Nosztalgiázni mindig jó. Főleg, ha a boldog emlékek sok más embert is boldoggá tesznek. Így van ez például a zenészek, együttesek életrajzi könyvei esetében, s ebből a műfajból – szerencsénkre – egyre több letehetetlen mű akad a kezünkbe mostanában. Most a Bon-Bon- könyvvel indulhatunk újabb időutazásra . "A jubileum alkalmából megjelenő könyv iskolapéldául szolgálhat minden zenével foglalkozó és könnyűzenét szerető embernek. Kitartás, szakmai alázat, hit, hangszeres felkészültség - és a legfontosabb: emberség. Ez utóbbi nélkül nem születhettek volna meg az emberi gondolatokat és érzéseket megmozgató Bon-Bon dalok. Márpedig az együttes sikerének egyik titka mindenképp az emberközelségben rejlik." - ajánlja a könyvet az író, s a fenti szavakat a "Még mindig úton" minden egyes lapja alátámasztja. Ez a könyv ugyanis tele van a zenekar 20 éves lendületével, képekkel és személyes élményekkel, az utazások izgalmával és boldogságával. Egy kétévtizedes útinaplót tart az olvasó a kezében.
Előszó helyett rögtön egy sztorival indul a különös utazás, az író, és a zenekar magát az olvasót is meghívja az emlékeibe: "Újra este van, jöhet az utazás. Vár minket egy újabb távoli hely. Szól a rádió, a zene az útitárs.." - olvashatjuk a jól ismert dalszöveget, ami hirtelen a Bon Bon turnébuszába repít minket képzeletben.
Aztán szállhatunk is tovább, együtt ismerve meg a duó sorsát, és a körülötte valaha is munkálkodó embereket. Aztán barátokról, családról is hallhatunk, sőt, a csalódásukat is megosztják velünk a könyvben. "Azt kell mondjam, általában mázlim van az életben. Ugyan nem hiszek az efféle dolgokban, egyszer mégis elmentem egy látóhoz. Az illető rám nézett, és azt mondta, maga teremtő típus. Kérdeztem, hogy ez mit jelent? Mire ő: bármihez nyúlok majd az életben, az sikerülni fog.."- mesélnek a zenészek, s így összességében azt hiszem egészen biztos, hogy nem csak egy átlagos riportkönyvet kapunk: valóban őszinte napló ez, tele titkokkal.
A több, mint 200 oldalas könyv lapjain ugyanis nem csak a zenekar és a szerző mesél, hanem nagyjából mindenki, aki akárhogy is, de részese volt a Bon-Bon csapatának az elmúlt években: barátok, alkotótársak, rajongók idézik meg a múltat, sztoriznak, hiszen csak így lehet teljes a történet. Valamint úgy, hogy a mesélők nem csak a sikerről áradoznak, s a legszebb pillanatokat emelik ki: a "Még mindig úton" nem torzít, a szomorúbb, keserűbb pillanatokról is nyíltan beszél - hitelesen. Így kerül felszínre ebben a különös naplóban az az igazság is, hogy a popszakma sem csak csupa csillogás és vakító siker.
De hát ez is a történet szerves része, mint tudjuk.. "Petivel húsz évvel ezelőtt megfogadtuk, hogy kizárólag akkor vállalunk el médiaszereplést, ha annak valóban van értelme, és azok a megjelenések az együttes karrierjét szolgálják.." -- olvashatjuk egy oldalon, s azt hiszem éppen a fentiek miatt lehetünk biztosak benne, hogy akár sosem hallott kulisszatitkok is várnak az olvasókra. A könyvet pedig valóban ajánlhatom mindazoknak, akik egy kicsit is részesei akarnak lenni a Bon-Bon–sztorinak, és neki mernek vágni egy két évtizedes, kalandokkal teli időutazásnak.
Szólj hozzá!