Táncos, revüsztár, színésznő, operett-primadonna. Mindegyik illik Rökk Marikára, aki nagyszerűségével, tehetségével messze megelőzte a korát. Napjaink sztárjai gyakran nyúlnak olyan show-elemekhez, amelyeket már Marika is alkalmazott produkcióiban. Művészete vitathatatlanul hatással van a mai zenés színházra, popkultúrára.
Bár 1913. november 3-án Kairóban született (édesapja, Rökk Ede akkoriban építészmérnökként dolgozott Egyiptomban), az arab ország belpolitikai helyzete miatt hamar visszatért a család Magyarországra. Marika alig hétévesen jött rá, jó a mozgáskészsége, így táncórákat vett, két év múlva pedig már színpadra is állt. Ebben az időben, egy hévízi ünnepi vacsorán figyelt fel rá egy színészlegenda.
„A zenekar elé ugrottam és amit húztak, azt táncoltam. A produkció végén odalépett hozzám egy jóságos arcú öreg néni és így szólt: - Jászai Mari vagyok, kisleányom, szeretnék a szüleiddel beszélni. Odavezettem hát a szüleimhez, s Jászai Mari néni az őt annyira jellemző, soha el nem felejthető hangsúllyal ezt mondta: Ezt a gyereket pedig tanítassák, mert ennek a színpad lesz a kenyere. Szüleim pedig tényleg beírattak Liedtke Carlsenné tánciskolájába” – emlékezett később Rökk Marika.
Innentől semmi sem volt fontosabb számára, mint a zene, a tánc, az önmegvalósítás. Nem sokkal azután, hogy 1924-ben családjával Párizsba költözött, 11 éves korában már a Moulin Rouge szólótáncosaként kapott szerződést. Bemutatkozhatott New Yorkban a Broadway-on, Londonban, kimagasló karriert viszont Németországban és Ausztriában futott be, miközben folyamatosan visszajárt Magyarországra film- és színházi szerepek miatt. „Budapest csillaga”, ahogy Scheuermann dr., a német filmkamara elnöke nevezte, soha nem tagadta meg magyar gyökereit, sőt, büszkén vállalta azokat. Minden filmjébe becsempészett valamilyen magyar motívumot.
Már ünnepelt revüsztárként és operettprimadonnaként fordult a filmes szakma felé, a kezdeti angol és magyar filmszerepek után elsősorban német produkciók főszereplője volt. 1930-tól majdnem negyven filmben szerepelt. Karrierében törést okozott, amikor a II. világháború vége után évekre eltiltották a közszerepléstől: szemére vetették, hogy a nácik hatalma alatt propagandafilmekben szerepelt.
„Soha semmiféle pártban nem voltam, csak a művészetemmel kerestem a pénzemet. Engem nem érdekelt, és soha nem is fog érdekelni, hogy ki van kormányon. Csak színésznő akarok lenni, semmi más. Tudok táncolni, énekelni, lovagolni, trapézon tornászom, és szaltókat ugrom a galoppozó ló hátán, és még ezen kívül is sok mindent tudok: nevetni és sírni, mindkettőt szívből. És főképp tudok komikus lenni, nagyon komikus, és komoly, nagyon komoly.”
1948-ban ugyan visszatért, filmezett is, ezután elsősorban színházban bontakoztatta ki tehetségét. Magyarországon 1992-ben, Kálmán Imre születésének 110. évfordulója alkalmából, a Marica grófnő szerepében lépett utoljára színpadra. 2004-ben hunyt el szívinfarktusban.
November 3-án a Budapesti Operettszínházban Rökk Marikára emlékeznek külföldi és hazai sztárelőadók. Felidézik filmjeit, színpadi alakításait, ragyogó személyiségét. A gálán fellép Rökk Marika első házasságából született lánya, Gabriele Jacoby is.
Szólj hozzá!