Mélanie Pain története nem egy klasszikus zenei karrier indulása. Nem készült tudatosan énekesnőnek: Párizsban vizuális tervezéssel foglalkozott, amikor egy baráti felkérésre guide vokált énekelt fel egy demóra. A felvétel eljutott Marc Collin és Olivier Libaux fülébe, akik akkoriban kezdték kialakítani a Nouvelle Vague koncepcióját. Pain 2004-ben csatlakozott a formációhoz, amely a punk- és new wave-klasszikusok bossa nova-, chanson- és downtempo-esztétikájú újraértelmezésével vált nemzetközileg ismertté.
A Nouvelle Vague-ban eltöltött évek alatt egyre világosabbá vált számára, hogy saját dalokon keresztül szeretné megfogalmazni azt az előadói hangot, amely a kollektív projekt keretein belül nem tudott teljes egészében kibontakozni. A My Name (2009) ennek a tudatos döntésnek az eredménye: visszafogott, akusztikus fókuszú bemutatkozás finom pop- és folkdalokkal, személyes szövegekkel és letisztult hangszereléssel. A törékeny, mégis határozott előadói jelenlét már ekkor kirajzolódott, és azóta is szólókarrierjének egyik legfontosabb védjegye maradt.
Bár neve a mai napig szorosan összefonódik a Nouvelle Vague-gal, szólómunkássága nem mellékszál. A Bye Bye Manchester (2012) és a Parachute (2016) már egy érett, következetes dalszerzői irányt mutatott: angol és francia nyelvű dalok, visszafogott melankólia, kiegyensúlyozott folk- és pophatások. Pain saját megfogalmazása szerint nem a technikai énektudás érdekli elsősorban, hanem a dalokhoz való személyes kapcsolódás. Ez a hozzáállás köti össze a Nouvelle Vague feldolgozásait és a szólólemezeit is. Legyen szó ikonikus new wave-dalokról vagy saját szerzeményekről, előadásmódját mindig az őszinteség és a belső átélés határozza meg.
Negyedik nagylemeze, a How and Why 2025 novemberében jelent meg. Az album készítésében ezúttal producerként is aktívan részt vett, ami tovább erősíti a személyes jelenlétet az anyagon. A dalok túlnyomórészt akusztikus alapokra épülnek, többségük élőben rögzített felvételekből született, minimális utómunkával. A cél az volt, hogy az előadás természetessége és intimitása megmaradjon. Tematikusan az önkétely, az érzelmi bizonytalanság és a jelen megélésének nehézségei állnak a középpontban.
A Bluer Than Blue az önmagunkkal szembeni túlzott elvárásokról szól, míg a Dreamloop egy érzelmi körforgásba való beleragadás tapasztalatát ragadja meg. A Colours in the Dark az album egyik legvisszafogottabb pillanata: arról mesél, hogyan lehet a legsötétebb időszakokban is apró kapaszkodókat találni. Külön fejezet a Senden Daha Güzel, az egyetlen feldolgozás a lemezen, amelyet eredetileg a török Duman zenekar írt. Pain értelmezésében a dal elveszíti nyers rockos élét, helyette finom ritmusokra és érzékeny énekre épülő, visszafogott verzió született.
A kritikai visszhang gyakran említi Björk vagy Mitski nevét viszonyítási pontként, ám a How and Why inkább egy csendes, következetes belső monológnak hat. Nem harsány, nem látványosan drámai, hanem fokozatosan bontakozik ki, és arra készteti a hallgatót, hogy lelassuljon vele együtt.
Március 28-án az A38 Hajón ez a letisztult, intim világ élőben is megszólal. A helyszín közelsége és atmoszférája ideális terep ennek a személyes hangvételű anyagnak – egy este, ahol a dalok valóban teret kapnak.
Mélanie Pain, Nouvelle Vague, A38 Hajó
Szólj hozzá!