Bebel Gilberto 1966-ban született New Yorkban, édesanyja, Micha szintén zenész: énekes volt. A zenében nőtt fel, útja nyílegyenesen vezetett a színpadokra. Az első lemezfelvétele édesanyja albuma volt, s vele – no meg a csodálatos Stan Getz-cel – egészen a Carnegie Hallig jutott. A 80-as években Brazíliában próbálkozott szólóénekesként és dalszerzőként, de az igazi áttörést akkor érte el, amikor visszaköltözött New Yorkba. Első igazán számon tartott lemeze 2000-ben jelent meg, és a folytatástól az a rossz ómen sem tántorította el, hogy jugoszláv származású producere nem sokkal élte túl az album megjelenését (nem azért, mert annyira rossz volt...).
Ahogy hallhatjuk, édesapja zenei hagyományait viszi tovább. A negyedik stúdióalbumnál jár, a legutóbbi 2014-ben jelent meg. Azt vallja, édesapja tanította meg arra, hogy perfekcionista legyen a zenében, anyukájától pedig azt kapta, hogy miként szabaduljon meg ettől az érzéstől... A szülők valami miatt elváltak :).
2019. április 18-án a Hollán Ernő utcában – a Budapesti Tavaszi Fesztivállal közösen rendezett koncerten – meggyőződhetünk arról, miként olvasztja saját tehetségébe a családi örökséget.
Ezt a dalt a latin Grammy-re és az év legjobb brazil dala díjra is jelölték 2015-ben.
Bebel Gilberto, Astrud Gilberto, João Gilbert, bossa nova, jazz, Budapest Jazz Club
Szólj hozzá!