1998. március 15-én lépett fel először a zenekar a legendás „aluljárós buliban”, a Kálvin téri Chachacha előtt. Az indulás szinkronban volt az EstFM két évvel későbbi rajtjával, így mire a Bëlga „rádióbarát” produkcióvá érett, meg is találta a közegét, és a Van barátod!-rádió egyik emblematikus előadója lett. Bár a Bëlga "hiphopzenekarként" vonult be a köztudatba, a Titusszal kiegészülő három dumagép, Bauxit, Mégötlövés és Tokyo már rég nem csak reppet nyom: furcsa, szürreális, (ön)ironikus szövegek, zseniális műfajparódiák, oktatószámok, kiosztódalok, alázózenék, Ganxsta Zolee-paródia és Cypress Hill kifigurázás, egzisztencialista butadiszkó, gyereklemez, modernizált bordal, négynegyedes történelmi tabló, politikai odamondogató és nagyszabású online lemezsorozat - csak néhány töltet a Bëlga kifogyhatatlan muníciójából.
Népszerűsége is rakétasebességgel nőtt, és az alapítástól számított két év elteltével a Bëlga valósággal felrobbantotta a hazai fél-underground könnyűzenét a Majd megszokod lemezzel. Értelmiségi gigaslágerek, telibe találó szövegek, Titusz precízen összerakott, egyszerre kidolgozott és trash zenei alapjai, kifinomult odamondogatás és hipergagyi blődli: ilyet korábban még senki sem csinált a magyar hiphopban. Persze, a beszédes cím üzenete aztán nem vált valóra: a Bëlga az elkövetkező tíz évben, számtalan koncerten és hét (pontosabban: tizenegy) lemezen keresztül megszokhatatlan volt, mindig újító, friss, szellemes és kíméletlen.
Az a baj, hogy nehéz lesz választaniuk, amikor összeállítják az évfordulós bulik repertoárját... Az nem baj, hogy a végeredmény így is-úgy is ütni fog.
Szólj hozzá!