Van a reggae, amit mindenki ismer: napfényes, lebegős, kisimult. És van ennek egy földközelibb, nyersebb változata is – ezt hívják dirty reggae-nek. Ebben a hangzásban több a kosz, több a groove, és jóval kevesebb a steril stúdiófény: mintha a jamaicai alapokat áthúznák egy régi amerikai soul- és funklemez poros barázdáin.
A dirty reggae nem hivatalos műfaji címke, inkább egy attitűd. A klasszikus rocksteady és early reggae hangzásából indul ki, de erősen benne van a hatvanas-hetvenes évek Motownja, a rhythm & blues, sőt néha még a garage rock nyersessége is. Nem véletlen, hogy a stílus egyik legismertebb képviselője, a The Aggrolites is úgy írja le magát: félig Kingston, félig Motown.
A dirty reggae egyik fontos újraéledése nem Jamaicából, hanem Los Angelesből indult: az Aggrolites és a hozzájuk hasonló zenekarok tudatosan nyúltak vissza a hatvanas évek hangzásához, szembemenve a modern, digitálisan túlsimított reggae irányokkal. Ezért is hat a zenéjük egyszerre ismerősnek és kicsit „időn kívülinek”.
A The Aggrolites pontosan ezt a világot hozza el a Dürer Kertbe.
A Jesse Wagner énekes és Roger Rivas orgonista által 2002-ben közösen életre hívott Los Angeles-i banda egy különösen kimerítő, a 2011-es Rugged Road albumot követő turné után hosszabb „hibernációba” vonult, és a színtér hirtelen nélkülözni kényszerült a dirty reggae egyik vezető képviselőjét. Majd 2015-ben ismét elindultak a közös alkotás útján, ami olyan jól sikerült, hogy 2018 során írtak és rögzítettek egy albumot, amelyen újra megtalálták jellegzetes hangzásukat, és ugyanolyan energikus szerzeményeket alkottak, mint a régi kedvencek. A mostani, Super Atomic címre keresztelt anyagról a Till The Wheels Fall Off már megjelent, ami pontosan annyira „piszkos” és annyira reggae, amennyire azt mindenki elvárja a zenekartól.
dirty reggae, The Aggrolites, Dürer kert
Szólj hozzá!