2002. 02.02-án, 2 óra 02 perckor öt zenész sóhajtott fel egyszerre: „no, akkor elkészültünk, kész a zenekar”.
Aki nem ismerné a sztorit, Barbaró Mester - Zámbó Jimmy e földi létének sajnálatos távozása után - szívében hatalmas űrt érezvén, fájdalmának enyhítése érdekében, nyakába akasztotta gitárját, s elkezdett saját magának Jimmy számokat gyártani rockosított verzióban. A felvételeket megismertette barátaival, kik pár sör mellett heves bólogatásba kezdtek, s bíztatták szomorú szamurájnak éppen nem mondható, bánatos Mestert, hogy folytassa eme tevékenységét, s szedjen hozzá össze egy bandát, mellyel koncert formában is élvezhető lenne ez a muzsika.
Mit sem sejtettek ők még arról, hogy a "Zorall-érzés" kerítette hatalmába a lelkes hallgatóságot.
Hangya, a basszeros (Lévai-Hangyássy László), az első pár próbát megélt dobos helyére, Bonyhádi Bálint pergő kezű-ratatata érkezett, súlyos ritmikai képletekkel, s fent említett Barbaró Mesterünk - ki gitár szólisztikus érzéseit elnyomva magában, csakis a ritmus gitározásra koncentrálva - Szőke Gábort, alias "Szöszőt", a rock'n'roll gitározás hatalmas tehetségét állított maga mellé.
A banda a Zorall nevet kapta, melyet az énekes Szendrey "Szasza" Zsolt Károly (hivatásos krákogó és női szívek megremegtetője) akkor még kissé kétes mosollyal fogadott. A repertoár tekintetében terítékre kerülő, Nagy Magyar popklasszikusok mellé passzintott, külföldi rock klasszikusok hatalmas lelkesedést, headbengelést, és metálvillázást váltott ki a lelkes nagyérdeműből, még akkor is, amikor a Sziget feszt tánczenei fesztiválsátrában a zenekar mindössze nyolc számos szettjét kétszer adta elő egymás után, egyszer Zorall-ingben, egyszer pedig félmeztelenül.
Néhány tagcsere után állandósult a zenekar összetétele, szőke loboncos Weisz "Kicsi" Zorall László, balkezes "parasztGibsonos" hajpörgető, vicsorító gitárnyűvő, és az ex-sing singes - remek kettő/négyes tempójú dobos (Münchausen báró, s Hári János magasságait kenterbeverő vidám történeteket előadó szórakoztató kisiparos) Boros Péter "Pöpi" (csembaló és kandalló művész) érkezett s épült bele a zorallságba.
No igen, ez volt a kezdet és a múlt, a zenekar bontogatta szárnyait, s ahol lehetőség adódott ott fel is lépett, Hangya Májsztró összekapta a csapatát s a vidámsággal telített Zorall busz lelkesen járta a fesztiválokat, motoros találkozókat, falunapokat, koncerttermeket, egyre fokozódó néptömeggel, kik lassan magukba itták - szó szerint is :) - a zorallság érzését, családi hangulatát.
Kevesen, de tudhatják páran, a Zorall börtönökben is volt, no nem fejvesztett mulatási szokásai miatt, hanem jótékony megfontolásból, a rácsok mögött megfeszült bentlakók, napjai jobbá tétele érdekében. A sajátságos kivezényelt közegben is parádésan megállta helyét, s néhány fogvatartott - bizonyíthatóan - jó útra térését és előidézte.
A Zorall lelkesen gyártotta lemezeit, melyeket hatalmas siker koronázta. Telt házas koncertek, fesztiválok, Zorall Sörolimpia, kalóz túrák, közös utazások a rajongókkal Erdélybe és a Felvidékre, együtt végig megélve a turnézás örömeit, másnapos fájdalmait és boldog pillanatait. Majd jött London, Dublin bevétele, és ki tudja, hogy hová visz még a Zorallosok útja.
Egy biztos, február 17-én a Prielle Kornélia utca 4-be...
Szólj hozzá!