Azok a régi csibészek - párbeszéd a rock and rollról címmel megjelent a hazai beat és rock legendáival folytatott beszélgetés-sorozat írott változata. A Jaffa Kiadó által gondozott kötetben tizenegy érdekes beszélgetés olvasható, a kikérdezett zenészek, előadók között található Zalatnay Sarolta, Balázs Fecó és Horváth Attila, Boros Lajos és Trunkos András, Bródy János, Frenreisz Károly, Kóbor János, Nagy Feró és Németh Alajos, Pataky Attila, Schuster Lóránt, Szörényi Levente és Török Ádám. A Cseh tamás Program támogatásával létrejött Azok a régi csibészek címmel futott beszélgetős estek az Akvárium Klubban, a Várkert Bazárban és a Rockmúzeumban zajlottak.
A szerzők, Poós Zoltán és Csatári Bence szerint számos, a közvélemény előtt korábban ismeretlen sztori hangzott el ezeken a beszélgetéseken és olyan összefüggéseket raktak helyre a zenészek, amelyeket az elmúlt fél évszázad során még nem tisztáztak egyértelműen. Hangsúlyozták: még az olyan színes történetek is hozzáadnak a kor megismeréséhez, hogy Zalatnay Sarolta az ORI-székházban összefutott Kádár Jánossal, aki megkérdezte tőle, ő énekli-e a János bácsi pipája című dalt...
A magyar rockélet sokkal izgalmassabb, mint amennyit tudunk róla. Most gazdasági és marketing tényezők befolyásolják a kommunikációt, a legendás beatkorszakban ez egyértelmű politikai döntés volt. Azok számára, akik megélték, azért lehet fontos ez a könyv, mert felfedi azokat a rétegeket, amelyeket hosszú évekig nem bolygatott senki, a fiatalabbak számára pedig azért lehet tanulságos, mert az internet korszakához képest maga volt az őskor, de egyben a hőskor is, és számukra elképzelhetetlen dolgok estek meg a zenészekkel, hiszen elhangoznak olyan információk, amelyeket eddig a zenészek sem osztottak meg senkivel.
Pataky Attilával nagyon nehezen indult a beszélgetés, úgy tűnt, beletörik a bicskánk – mondták a szerzők, de ahogy az elkészült könyv is mutatja, sikerült olyan mederbe terelni a beszélgetést, ahol a zenész is biztonsággal megnyílt hallgatósága előtt. Tisztelettel emlegették Bródy Jánost, aki komplett rendszerben látja az egész korszakot, és meglepődtek, amikor a "rettegett" Szörényi Leventével elkészült a remek interjú.
Tudtátok, hogy Zalatnay Cini space csizmáját ezüst kályhafestékkel "alkották" meg? És azt, hogy volt olyan szegedi Illés-koncert, amikor egy lovasrendőr vágtatott fel a színpadra? Nagy Ferót például elvitték a rendőrök a koncentről, Patakyt megverték ugyanők és Bródynak is volt gondja a rendőrséggel. A 80-as években Battonyán összeírták a gimnáziumban, ki megy az esti Beatrice-koncertre, és Zalatnayt egy időre eltiltották a fellépéstől, mert egy koncerthajón nem lépett fel (nem engedték fel a haverjait – pl. Freinreisz Károlyt –, és úgy döntött, akkor ő sem megy...). A fiatalok számára mindez már egyszerűen felfoghatatlan, pedig megtörtént.
El tudja vajon képzelni egy mai zenekar, hogy nincs telefon, nincs szerviz, nincs semmi, és lerobban a turnébusz valahol vidéken? Hogy egy Hammond-orgona egy zuglói lakás árába került, és volt, aki megvette, mert az élete volt a rock and roll... És hogy a vezető zenekaroknak sem volt profi cucca... mégis tömegek jártak a koncertjeikre.
Ezernyi történet kering, olyanok, amelyekre sokszor maguk a zenészek sem emlékeznek pontosan, de nem is a bulvárszínezetű sztoricskák a fontosak, hanem az egész kor kórtörténete, mert nem volt még egy olyan korszak a magyar zenében, amikor ennyi akadályon kelett átrágnia magát annak, aki ezt egy életen akarta játszani. Akik erre tették fel az életüket, nem hagyták abba, pedig megfigyelték, cseszegették, büntették őket. Ráadásul a közönség is pont ugyanebben a helyzetben létezett...
Már most vannak olyan zenekarok, akiknek egyetlen tagját sem lehet meginterjúvolni, mert már nem élnek. Somlóval például június 3.-ára volt fixálva a beszélgetés, amely soha nem jöhetett már létre.
MInden formátum, ami segít megérteni és feldolgozni ezt a korszakot, nagyon fontos. Az el nem mondott történeteket el kell mondani, és amit már ismerünk, 25 év távolából újra elő kell venni, mert lehet, hogy kicsit másképpen hangoznak. A reformfolyamatoknak mindig fontos mozgatórugója volt a rock and roll, nem véletlen ellenőrizte sanzonbizottság a szövegeket, amelyekre egyébként méltatlanul kevés figyelmet fordít az utókor, pedig megérné a kutatómunka. Bátor kijelentéssel: nem az lett volna '89, ha nincs magyar zene.
Megkockáztatható: nem az lenne most a magyar zene, ha nincs a beatkorszak. Az Azok a régi csibészek - párbeszéd a rock and rollról könyvvel olyan kiadvány került a polcokra, amely tudományos igényességgel, de olvasmányosan ültet minket időgépbe. Már azzal, hogy elolvassuk, tiszteletünkket nyilvánítjuk ki a a magyar zene hőskorának részesei előtt.
Az írás a könyvbemutatón megszólaló szerzők mondatai alapján készült.
A ROCKMÚZEUMRÓL itt vannak fotók.
Szólj hozzá!