A nagy érdeklődésre való tekintettel az április 27-i programnak egy héttel később folytatása is lesz. Persze a teljes, több mint hétórás film levetítésére nincs mód, de a televíziós felvétellel összekötött koncerten a filmből kiemelt részletek is láthatók lesznek.A két est jelentősen különbözik egymástól: az első eseményen inkább a Sátántangó képei leszenek a középpontban, a május 4-i alkalommal pedig a film szövegei játsszák a főszerepet.
1994. április 28-án mutatták be a magyarországi mozik Tarr Béla és Krasznahorkai László Sátántangó című filmjét. A Krasznahorkai azonos című regényéből készült monumentális, több mint hétórás fekete-fehér (pontosabban: monokróm) mű azóta igazi klasszikussá, a hazai filmművészet egyik legjelentősebb darabjává érett. Bár Tarr és Krasznahorkai korábban már dolgoztak együtt, az igazi hazai és nemzetközi elismertséget a stílusteremtő Sátántangó hozta meg. A forgatókönyvíró-rendezőpároson kívül két különlegesen fontos, állandó alkotópartner vett részt a film elkészítésében: Hranitzky Ágnes vágó, illetve a film főszereplője, egyben – számos más Tarr-filmben is közreműködő – zeneszerzője, Víg Mihály.
Víg Mihály a nyolcvanas években a Trabant és a Balaton zenekarok alapítója volt, a magyar underground rockzene kiemelkedő alakja, akinek szomorkás, lírai, balladisztikus dalai igazi (anti)slágerek lettek. A filmmel aránylag hamar kapcsolatba került, az ő számai adják például az 1984-es Xantus János-film, az Eszkimó asszony fázik zenéjének gerincét. Tarr Bélával ugyanebben az évben kezdett együtt dolgozni, először az Őszi almanachban, majd jött a Kárhozat, majd a Sátántangó „főpróbájának” tekinthető Az utolsó hajó című rövidfilm. A Sátántangó után Víg szerezte Tarr összes nagyjátékfilmjének, így a Werckmeister harmóniák, A londoni férfi és A torinói ló zenéjét is.A Sátántangóban ő játssza a film egyik főszereplőjét, a széthullott alföldi tanyai közösségnek egyfajta reményt hozó „hamis prófétát”, Irimiást.
A Sátántangó köré az elmúlt húsz évben egész kultusz szövődött, amiben óriási szerepe van annak, hogy a művet, Tarr sajátos, szinte a szélsőségig lassított tempóját, monokróm képi világát, különleges elbeszélőeszközeit a nyugat-európai és amerikai értelmiség és a filmrendezők egy része is osztatlan lelkesedéssel fogadta. Susan Sontagtól Ulrich Gregorig és Gus Van Saintig rengetegen dicsérték az egekbe a filmet, kiemelve, hogy a Sátántangó alapvetően változtatta meg a filmnézéshez fűződö viszonyukat. Akik látták a teljes, hétórás filmet, nagyjából ugyanerről számolnak be: a Sátántangó vitán felül egészen különleges helyet foglal el a filmek között.
Az A38-on ezúttal nem a hétórás mozibanülés embertpróbáló élménye lesz a középpontban, hanem az egyik alkotó személyes jelenléte. Kísérlet lesz ez, kísérlet arra, hogy az élőben megszólaltatott filmzene, az ezúttal kissé háttérbe szorított erős képek és a hipnotikus erejű narráció milyen új jelentésekkel ruházzák fel a sokféle jelentésnek amúgy sem híján lévő Sátántangót, a magyar filmművészet egyik leginkább ambiciózus alkotását.
A 20 éves Sátántangó szövegeit megzenésíti: Víg Mihály
2014. május 4., vasárnap 20h
A38 Hajó – Petőfi híd budai hídfő
Kiállítótér
Belépő: 1900 Ft, elővételben: 1500 Ft.
Szólj hozzá!