Ha valakinek ismerős az ötlet, hogy órákon keresztül ugyanaz a zenemű szóljon újra és újra, annak alighanem eszébe jut a legendás párkányi zenélő ház. Mi is írtunk róla még 2018-ban: a Kossuth utca lakói hosszú éveken át élvezhették – már amennyiben az „élvezhették” szó itt bármilyen értelemben használható – ugyanazt az operafelvételt reggeltől estig. Volt időszak, amikor reggel hattól este tízig szólt a zene, hétvégén és ünnepnapokon is. 2015-ben egy időre elhallgatott a ház, később azonban újraindult a műsor; 2018-ban aztán a hatóságok lefoglalták a hangtechnikát, és ezzel a párkányi végtelenített opera története gyakorlatilag véget ért.

Nos, Párkányhoz képest a Superar kifejezetten visszafogott: mindössze 24 órát kér az életünkből. És van még egy lényeges különbség. Ott senki nem kérdezte meg a szomszédokat, szeretnék-e újra meghallgatni ugyanazt. A Bartók Béla útról viszont bármikor haza lehet menni :)

A zenészeknek már nehezebb dolguk lesz. A Superar Zeneművészeti Alapítvány tanárai önként vállalkoznak a feladatra: október 2-án 17 órakor elkezdik a Szólj rám, ha hangosan énekelek című dalt, és október 3-án 17 óráig lényegében nem hagyják abba.

A helyszín a XI. kerületi Művház Kávézó lesz a Bartók Béla út 33. alatt, de annak sem kell egy teljes napra odaköltöznie, aki kíváncsi arra, hogyan fest egy LGT-dal mondjuk a tizenhetedik órában: a maratont online is közvetítik. A rendezvény személyesen is ingyenesen látogatható.

A lényeg persze éppen az, hogy ugyanaz a dal mégsem lesz mindig ugyanaz. A Superar tanári zenekarához ugyanis folyamatosan vendégek csatlakoznak. A névsor meglehetősen hosszú: többek között Harcsa Veronika, Gyémánt Bálint, Járai Márk, Hevesi Tamás, Kardos-Horváth János, Lázár Domokos, a Fish!, a StEFREM, Hegedűs Józsi, VENI, Farkas Izsák, Sárkány Berci, Iván Tabeira, Pejtsik Panka, 6363 és Bluster is vállalta a részvételt, az alapítvány friss listáján pedig már a Soharóza neve is szerepel. És lesznek további meglepetésvendégek is!

A Szólj rám, ha hangosan énekelek zenéjét Presser Gábor, szövegét Adamis Anna írta, és bár ma elsősorban LGT-klasszikusként gondolunk rá, először Kovács Kati előadásában jelent meg, az 1974-es Kovács Kati és a Locomotiv GT albumon. Az LGT saját változata egy évvel később, az 1975-ös Mindig magasabbra lemezre került. A dal külföldre is eljutott. Az LGT magyar nyelvű felvétele egy nyugatnémet kiadáson Scold Me If I Sing Too Loudly címmel szerepelt, később pedig angol nyelvű változat is készült belőle. Az együttes 1975 őszén Prágában rögzített angol albumán Motor City Love címen jelent meg; ezt a lemezt 1976-ban adták ki Csehszlovákiában, majd egy évvel később Motor City Rock címmel újra.

Vagyis aki arra számít, hogy valaki péntek délután megnyomja a play gombot, majd szombaton visszajön kikapcsolni, rossz helyen keresgél. Ez tényleg élő zenei maraton: az ötfős tanári zenekar végig színpadon lesz, miközben a hozzájuk érkező zenészek váltják egymást. Már csak ezért is érdekes lehet, mi minden történhet ugyanazzal a dallal és szöveggel huszonnégy óra alatt.

Az őrület mögött pedig nagyon is komoly ügy áll. A Superar több mint nyolc éve biztosít ingyenes közösségi zeneoktatást gyerekeknek és fiataloknak. Jelenleg hét budapesti és két miskolci partnerintézményben dolgoznak, elsősorban olyan gyerekekkel, akiknek jóval kevesebb lehetőségük lenne fizetős művészeti képzéshez hozzáférni. A program jelenleg több mint négyszáz gyereket ér el. A cél ráadásul nem feltétlenül az, hogy négyszáz leendő hivatásos zenészt neveljenek. A közös éneklés és zenélés náluk eszköz is: közösséget épít, önbizalmat ad, miközben olyan képességeket fejleszt, amelyeknek jóval a próbatermen túl is hasznát lehet venni. A program külső hatásvizsgálata szerint a foglalkozások többek között a gyerekek önbecsülésére, koncentrációjára és kreativitására is pozitív hatással lehetnek.

A Superar és a magyar könnyűzene kapcsolata ráadásul korántsem ezzel a maratonnal kezdődött. Tavaly mi is ott voltunk a Budapest Parkban a SUPERALBUM bemutatóján, ahol ismert hazai alkotók és előadók dolgoztak együtt a Superar gyerekeivel. A projektben többek között a Bagossy Brothers Company, a Margaret Island, a Carson Coma, Járai Márk, Mehringer és a Blahalouisiana is szerepet vállalt, a koncert jegybevételét pedig az alapítvány kapta. Azon az estén az is látszott, hogy a Superar számára a „közösségi zeneoktatás” nem valamiféle jól hangzó pályázati kifejezés. A gyerekek korábban már felléptek többek között a Szigeten, a Magyar Zene Házában és a Müpában, a SUPERALBUM bemutatóján pedig saját, velük együtt létrehozott dalokkal álltak a Budapest Park színpadára.

Most kisebb a színpad, viszont lényegesen hosszabb a koncert.A dalmaraton alatt érkező adományokat a Superar zenei programjainak fenntartására és bővítésére fordítják, vagyis arra, hogy még több gyerek számára váljon elérhetővé az ingyenes közösségi zeneoktatás. Aki nem akar huszonnégy órát eltölteni a Bartók Béla úton – amit valószínűleg még Presser Gábor sem venne személyes sértésnek –, bármikor benézhet, az eseményt pedig online is követheti.

És hogy akarok-e én huszonnégy órán keresztül ugyanazt az LGT-számot hallani?

Egyben talán nem. De arra azért nagyon kíváncsi vagyok, hogyan szól majd a Szólj rám, ha hangosan énekelek szombat hajnalban fél négykor, amikor már mindenki pontosan tudja, mire vállalkozott... Amúgy a választás tematikailag is nehezen lehetne pontosabb. A dal eleve arról szól, hogy valaki egyszerűen nem tudja abbahagyni az éneklést, miközben a környezete egy idő után kénytelen reagálni rá.

Október 2-án a Superar ezt a szitut emeli egészen új szintre :)

Tizenegy előadó adja tovább egymásnak a mikrofont egy jó ügyért a Turbinában