Thylacine, polgári nevén William Rezé, klasszikus és jazz háttérrel érkezett az elektronikus színtérre. Pályáját szaxofonosként kezdte, és bár a hangszer ma is meghatározó része a produkcióinak, az igazi alkotói szabadságot az elektronikus zenében találta meg. Itt kísérletezhet szabadon hangzásokkal, struktúrákkal, formákkal. Számára a zene értékét nem a technikai tökéletesség, hanem az őszinteség adja: az, hogy egy felvétel vissza tudja-e adni annak a pillanatnak az energiáját, amelyben megszületett.
A ROADS Vol. 3 ennek a szemléletnek talán a legtisztább megfogalmazása. A lemez készítésekor tudatosan kerülte a túlrétegzett hangszerelést és a sterilre szerkesztett hangképet. Gyakran egyetlen szintetizátorra, egy basszussávra és élő szaxofonra építette a darabokat. A letisztult, dramaturgiai építkezésre koncentráló gondolkodás nem új nála: a Thylacine and 74 Musicians projektben egy 74 fős szimfonikus zenekarral értelmezte újra korábbi kompozícióit, megmutatva, hogy a minimalizmus és a nagyzenekari megszólalás nem zárják ki egymást.
Az utazás Thylacine munkamódszerének szerves része. Nem inspirációt keres, hanem helyzeteket, amelyekben az alkotás természetes módon történik meg. Az elmúlt évtizedben készített már albumot a Transzszibériai vasútvonalon utazva, Transsiberian címmel, dolgozott Argentínában és az Andok között a Roads Vol. 1 anyagán, valamint a Feröer-szigetek nyers tájain a Roads Vol. 2-n. Ezek a projektek mindig konkrét földrajzi és kulturális közegből indulnak ki, de nem dokumentarista pontossággal, hanem személyes élményként jelennek meg a zenében.
A ROADS Vol. 3 minden korábbinál ambiciózusabb vállalás. A lemez három hónap alatt Namíbiában született. Thylacine és alkotótársa, Cécile Chabert fotográfus és filmrendező egy felújított, 1972-es Airstream lakókocsival járták be az országot. A jármű egyszerre volt közlekedési eszköz, mobil stúdió és alkotói tér, egyfajta kreatív kapszula a sivatag közepén.
A mindennapok a természet ritmusához igazodtak. Hajnalban terepfelvételek készültek: madárhangok, a szél zúgása, rovarok neszei, a homokban tett lépések hangja. Délután a hőség szünetet diktált, éjszaka pedig a sivatag új arcát mutatta: hiénák és páviánok hangjai, távoli zajok és különös „beszélgetések” kerültek rögzítésre. Ezek a hangok nem puszta háttérelemek, hanem a kompozíciók szerves részei lettek.
A lemez egyik legfontosabb rétege a helyi közösségekkel való együttműködés. Thylacine heteket töltött Himba, Mafwe és Nama csoportokkal, közösen zenéltek és rögzítettek. A Mafwe című dal egy spontán pillanatból született, amikor a rögzítés után a közösség tagjai újra énekelni kezdtek. A Dokido Ozohere egy Himba csoporttal készült, hagyományos táncdalok inspirációjára, az Angola pedig egy angolai nő által vezetett rituális ének köré épül.
A projekt etikai dimenziója a Shark Island című darabban válik hangsúlyossá. A kompozíció a Herero és Nama népirtásnak állít emléket. A felvétel Lüderitz városában, egy olyan német templomban készült, amelyet a tábor túlélői kényszermunkával építettek. A kórusrészeket helyi Nama énekesek adták elő, a szövegeket a közösség egyik vezetője hagyta jóvá. A darab így egyszerre zenei kompozíció és tiszteletadás, amely felidézi a történelmi tragédiát és emléket állít az érintett közösségnek.
Hangzásában a ROADS Vol. 3 letisztultabb és fókuszáltabb a korábbi munkáknál. A Discussion With a Giant egy álombeli elefánttal folytatott képzeletbeli párbeszédből indul ki, repetitív szaxofonmotívumokra és finoman rétegzett elektronikus textúrákra építve. A Kolmanskop egy elhagyott gyémántbányász-város ihletésére született, az ember alkotta terek hanyatlását és a természet visszahódító erejét idézve. A Goodnight terepfelvételekből bontakozik ki, az éjszaka hangjai fokozatosan alakulnak át strukturált zenei anyaggá.
A ROADS Vol. 3 európai turnéja 2025 novemberében indult és 2026 tavaszáig tart, Berlin, London, Amszterdam, Párizs és Prága mellett Budapestet is érintve. Thylacine koncertjei nem hagyományos DJ-szettek, hanem élő, improvizatív előadások, ahol a szaxofon és a szintetizátorok egyaránt központi szerepet kapnak. Az A38 Hajón így nem pusztán lemezbemutató várható, hanem egy olyan este, ahol a sivatag hangjai és az elektronika organikus lüktetése találkozik a Dunán ringatózó térrel.
Az estét OIEE nyitja, aki első albumán, az Urban Camouflage-en neo soul és egzotikus tánczenei hangulatokat hozott, a Two Sides című folytatásban pedig kluborientáltabb, house- és breakbeat-alapú irányba mozdult el, nemzetközi közreműködőkkel. Energikus élő fellépéseinek és rendszeres külföldi koncertjeinek köszönhetően az elmúlt években a leginkább exportképes hazai előadók közé került, és európai nagyvárosokban, valamint rangos showcase fesztiválokon is rendszeresen fellép.
Március 6-án így egy este alatt találkozik az utazásból született, személyes elektronika és a friss hazai klubenergia az A38 fedélzetén.
Thylacine, William Rezé, jazz, ROADS Vol. 3, A38 Hajó
Szólj hozzá!