Az Akkezdet Phiai szövegeit költészeti alkotásoknak tekintitek?
Závada Péter: Nem, ezek rapszövegeknek íródtak. Vannak bennük sorok, amik irodalmi értékkel bírnak, de nem hiszem, hogy költészetről lenne szó. Ez a dolog az aktuális kánontól függ, 20-30 év múlva lehet, kitágul ez a határ és a rap szöveget meg a dalszöveget irodalmi alkotásként fogják aposztrofálni.
Nem is törekedtek rá, hogy önmagukban megálló versekként tekintsenek rájuk?
Závada Péter: Ugyanazzal az igényességgel ülök le rapszöveget írni, mint verset. Ez két különböző műfaj. Az egyik zene alá íródik, van lüktetése, ezek sokszor csak szórakoztatás céljából keletkeznek. Nem fogok egy nagyszülő haláláról írni vagy a gyerekkori félelmemről egy rapet, mert a hallgatóságnak nincs hozzá köze. Külön tudom választani a kettőt, de a nyelvi igényesség ugyanolyan fontos. Nem akarok gagyibb szöveget írni rapnek, mint versnek. Itt a műfaj a fontos kérdés, persze valamikor összemosódik, mint a jazz és a komolyzene, de mégis megkülönböztethető.
Hogyan viszonyultok a slam poetryhez?
Süveg Márk: Szeretem a slam szabadságát. Akárki jöhet, aki bármilyen szinten ír. Itt nem fontos az előélet, nem kell rendszerekbe illeszkedni, kapcsolatokat kialakítani, hogy bekerülj. Szabad a mikrofon, szabad a színpad. Ha írsz, az épp elég, nem is a jó előadásmódon múlik. Az Európa-bajnokágon egy holland lány olvasott fel a saját verseskötetéből, nem mellesleg egy győztes lányról van szó. Befordult, megszeppent, törékeny jelleműnek tűnt, és ugyanilyen visszafogottsággal olvasta fel a nagyon is jó szövegeit. A slam olykor félre van értelmezve, itt nem az a lényeg, hogy színészkedj, ha jó a szöveg anélkül is megállja a helyét. Ezt a műfajt a szabadságáért szeretem. Sok olyat tudok én is írni, amit rap szövegben nem vennék elő, inkább csak slamben. Témák, formák, amik zenével együtt nem működnek.
Akkor Márknak a slam, neked Péter pedig a költészet redukál inkább?
Závada Péter: Én már régen slameltem, inkább a klasszikus értelemben vett költészet felé húzódom. A slam poetry bármit megenged. Ha én verset írok, és azt olvasom fel, teljes értékű slam. Nincs megkötés, akár novellát is felolvashatnék, csak férjen bele három percbe. Ez előadott performatív költészet. Slamnek számít, ha három percig csendben vagy a színpadon. Ha indokolt az a 3 perc csönd és tudsz kezdeni a helyzet adottságával, egyenértékű produkciót bírsz létrehozni a többiekkel szemben.
Édesapád, Závada Pál (József Attila-díjas és Kossuth-díjas magyar író) mit gondol arról, amit csináltok, támogat titeket?
Závada Péter: Ez egy igen összetett kérdés. Amikor az első albumunkat megcsináltuk 18 évesen, nem értette mi ez az egész, annyit érzékelt, hogy fiatalok zenélnek, és közben marhaságokat beszélnek. Azóta persze fejlődött a zenekar, kifinomultabb lett, olykor komolyabb jazz zenészekkel is felléptünk. Miután látta apukám, hogy megélek a zenélésből és nincs szükségem kisegítésre, kifejezetten üdvözölte, amit csinálok. A második albumunkat már osztogatta a barátai körében. A verseskötetem kiadásáig vezető út így nem volt zsákutca, hiszen a költészeten át ívelt eddigi munkánk. Saiid szülei a kezdetektől nagyon szerettek minket, ők könnyebben viszonyultak hozzánk, mint az én kritikus természetű apám, de hál istennek végül ő is elfogadott bennünket.
Szólj hozzá!