Az igazi sokk ezután jött, amikor a hírek után leadtak egy ripacstrendidiszkópöcs dalt. Azért kérem szépen nagyobb tiszteletet a Mesternek, és néha a kereskedelmi média tovább láthatna a saját segglyukánál. De mint minden normális embernek, az én kocsimban is van B.B. King lemez, és ahogy beraktam a lejátszóba, azonnal átszellemültem, és annyira érdekelt a dugó, mint a magyar államháztartás hiánya.
A blues úgy ömlik át a hangfalakon keresztül, mintha intravénásan kapnám. Tisztelt olvasó! Nem szeretnék belemenni, ki volt B.B. King, mert nincs akkora tárhelye az oldalnak, hogy mindent leírjak. A saját tapasztalatomat és érzéseimet szeretném egy cseppet kibontani, hisz a legjobb zenész soha nem a tömegekre hat, hanem az egyénekre, és mindenkiből mást és mást vált ki. És ezek az egyének válnak később tömeggé, és így lesz valaki halhatatlan. Nem egységesen ugrabugráltunk 2009-ben az Arénában, hanem egységesen éreztünk mást és mást a Király koncertjén. Személyre szabottnak éreztük a zenét. Elhittem, hogy csak nekem szólnak a dalok, és rajtam kívül más ezt nem értheti. De igen! Mindenki aki ott volt, így érezte. Ettől volt Ő a legnagyobb mesterek egyike, mert megtanította a világnak érezni a zenét, és nem csak hallgatni. Minden ajzó és szintetikus szer hatása nélkül éreztük a lelkünkben az utolsó hangot is. A gyapotföldekről felmászott a színpadra, és a múlt század negyvenes éveitől jelen van. Kimondani is sok ezt az életutat.
De Ő nem egy slágergyáros akit azért néznek meg, mert idős és egykor volt pár jó és aktív éve, hanem mert Ő a mai napig olyan gitártémákat szed elő a lelkéből, amitől fogjuk a fejünket és önszántunkból csapkodjuk a falnak, hogy ekkora Isten nincs, mint B.B.King. Ötvözi a stílusokat, és úgy keveri a jazz és swing témákat a blues-ba, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Mint amikor Nagymamám keveri a csudifini süteményekbe a titkos hozzávalókat. (Isten tartsa meg örökké nekem.)
B.B.King olyan szintén félistenekkel turnézott, mint a Rolling Stones, Ike és Tina Turner vagy a U2. Néha belegondoltam, hogy Bono mit élhetett át, amikor a Királlyal állhatott egy színpadon, és ezért az egy pillanatért jobban irigylem Bonot, mint az egész U2 munkásságáért.
Tizenöt Grammy-díj van a polcán és Hendrix után őt tartják a másik legnagyobb hatású gitárosnak a világon. Világon? Az univerzumban. Ő B.B. King, aki előtt térdelt a blues zene és aki szerencsére egyszer megfogott egy gitárt, és beleszeretett. Milyen jó is ez az emberiségnek, hogy kitartott a zenélés mellett, és megírt annyi blues himnuszt, hogy örökké hallgathatjuk megunhatatlanul.
Vannak emberek, akik nem hagynak űrt maguk után, mert olyan munkásságot örököl a világ tőlük, amitől örökké élnek! Elment a blues legnagyobb alakja, és már csak páran művelik ezt a műfajt. A nagy mesterek koncertjeire, ha tehetitek, mindig menjetek el, mert soha nem lehet tudni, mikor látod utoljára!
Az én istenem áldjon, B. B. KING! Nyugodj olyan békében, amilyen a zenéd volt! Köszönök mindent, amit adtál, és egyszer a gyerekeimnek is át fogom adni, amit tanítottál - és persze a lemezeidet, hogy hallgassák meg, mert ilyen dalok többé nem fognak születni.
Elment az uralkodó!
Szólj hozzá!