Ha nem neked, akkor a tesódnak, a gyerekednek, az unokádnak biztosan énekelt már Halász Judit, de gyanítom, legalább egy szülinapi zsúron csak hallottad az ő „Boldog, boldog, boldog születésnapot!” dalát. Talán ez lett a leghíresebb mind közül, de azért ne feledjük, hogy számos magyar költő versét tanította meg kisebbeknek-nagyobbaknak oly módon, hogy a magyar könnyűzene kiválóságai fülbemászó dallamokba csomagolták a rímeket. De ez még mind nem lenne elegendő ehhez a sokéves sikerhez: szükségeltetik hozzá a kedvessége, a szelídsége, a szolidsága, a szeretete és a mosolya. Az sem véletlen, hogy más, méltó elismerései mellett – csakúgy, mint II. János Pál pápa (1920-2005) – a Mosoly-Rend Lovagja. Azok közé a művészek közé tartozik, akik kellő alázattal, kitartással és odaadással vannak jelen a pályájukon, ő egyszerre többön is (filmek, színpadi alakítások, televíziós szereplések, koncertfellépések). Úgy, hogy mindeközben családja is van, s hogy a súlyos betegségek többször is próbára tették ezt a kitartást. De egy idő után újra ott áll mosolyogva a színpadon, legyen az színház- vagy koncertterem. Nem olvashattál bulvárhíreket róla, személyisége megteremtette magának azt pajzsot, amely véd ezek ellen a sokszor védhetetlennek tűnő támadások ellen. Egyszerűen ő Halász Judit, akinek a dalait nekem énekelték, majd én énekeltem a gyerekemnek, aztán majd ő énekli a sajátjának. És ez egyáltalán nem ciki. Az lett volna a ciki, ha elfeledkezünk róla. Boldog születésnapot!
Szólj hozzá!