A kötelező kérdés minden zenészhez: Mióta foglalkozol zenével?
1990 környékén kezdődött a dolog ... Miután a Nirvana Bleach cimű lemezét meghallottam ... Aztán persze jött a Nevermind, és én is, mint mindenki, hirtelen Kurt Cobain akartam lenni. Gondoltam, nem kell sok minden csak gitár... Aztán üvölteni kell, és kész. Iszonyú lelkes voltam. Szereztem haverokat, és mentünk is a hangszer BÁV-ba gitárért meg dobért, elcsórtuk a szüleink hangfalait, és jól leégettük őket. Így kezdődött a dolog, most úgy szoktam mondani, hogy kb. 20 éve csörömpölök.
Milyen műfajba sorolod magad? Tudom, nem szeretik a besorolást a zenészek, és a többség igyekszik saját stílust teremteni.
Nem sorolom magam sehova. Azt hiszem, nem is a zene szerzőjének a dolga besorolni magát. Arra ott van a hallgató. Amíg zenekarokban zenéltem, mindig is problémát jelentett ez a gondolat: "milyen zenét játszunk", és mindig is hátráltatott az alkotásban. Ez határt szab a gondolatnak és a lehetőségeknek. Szóval, nem gondolkodom már egy ideje ilyeneken. Azt csinálom, ami épp jólesik, ha ez kívül van a komfortzónámon, az se baj, hiszen lehetőség adódik valami új kipróbálására. A nagy előnye például annak, hogy egyedül írom a dalokat, az az, hogy nem kell mások műfaj iránti elkötelezettségeinek megfelelnem. De ha most konkrétan mégis válaszolnom kéne, nem igazán tudnék. Szerintem ez pop meg rock meg grunge, nyakon öntve elektronikával, szóval valamilyen zene.. Remélem.
Mindent egymagad csinálsz? Mert az oldaladon láttam, hogy amit csak lehet, azt megoldod "házon belül", és bevallom, ez szívmelengető érzés. Lenny Kravitz például szintén maga vesz fel mindent a lemezeire.
Ezt azért így nem merném kijelenteni. Aki zenél, az tudja, hogy a legjobb dolog a közös zenélés és az egymásra figyelés, hatás. Persze, nekem fontosabbá vált, hogy valóban az legyen a végeredmény, amit én szeretnék hallani, de azért dolgozom másokkal is. Így például Garamvölgyi Dániellel (Seaside) aki a zongoratémákat játssza fel a dalaimhoz, vagy a bátyja (Garamvölgyi Zsolt, Pets Prey), aki az egyik legjobb barátom – és kiváló gitáros + basszeros ... Neki 3 dal felbasszerozását köszönhetem a lemezen. Szívesen dolgozom énekesekkel, így például a lemezen Koszi Jankával (Acoustic Loops) vagy Mogyórossy Adriennel (Vegas Show Band) is munkálkodtunk közösen, és szeretném, ha ez a névsor majd bővülne. Az egyelőre akusztikus formációban játszott koncerteken is vannak zenész társaim, néha többen, néha kevesebben. Szívesen dolgozom emberekkel, amíg nem kell számomra kellemetlen kompromisszumokat kötnöm. Lehet, hogy önzőn hangzik, de a zeném nem az a hely ahol ezt szeretném… A videó klipjeimet is én magam csinálom, ez érdeklődés – és persze egyfajta kényszerpálya is egyben ... No meg a pénz hiánya. Sajnos, ennek igen erősen megvannak a korlátai. Az ember szeretne jobb és jobb dolgokat csinálni, de igazán jó zenei videót csinálni nem lehet nagyon kicsi stábbal és nulla forintból. Szívesen dolgoznék egy jobb stábbal, jó cuccokkal, de erre egyelőre nem sok esély mutatkozik. Addig marad a DSLR, a GoPro meg a sok pepecselés, egy-két jó fej barátsegítő keze és a kösz, kösz, köszi…
Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Ha egyáltalán a magyar piacon lehet tervezni, mert elég szűk a befogadótér és a megélhetés aztán végképp lutri ebben a szakmában.
Mikor úgy döntöttem – vagy inkább úgy hozta az élet –, hogy egyedül folytatom, akkor megbeszéltem magammal, hogy nem rohanok sehova, és inkább mindig megcsinálom azt, amit szeretnék, úgy, ahogy az tőlem a legjobban telik. 2014-ben fejeztem be az első lemezt (We must die alone), ami a „Hogyan dolgozzam egyedül” - út keresése volt leginkább. Ez alatt az idő alatt rengeteget tanultam a hibáimból. Ehhez jött 4 videó. Most, 2015-ben elkezdem a következő lemez munkálatait. Jó pár ötlet és vázlat vár arra, hogy megvalósuljon úgy, ahogy a fejemben van. Eközben jön a legnehezebb munka. Idén szeretném élővé varázsolni a Sunbabiezt ... Mivel ez nem egy zenekar, így kicsit nehéz helyzetben vagyok. Most van a zenészkereső fázis, és remélem, őszre koncertképes lesz az első anyagom és néhány új szám. Addig pedig fogom az akusztikus gitárom, a gépeim, és itt-ott eljátszom a dalaim halkan.
Minden művész merít valahonnan, hisz példaképek vagy mesterek nélkül nem lehet alkotni. Kik voltak/vannak rád hatással?
Régen nagyon sok zenekar volt hatással rám, persze főleg a grunge vonalból: Nirvana, AIC, Pearl Jam... Azt hiszem, a 90-es évek elején nem lehetett ezek mellett elmenni. Később aztán egyre több elektronikus zenét (Atari Teenage Riot, Front242, Chemical Brothers...), és még több metált hallgattam (Mudvayne, Sikth, Static x...). Ma pedig mindenevő vagyok. A Karnivooltól a Fallulahig, a countrytól a spanyol zenéig bármire képes vagyok rákattanni, ha tetszik... Itt sem stílusokat hallgatok, hanem egy-egy előadó van rám hatással (Yellawolf, Gabrielle and Rodrigo, Babymetal), és van, hogy csak egy-egy lemezük sikerül jól, mert hát lássuk be, minden mindig nem sikerülhet. Ha valaki csak egy jó lemezt le tud tenni az asztalra, az szerintem már hatalmas eredmény. Az egynél több pedig kész csoda. Tagadhatatlan azonban, hogy az elmúlt években a leghallgatottabb lemezeim a Placebo-tól és IAMX-től származnak. Nem érdekel, mivel és hogyan állítják elő a zenét, csak az a kérdés tetszik e vagy nem. Vagy ha úgy tetszik: ízlik-e nekem? Akár egy lábdob soundra is rá tudok kattanni egy számban. Szerintem minden hat rám, amit hallok, de a szűrőm ma már igen sűrű, és fontosabbak a saját gondolataim és ötleteim. Reméljük, lesz elég.
Hol láthatunk téged legközelebb?
Most jó darabig nem volt időm és lehetőségem sajnos próbálni, és most kezdem összeszedni az embereket. Remélem, márciusban már újra tudunk játszani egy-két akusztikus koncertet a belvárosi kocsmákban, és ősszel már egy rendes bulit tudunk csinálni, ahol úgy szólalunk meg, ahogy azt szeretném. A szervezés és a munka elkezdődött, és addig meg ott vannak a klipek és a lemez.
Szólj hozzá!