Véget ért a hazai eurovíziós válogató, és bátran mondhatom, hogy idén a legjobb döntést hozta a zsűri és a közönség is, bizonyítva ezzel, hogy a magyar embereknek még nem veszett el a humorérzékük.
Az előadások utáni szokásos értékelésnél a zsűri ezen a szinten már nem nagyon kritizált, gyakorlatilag mindenkit az egekig marasztaltak, és emiatt nehéz volt megtippelni, hogy melyik négy produkciót csúsztatják tovább a második körös szavazásra. Volt is némi meglepetés és izgalom, ugyanis a köznségkedvenc Horváth Tamásnak végül egyetlen pont se jutott, ami véleményem szerint tudatos volt a zsűri részéről, míg a yesyes formációnak indokolatlanul sok pontot adtak.
A végső négyesbe Dánielfy Gergely, a yesyes, és Király Viktor mögött épphogy befért az AWS, csupán két ponttal megelőzve pályatársát a Leander Killst, akik ugyan így lemaradtak az utolsó szavazós körről, viszont cserébe a közönség megjutalmazta őket A Dal Akusztik díjával.
A kivételesen jól sikerült extra produkciók után az eredményhirdetésnél robbant a bomba, és bár hetek óta mondogatom, hogy az AWS lenne a legjobb választás idén, magam se gondoltam volna, hogy a magyar közönség is egyetért a véleményemmel. Mint ahogy szemmel láthatóan az AWS tagjai sem hittek a fülüknek, hisz a frontember, Siklósi Örs percekig csak bámult előre kitágult pupillákkal.
A kétkedőknek és a műfajjal hadilábon állóknak üzenném, nyugodtan dőljenek hátra a székükben, és adjanak egy esélyt a fiúknak a bizonyításra! Természetesen nem kötelező mostantól mindenkinek metált hallgatni otthon, de attól, hogy valamit annyira nem kedvelünk, az még lehet jó.
Az AWS a maga műfajában évek óta meghatározó és üde színfoltja a kemény szférának. Folyamatosan fejlődnek szakmai téren és rajongótáboruk is szépen gyarapodik. Állandó vendégei a hazai kluboknak, fesztiváloknak, s igencsak szórakoztató bulikkal állnak színpadra.
Amikor az Akváriumban ünnepélyes keretek közt mutatták be azt a 30 produkciót, ami végül képernyőre is került, az AWS hallatán önkéntelenül mosolyra húzódott a szám. Már akkor tudtam, hogy az idei verseny egészen más lesz, mint azt megszoktuk, és nem kellett csalódnom a fiúkban. Nagyon merész vállalkozás volt beválasztani őket a legjobbak közé, és kicsit olyan érzésem van, hogy visszanyalt a fagyi a köztévénél. Azt hiszem, senki sem fogadott volna arra, hogy egyáltalán a döntőig eljutnak, arra pláne nem, hogy meg is nyerik, így viszont mostantól már kihagyhatatlan lesz a kemény műfaj az éves versengésből. Köszönöm AWS! Köszönöm Magyarország!
Persze tisztában vagyok azzal, hogy az eurovíziós versenyben sosem az nyeri a fődíjat, akié a legjobb dal, viszont az halálosan biztos, hogy az AWS nevét még sokáig emlegetni fogják. Rádobjuk a metálbombát Európára, és meglátjuk, hány túlélőt kaparunk össze. Kell némi kosz ebbe az amúgy túlságosan is steril környezetbe, és ezt idén végre meg is kapják az AWS jóvoltából.
Nagyon remélem, hogy a jól bevált fellépőszetten se változtatnak majd. ;)
A Dal 2018, Eurovízió, AWS
Szólj hozzá!