A varázsszó a hangulat, mely az első perctől kezdve forrósítja a terem levegőjét, és kitart az utolsó akkordok elhangzásáig. Legjobb bizonyíték erre a rengeteg táncoló húszéves, mert ők koruknál fogva nem ezen a zenén nőttek fel, tehát nincs genetikailag beléjük kódolva az áhítat. Egyszerűen el kell ismernünk, hogy az ABBA zenéje jó, sőt nemcsak jó, hanem olyan érzéseket és gondolatokat fogalmaz meg, melyek időtállónak bizonyultak. Jöhetett világválság, háborúk hada, kormányok jöttek és mentek, de a szerelem, a boldogság és a tánc szeretete olyan magasan van mindezek felett, hogy az idő vasfoga nem tudta kikezdeni.
Az ABBA tíz éves fennállása alatt 8 albumot jelentetett meg, melyeken számtalan slágert találhatunk. Zenei hatásuk felért egy hatalmas robbanással, és még a mai napig jelennek meg feldolgozásaik Négy film is készült róluk, melyből a leghíresebb a 2008-ban bemutatott Mamma Mia!, Meryl Streep és Pierce Brosnan főszereplésével. Válogatásalbumból 13-at is kiadtak, ami a maga nemében szintén világszám, hiszen mint már fentebb említettem, mindezt 8 saját albumból ollózták össze. Ilyen bőséges dal kínálatból nehéz válogatni, hiszen a koncert ideje is véges, mégsem lehet reggelig zenélni, még ha a koncertlátogatók el is tudnák viselni. Ezen nehézségek ellenére az Abba The Show rendezőinek sikerült megtalálniuk az arany középutat, az elhangzott 28 szám felöleli a zenekar teljes pályafutását a kezdeti időktől a feloszlásig. Még felsorolni is sok lenne minden számot, így csak párat ragadok ki belőlük. Természetesen elhangzott a Waterloo, Super Trouper, Dancing Queen, Chiquitita, Fernando, Honey-Honey is. A gyönyörű hölgyekből álló National Symphony Orchestra of London biztosította a megszólalás tökéletességét, és még a show-hoz is hozzájárultak. Integettek, táncoltak, tapsoltak amikor csak kellett, többen közülük hangszert is váltottak ha éppen arra volt szükség. A háttérzenekarban az eredeti ABBA kisérőzenészei közül ketten is megtalálhatóak voltak, így emelve a megszólalás színvonalát. A hangosítás megoldása nem hagy kívánnivalót maga után, én a színpad jobb oldalán ültem és ott mindent tökéletesen lehetett hallani még az apró rezdüléseket is. A világításra sem lehet panasz, a háttérben lévő hatalmas ledfalak gyönyörűen mutattak, a tengernyi reflektor parádés hangulatot varázsolt a zenészekre. A kétoldalt lévő kivetítők törték meg a tökéletességet mert a befújt füst miatt a hátul lévő kamerák nem tudtak elég éles képet adni, ezért néha nehéz volt kivenni mit is mutatnak. Azonban itt ez nem is volt annyira lényeges, hiszen a zene miatt mentünk oda. Már az első pár szám után lehetett érezni hogy ez nem egy ültetett koncert lesz, hiába a helyre szóló jegyek, ezt a zenét nem lehet ülve élvezni. A biztonsági őrök mindent megtettek hogy ez ne következzen be, de amikor a két énekesnő (Camilla és Katja Nord) az SOS kezdetekor felszólította a közönséget hogy álljanak fel és táncoljanak, már ők sem tehettek ellene semmit. Így volt jó, így lehetett a legjobban átélni azt a hangulatot ami hozátartozik a 80-as évek életérzéséhez. Volt akinek annyira megjött a kedve, hogy a koncert végéig már le sem ült és ahogy láttam a nézők nagy része ebbe a kategóriába tartozott. Jólesett látni hogy nemcsak a küzdőtéren voltak ilyen lelkesek, de a páholyokban is rengetegen táncoltak. Több mint két órás volt a kisebb szünettel megszakított koncert, de még a ráadás szám után is olyan nehéz volt elhinni, ilyen gyorsan eltelt az idő.
A popslágerekből örökzölddé átnemesedett ABBA számokat játszó svéd Waterloo zenekar olyan magas szintre tette a mércét, hogy őket nézve és hallgatva az az érzésünk, mintha az eredeti zenekart látnánk a színpadon. Így kell kezdeni az évet, és már most lehet gyűjteni a jövő évi jegyekre, hiszen tavaly is voltak, idén is eljöttek és jövőre is várjuk őket!
Szólj hozzá!