Az 50-es években népszerűségük csökkent, előretört a rock&roll és egyre kevesebben jártak koncertjeikre. A nehézségek ellenére Duke Ellington nem adta fel, folyamatosan koncertezett, új számokat írt és munkája lassan beérett. Filmzenék, televíziós produkciók és szimfonikus művek jelezték zenei aktivitását, de még így is sok nehézséggel kellett szembenéznie. Az együttes tagjai folyamatosan cserélődtek, ennek pénzügyi és emberi okai is voltak. A sok nélkülözés után a zenekar az 1956-os Newport Jazz Festivalon nyújtott teljesítménye miatt a Time magazin címlapjára került. Ezzel munkájuk ismét reflektorfénybe került, ismét elkezdték keresni őket és hamarosan újabb koncertkörutakra indultak.
Generációk nőttek fel az ő zenéjét hallgatva, zsenialitását mi sem bizonyítja jobban mint az a 2000 dal, melyet szerzett. Az évek során a zenei élet kultikus ikonjává vált, bár akkor még talán nem így nevezték. Rádió és tévéadók játszották dalait, zenésztársai közül többen feldolgozták szerzeményeit vagy próbálták meg utánozni. A 60-as években világ körüli turnékat is adtak, nyugati zenészként még a Szovjetunióban is felléptek ami akkoriban ritka kiváltság volt.
1974-es haláláig 13 Grammy díjjal ismerték el munkásságát és a legmagasabb állami kitüntetést nyerte el az USA-ban és Franciaországban is. A zenekar nem oszlott fel a későbbiekben, először fia, Mercer Ellington majd távozása után unokája Paul Ellington vezeti azt. Ebben a felállásban látogatnak el hozzánk is, és játsszák el leghíresebb szerzeményeit április 5-én a Kongresszusi Központban.
Jegyek rendelhetők ITT.
Szólj hozzá!