Hegyalja Fesztivál 2011. július 13-17.

Idén a négy színpad mellé még egy színházat is sikerült felépíteni, nem is beszélve a rengeteg zöld programról és a három helyszínen zajló éjszakai diszkókról sem. Lehetőség volt megkóstolni a jobbnál-jobb Tokaji borokat, sőt, a vállalkozó szelleműek még borospince látogatásra is elmehettek.

A Hegyalja Fesztivál kiemelt rangját jelzi, hogy Fazekas Sándor miniszter úr is megtisztelte jelenlétével, és sajtótájékoztatót is tartott.

Visszatérve a koncertekhez, első napon a Scooter lépett fel, bő 15 ezres tömeg előtt, ami hatalmas embertömeget jelent, mert ennyien még a Budapesti Sportarénában sem férnek el. A rengeteg jó száma közül is a legjobbakat választotta ki, a How Much Is The Fish, a Call Me Manana, az I'm Raving és az elmaradhatatlan Hyper Hyper is lehangzott. Már csak ezért is megérte volna lemenni, de ezen a napon még két hazai híres csapat lépett fel, a Beatrice és az EDDA is.

Második nap a Pennywise-t (a magyar származású Téglás Zolival az énekesi poszton), a hazai Watch My Dying-ot és a legendás Mastodont hallhattuk. Ezen utóbbi sokaknak kemény falat volt, zenéjük elvontsága nem mindenkit tudott lázba hozni, még azok közül sem, akik kifejezetten miattuk mentek le. Fellépésük végére a tömeg szépen elolvadt, a többség inkább alternatív vidámítószerek beszerzése mellett döntött.

A harmadik nap volt a legerősebb, a Guano Apes melegített be a legnagyobb névnek, a már 30 éve zúzó Slayer-nek. Ekkor volt a legtöbb látogató is, több mint 25000-en voltak rájuk kíváncsiak. Zenéjük még a thrash metal stílusban is a legerőszakosabbak közé tartozik, de mégsem lépi át azt a határt, hogy a hétköznapi hallgatóság számára élvezhetetlen legyen. Én magam is miattuk mentem le, ezért is voltam szomorú, mikor egy hatalmas, villámokkal és özönvízzel kísért vihar miatt áramszünet lett, és rövidített műsort tudtak csak leadni. Viszont ami elhangzott, az lehengerlően jó volt, úgyhogy megérte újra látni őket.
A negyedik nap a levezető nap volt, mert igazán nagy név ekkorra már nem jutott. Fellépett a PASO, a Belga, a 30Y és legvégül a Kosheen is, akik jók, de azért szerintem annyira nem, hogy megérdemelték volna ezt az időpontot. Aki még nem fáradt el az elmúlt napok alatt, az mind odagyűlt a nagyszínpad elé, és még egyszer kitombolta magát. Utoljára lehetett fennmaradni az éjszakai diszkókban, amikben most hajnali 5-ig szólt a zene.

Több mint 85000 látogató, több mint 100 fellépő, miniszteri látogatás és külön programok. Ennyi fért bele a 12. Hegyalja Fesztivál 2011-es programjába. Legvégül külön dicséret a szervezésért, soha ezelőtt ilyen gördülékeny lebonyolítást nem láttam sem a szervezők, sem a biztonsági őrök részéről.