Nigel Kennedy koncertbeszámoló
Mit keres egy punk frizurás pasas és egy hegedű egy plakáton, ráadásul ki az a Nigel Kennedy? Elég sokan tették fel maguknak ezt a kérdést Budapesten mikor meglátták a koncert beharangozását és szerencsére rengetegen utána is néztek ennek, mert a koncert majdnem telt ház előtt zajlott.
A kategória, ahova őt be lehetne sorolni, az a polgárpukkasztás, hiszen gyönyörűen játszik hangszerén, mégis olyan szavakat használ, amelyek efféle színpadon más szájából sosem hangzanának el. A shit, f*ck és még oly sok ehhez hasonló jelző nemhogy szokatlan, de egyenesen tiltott is bármely más komolyzenei muzsikus számára. Nigel Kennedytől viszont egyáltalán nem idegen ez a stílus, és még a megjelenése is ehhez igazodott. Biztosítótűkkel kidekorált farmerben, tüskehajjal és piros focipólóban megjelenve bárhol másutt el tudnánk őt képzelni, kivéve a Kongresszusi Központ színpadát. Pedig ott volt, és a közönség meglepődését úgy oldotta fel, hogy első számként Johann Sebastian Bach egyik csodálatos hegedűszólóját játszotta el. Tehetségében ezután már senki sem kételkedett, és miután a második számban zenésztársai is bemutatkoztak, már lehetett tudni: ez nem egy közönséges koncert lesz. Felesége lengyel, és ő maga is sokat tartózkodik Lengyelország területén, ezért nem meglepő, hogy zenekarának tagjai is onnét származnak. Adam Kowalwski, Pawel Dobrowolski, Tomasz Grzegorski és Piotr Wylezol hazájukban ismert és elismert zenészek, és az, hogy vele játszhatnak, még szélesebb körű ismertséget hoz számukra. Nigel Kennedy talán a világ leghíresebb hegedűvirtuóza, aki úgy tudja keverni a zenei stílusokat, hogy azok összeolvadjanak, és különbözőségük ellenére mégis élvezhetők maradnak. Saját szerzeményt is hallottunk tőle, de a közönség körében legnagyobb sikert mégiscsak a hatvanas évek egyik slágere, a Herp Alpert Taste of Honey-ja aratta. A komolyzene rajongói sem csukják be a fülüket a popzene előtt, ezt jelezte a hatalmas taps és a közönségsiker is, ezért a következő szám is ebből a kategóriából került ki. Előtte azonban olyasmire került sor, amire koncerteken ritkán: szavazni lehetett, hogy mi legyen a következő szám. Azért hogy ne szakadjunk el túlságosan a valóságtól, mindössze abból választhattunk, hogy egy gyorsabb vagy lassabb számot játsszon el, de azért ez is elég szokatlan. A szavazás eredménye Kimi Hendrix egyik legendás száma lett, melyet elektromos hegedűn játszott el, olyan könnyedén és természetesen, ahogy csak a legnagyobbak tudják. Nigel Kennedy szokatlan figurája a komolyzenének, ő az, aki áthág minden határt, ha a színpadra lép. Mind öltözködésével, mind beszédmódjával az utca egyszerű emberét idézi, de amikor megszólaltatja hegedűjét, akkor jövünk rá, micsoda különleges tehetség. Egyszeriben lehull minden külsőség róla, és már nem az öltözködésére figyelünk, hanem elmerülünk zenéjének varázsában.
Szólj hozzá!