A világsajtót is bejárt történet 16 éve kezdődött – állítólag egy szomszéd-afférral. Akkor még nem zenélt a ház, de a tulajdonosát annyira idegesítette a szomszéd kutya ugatása, hogy vett egy zsebrádiót... Aztán nagyobb teljesítményűre cserélte a zenehordozót, és ekkor kezdődött a Kossuth utca lakóinak kálváriája, mert innentől fogva mindennap – a hétvégéket és az ünnepnapokat is beleértve – Verdi operájára ébredtek. Ezt talán még túl lehetne élni (kizárt), de hogy még véletlenül se legyen élvezhető a zene, némi (fülsiketítő) sípolással fűszerezték.
Sokan sokféleképpen próbáltak gátat vetni a muzsikának – úgy tűnik, ennyi idő alatt csak átmenetileg sikerült orvosolni a bajt, és az orvoslás szót nem véletlenül használjuk... Politikusok, civilek, rendőrség – totális tehetetlenség, noha a szakvélemény egyértelműen kimondta, hogy a zajszint a nappali és éjszakai órákban is meghaladta az elfogadható mértéket (a zajszintért bocs, Verdi). A Nyitrai Kerületi Bíróság ugyan jóváhagyta Párkány polgármesterének rendelkezését a zenélő ház ügyében, de ezt a végzést a tulaj megtámadta.
Próbálkoztak más jogi kacskaringókkal is: megkeresték a szerzői jogokat védő szervezetet, akik azt a választ adták, hogy mivel Verdi operája nem nyilvános eseményen szólt és a ház tulajdonosa saját örömére hallgatta a zenét, nem róható ki rá büntetés. Arra az ellenvetésre, hogy a zene bizonyítottan szól akkor is, amikor a ház tulajdonosa nem tartózkodik otthon – vagyis biztosan nem a komolyzene iránti rajongásból hallgatta meg naponta több százszor ugyanazt azt áriát –, úgy feleltek, hogy Verdi esetében a szerzői jog elévült... Szívás.
Innen, messziről persze elég viccesnek tűnik ez az egész, de ott élni kihívás lehetett. Sokakat megihletett a dolog (persze, ők sem Kossuth utcaiak...).
Sláva Daubnerová volt az első, aki a művészet szabadságával élve a rendelkezésre álló híreket és információkat tetszés szerint kombinálva előbb egy performance-ot, majd egy teljes színházi előadást álmodott színpadra a zenélő ház vezérfonalára. A Solo lamentoso című egyszemélyes projekt előadója maga a szerző, a színdarabban már jeles szlovák színészek alakítják a zenélő ház történetének szereplőit.
Gyakran járt a háza elé zenélni a 89,5 Music FM délutáni road show is, sőt Párkány polgármestere is többször részt vett olyan megmozdulásokon, mikor rengeteg ember gyűlt össze a ház előtt zenélni. Állítólag megesett, hogy egy operaénekest is hívattak, aki egy emelődarus autóról énekelt a ház előtt, de megeshet, hogy ez urban legend. Mindenesetre a média és a turisták nap mint nap felbukkantak a ház előtt...
2015-ben megtörtént a csoda: elhallgatott a zene. Egészen két évig tartott a paradicsomi állapot, a lakók élvezték a csendet és a nyugalmat, mígnem 2017. szeptember 22-én ismét Placido Domingo hangjára ébredtek... Azért el tudjátok képzelni a környélbeliek arcát ebben a pillanatban...
A párkányi zenélő ház tulajdonosát végül 2018. augusztus 6-án tartóztatták le – nem, nem a zenei terror – életveszélyes fenyegetés miatt. A nyomozás során bizonyítást nyertek az ellene felhozott vádak, de az ügyészség arra hivatkozva, hogy nem volt beszámítható állapotban, megszüntette az ellene folytatott eljárást, így az 56 éves nőt a nyitrai börtönből a lekéri elmegyógyintézetbe szállították.
A párkányi Kossuth utcában a tizenhat évig tartó zenei terror után augusztus óta csend van. Azt nem lehet tudni, hogy a lekéri intézet rácsai mennyire tartósak... Mindenesetre, semmiképpen sem javasoljuk, hogy a környéken élő rokonoknak vagy barátoknak operabérletet vegyél karácsonyra.
A cikk összeállításában a Paraméter írásai segítettek
Párkány, zenélő ház, verdi, Traviata, operaterror
Szólj hozzá!