Phil Spector karrierje csúcsán, a hatvanas évek első felében több mint huszonöt top 40-es sláger producere, szerzője vagy társszerzője volt. A producer híres zenekarai közé tartozott az 1960-as években a The Ronettes és a The Crystals, később pedig hasonló sikerrel dolgozott együtt olyan előadókkal, mint Ike és Tina Turner, John Lennon, Leonard Cohen vagy a Ramones. Ő volt a Beatles 1970-es Let It Be című albumának, illetve George Harrison és barátai Grammy-díjas The Concert for Bangladesh című 1971-es koncertlemezének producere is. A nevéhez fűződik a „wall of sound” elnevezésű hangrögzítési technika, amely szokatlanul sok és sokféle hangszerrel operálva a megszokottnál jóval zajosabb, grandiózusabb, túlvezérelt hangzáshoz vezetett. Ezt a hangzást később többek közt Bruce Springsteen és a Beach Boys is alkalmazta a felvételek során. Karácsonyi lemezét (1963.) a Rolling Stone beválasztotta minden idők legjobb albumai közé.
Spectort 1989-ben beiktatták a Rock and Roll Dicsőségek Csarnokába, 1997-ben pedig a Dalszerzők Dicsőségek Csarnokába is. Azt nem tudjuk, hogy ezek az elismerések visszavonhatók-e, de ahogy a későbbiekben kiderült, Spector nem volt egy kifejezett úriember, ami a nőkkel való bánásmódját illeti.
2003. február 3-án reggel Lana Clarkson amerikai színésznőt holtan találták Phil Spector kaliforniai kúriájában. Aznap kora reggel Clarkson találkozott Spectorral, majd a producer limuzinjával a rezidenciához hajtottak, bementek oda, miközben a sofőr az autóban várakozott. Körülbelül egy órával később a sofőr lövést hallott, aztán Spector fegyverrel a kezében kilépett a hátsó ajtón. Állítólag akkor azt mondta: "Azt hiszem, lelőttem." A vallomásában később az szerepelt, hogy Clarkson halála "véletlen öngyilkosság" volt, és hogy "she kissed the gun". (Talán ezt nem kell lefordítani, angolul sokkal brutálisabban hangzik.)
Az ügyészség szerint Spector korábban négy nőre is fegyvert emelt. Mindegyik esetben ivott és romantikusan érdeklődött a nő iránt, de dühös lett, miután az elutasította a közeledését. Az ügyészség azt állította, hogy minden alkalommal fegyverrel próbálta megakadályozni, hogy a nők kijussanak. Bár az amerikai ítélkezési rend általában tiltja a vádlott korábbi vétségeit bizonyító bizonyítékok felsorakoztatását, a bíró ez esetben úgy ítélte meg, hogy a tanúvallomásokat fel lehet és fel is kell használni a baleset vagy véletlen lehetőségének kiiktatására.
Spector egymillió dolláros óvadék ellenében szabadon várhatta meg a tárgyalásta a tárgyalást, amely 2007. március 19-én kezdődött. Spector védelme a tárgyalás során arra az állításra koncentrált, hogy Clarkson halála öngyilkosság volt. A taktika nem bizonyult célravezetőnek, mert a vádlottat 2009. április 13-án 19 évre ítélték. Az eltelt években ügyvédei többször többféle indokkal is megpróbálták kihozni a börtönből, hiába. Spector 2024-ben lett volna jogosult a feltételes szabadlábra helyezésre. Ez már nem fog megtörténni.
2013-ban – egy doku után – játékfilm is készült a szomorú történetből: Phil Spectort Al Pacino alakította, míg az ügyvédjét Helen Mirren (nyitó képünkön). A film nem kapott túlságosan jó kritikákat. Az összehasonlítás kedvéért itt az eredeti fotó... (AP).
(via wiki)
Egy grandiózus pálya zuhant a börtöncella mélyébe, s onnan most a halálba... Egyik slágerét amúgy Amy Winehouse is előszeretettel énekelte a fellépései alkalmával – ismerős lesz a dallam...:
Phil Spector, gyász, producer, börtön, gyilkosság, Lana Clarkson, Al Pacino, film
Szólj hozzá!