Ha valaki azt kéri tőled, nevezz meg Papa Roach-dalt, azt fogod mondani: Last Resort.
Ez a dal nemcsak a PR koncertjeinek setlistjére került fel fixen, de minden alternatív klubban alap volt, hogy ennek el kell hangzania. A nagy áttörést hozó albumon (Infest, 2000) szereplő single a kaliforniai nu metal bandát egy egészen új szintre léptette, és gyorsan egy óriási rajongótábor vette őket körbbe, a Last Resortnak köszönhetően.
De honnan jön ez a dal, és miről szól valójában? Jacoby Shaddix mesélte el a dal sztoriját, amitől a PR szupersztár lett.
Zongorára írtuk
“Egy elég hírhedt sacramento-i lakásban éltünk más bandákkal együtt, és akkoriban ott is próbáltunk. Amikor az első Last Resort akkordokat megírtuk, Tobin (Esperance, basszusgitáros) zongorán játszotta el. Olyan volt, mint egy klasszikus zongora darab, de átírtuk gitárra, toltunk rá egy kis dobot... A menedzserünk a falon keresztül is hallhatta, és átszólt, hogy “Ezt toljátok el mégegyszer! Ez király volt!”. Én meg úgy voltam vele, hogy fel kéne vennünk a dalt.”
A dalszöveg nem rólam szól
“Nagyon sok ember azt hitte, hogy ez a dal rólam szól, de nem. Egy barátommal laktam épp, amikor megpróbált öngyilkosságot elkövetni. Róla akartam írni... Egy mentális betegségekkel foglalkozó létesítménybe vonult, és amikor kijött onnan, sokkal jobban volt. És már rendbe jött az élete is: családos ember, a maximumon pörög, remekül mennek a dolgai. Ez a dal az ő múltja, csak én meséltem el – a zenén keresztül .”
Minden eddigi Papa Roach daltól különbözik
“Akkoriban gondnokként dolgoztam a légierő kórházában, szóval ott sétálgattam a fülhallgatómmal a fülemben, és csak dúdolgattam valamit, aztán megmutattam a srácoknak, írtam hozzá egy refrént, ők meg azt mondták, hogy “ez elég állat!”, én meg hogy “ezt szerintem vokállal kéne kezdeni. Minden dalunk valami gitárral kezdődik, de ennél azzal akarok kezdeni, hogy cut my life into pieces, a banda meg úgy volt vele, hogy “baszki, csináljuk! Kapják fel a fejüket az emberek!. Amint elkezdtük játszani élőben, folyton azt kaptuk vissza, hogy “ezt játsszátok el még egyszer!”, mi meg eljátszottuk, klubokban, bulikban, kávézókban, bevásárlóközpontokban, gördeszkaparkokban..."
Sosem nyúltunk az Iron Maidentől!
“Páran azt mondták, hogy az Iron Maidentől nyúltuk, mert néhány akkord hasonlít a Genghis Khan (1:48-tól hallható a hasonló rész) számukra. Minden tiszteletem az IM-é, de gyerekként nem voltam nagy rajongójuk. 2004-ig nem is lettem az. Aztán Kanadában láttam őket – minden roadunk nagy rajongó volt, ők vettek rá, hogy megnézzem őket élőben –, és teljesen magával ragadott. Aztán visszahallgattam a Last Resortot, és úgy voltam vele, hogy “hát nyilván úgy hangzik, mint egy Maiden-zúzás! Hallgasd csak meg te is! Hahaha”.
Egy egész generációra volt hatással
"Annyira király, hogy ahogy telnek az évek, egyre több gitárossal találkozunk, aki azt mondja, hogy emiatt a dal miatt nyúlt a gitár után. Brian (Haner Jr, aka Synyster Gates) az Avenged Sevenfold-ból gitártanár volt, és azt mondta egyszer nekem: “nem is tudod, hány srác jött hozzám azzal, hogy tanítsam meg nekik”. Aztán Zoltan (Bathory), a Five Finger Death Punch-ból azt mondta: “haver, hallottam azt a számot, és akkoriban csak egy srác voltam Magyarországon, de attól a daltól teljesen ráálltam a metálra”. Ezekre a pillanatokra gondolok, és rájövök, mekkora hatása volt emberekre.
Még mindig aktuális
“Még mindig ott van, még mindig jelent valamit, még mindig egyesíti a rajongókat minden este – és sok-sok életet mentett meg. Lehet, hogy én azért születtem meg, hogy ezt a dalt megírjam, ami elég menő. Nagy hatással volt a zenére és az emberekre, és ezért nagyon hálás is vagyok. OIyan, ami csak egy dallam is lehetne akár, amire zúzunk egyet, de olykor életmentő is lehet. És számomra ez a legnagyobb.”
Papa Roach, Last Resort
Szólj hozzá!