Mire elkászálódtunk a hátsó részre, számtalan promóciós játékon vehettünk részt útközben. Az egyetemek felvonulása mellett több politikai párt és mozgalom is próbálta megszólítani a fiatalokat. Két kedvencem: a Fiatalok a nukleáris energetikáért és a Kérdezd a rabbit portálok. Utóbbi (a szombatra való tekintettel) sajnos nem üzemelt, pedig lett volna pár kérdésem... Ahol pedig a legkevesebben voltak: a Paks 2-t népszerűsítő konténer, konkrétan egyetlen érdeklődőt sem láttam. Sebaj, begyűjtöttünk néhány emléktárgyat, napszemüveg, effélék, azt' cipelhettük...
Este 5 körül a sátorban, aztán 6 után a nagyszínpadon is elkezdődtek a koncertek. Sokan már reggel befészkelték magukat a Hurts-re várva, főleg a külföldiek, de sok magyar is türelmesen várakozott. Így aztán végigjártam az összes zenei helyszínt, élményeket gyűjtve. Elsőként a CSTP által támogatott The Luckies zenekarba hallgattam bele, lendületes, energikus muzsika, helyes fiúk, úgy tűnik, lesz belőlük valami :)
Több mint 111 ezren látogattak el idén az EFOTT-ra. Tavaly a több napos vihar visszavetette a látogatottságot, idén azonban sikerült meghaladni a 2015-ös, 103 ezres látogatószámot, így a 111 ezer 711 fesztiválozóval újabb rekordot döntött az EFOTT. A 2018-as fesztivál helyszínéről szóló tárgyalások már a jövő héten megkezdődnek, várhatóan az ősz folyamán derül ki, Velencén vagy más településen rendezik-e meg a fesztivált - árulták el a szervezők.
Itt később a Blahalouisiana lépett fel, ekkorra már nagyon sokan összegyűltek. Kedves zenekar, jó hangulatot csinálnak, nagyon cukik. Közben a másik színpadon az általam valamilyen furcsa oknál fogva nagyon kedvelt "hörgős" metált játszó Watch My Dying nyomta, baromi jó volt, csak már a hallgatásuktól is berekedtem.
A nagyszínpadon közben a Cloud 9+ csapott bele, Szivák Zsolt énekesnek jár minden tisztelet, hogy sérült lábbal is úgy tolta végig, hogy csak akkor vettem észre, valami probléma van, amikor egyszer csak leült egy székbe... A közönséghez is lejött a fesztivál legkedvesebb biztonsági őrének segítségével – az egész királyság volt.
Aztán teljes közönségcsere, hiszen a szervezők érdekes indíttatásból a Road nevű, leginkább motoros találkozókról ismert rockzenekart tették a Hurts elé. Tulajdonképpen némi zene volt hosszú speechek közé betuszakolva, miután az énekes realizálta, hogy az első sorokban rengeteg külföldi van, még többet beszélt - természetesen magyarul. Hogy ennek miért látta szükségét, az rejtély maradt számomra, hiszen a zene nyelvén lehet a közönséghez leginkább eljutni, nem szónoklatokkal. Sok füst és pirotechnikai elem után aztán minden készen állt a Hurts fogadására, szépen meg is telt a terület.
Mivel nem az első sorból gondoltam én azt nézni, még tettem egy kört a többi színpad felé. Az egyiken a Belga indított, és pillanatok alatt kilógott a tömeg feneke (sic!) a sátorból. A kisebbik szabadtérin pedig a Hollywwod Rose próbálta megidézni a Guns 'N Rosest, de ezt nem bírtam sokáig hallgatni, mert a November Rain-t kezdték el játszani és azt én nem állhatom, bocs a hívőknek. (Ennél túljátszottabb, idegesítőbb szám nem létezik számomra.) Úgyhogy inkább visszatértem a nagyszínpad elé a sajtónak fenntartott helyre, ahonnan remekül lehetett látni mindent – hallani kevésbé, mert két szám között azért rendesen áthallatszott minden másik helyszín zaja, így folyamatosan szóló katyvasz lett az egészből.
A Hurts kivételezett szeretetnek és tiszteletnek örvend kis hazánkban. Rajongói természetesen imádják őket, de én még olyan emberrel sem találkoztam, aki azt mondta volna, hogy gyűlöli őket. Nem bántanak senkit, olyan típusú popzenét játszanak, ami kesergésre, reménykedésre és ha úgy adódik, táncikálásra is lehetőséget ad. Ezért aztán a szokásos fehér rózsákkal tarkított koncertjükön mindenki jól érezhette magát. És nem, Theo Hutchcraft énekes nemcsak a külsejével, hanem remek hangjával és kisugárzásával is hódít, konkrétan a tenyeréből eszik a közönség. Az új daluk (Beautiful Ones) is elhangzott, ami témája és videoklipje miatt a berlini Pride rendezvények hivatalos dala lett.
Sajnos a Halott Pénz kezdése előtt az eddig metállal ékeskedő színpadra megérkezett a Soerii és Poolek: egy csirkével, egy elefánttal és egy üveg vodkával, így ottragadtunk. Pedig csak DJ-szett volt, sajnos nem a teljesen őrült színpadi showjukkal érkeztek. De így is elbolondoztunk az egész szép számú egybegyűlttel, a vodkát pedig szájba öntve osztogatta Gerrison tanár úr.
Az éjszaka fénypontja a Kelenföldről induló 907-es busz sofőrje volt, aki a hangszóróján keresztül fejezte ki irigykedését, hogy a buszra váró tömeg milyen jó buliban lehetett, és legközelebb ő is elmegy egy ilyenbe, mert ez királyság. A buli legjobb része mindig a partibusz hazafelé, ezt a városban is tapasztaljuk az éjszakai járatokon, ez most ugyan kicsit más társaság volt, de a feeling ugyanaz.
Mire ennek éjfél után vége lett, csúnyán lehűlt a levegő, nagyon fújt a szél, alig volt tíz fok. Jól jött a napközbeni mozis promócióból származó pulcsi meg a sapka. A feketeleves pedig még csak ezután jött. Minden igyekezet ellenére a hazajutás megszervezése nem volt zökkenőmentes. Az első buszok a vasútállomásra úgy 3 körül indultak (hogy miért nem a nagyszínpados koncertjének végeztével, azt csak odafönt tudják). Így viszont hosszú sorok alakultak ki taxira várva, a taxisok pedig - mint kiderült - az ország minden pontjából érkeztek, és vicces, mintegy 3000 forintos áron vittek ki az állomásra, ami kb 5 kilométer, de olyan kacskaringós úton, hogy tuti eltévedtünk volna, ha gyalogosan indulunk el. De legalább ez fix ár volt, csak elég jó magas... Az élelmesebbek már a visszaérkező taxikba próbáltak beszállni, sokszor egészen agresszíven, de a biztonsági őr igyekezett rendet tartani, és szépen, sorban engedni a kilométeres sort türelmesen kiváró embereket. Az első vonat már 2.15-kor indult, és sokan szerettek volna ezzel hazajutni. A becsületesebbek jegyet is vettek, de a heringesdobozra hasonlító vonaton a kalauznak esélye sem lett volna a jegyeket kezelni, de mindegy.
Szóval köszi, EFOTT, óriási volt a buli, ha legközelebb a hazajutás is jobban megy, akkor jár a tíz pont!
Szólj hozzá!