Amikor 2024 nyarán ellátogattunk a Bánkitóra, mindössze fél napot szántunk rá, ami nem bizonyult különösebben bölcs döntésnek. Mire a tóparton megmártóztunk, meghallgattunk néhány koncertet, beszélgettünk vadidegenekkel, és megpróbáltuk felfogni, mennyi minden történik egyszerre ezen a viszonylag kis területen, már világos volt, hogy legközelebb több időre lesz szükségünk. A Bánkitó ugyanis nem az a fesztivál volt, amelynek a programját kizárólag a fellépők neve alapján lehetett megítélni. Persze lehetett koncertekre járni, akár a tóban állva hallgatni a Tószínpad fellépőit, hajnalig bulizni, de ugyanilyen természetes volt leülni egy társasjáték mellé, részt venni egy beszélgetésen, színházat nézni vagy vitatkozni valakivel, akivel egyébként talán soha nem találkoztunk volna.
A Bánkitó egyik legnagyobb vonzereje éppen az volt, hogy a zenei programok mellett a társadalmi kérdések is helyet kaptak. Koncertet sokfelé lehet hallgatni, de közösen gondolkodni, mások véleményével találkozni, a hétköznapok rohanásából kiszakadva beszélgetni már jóval kevesebb helyen. Aki csak a fellépők miatt érkezett, könnyen azon kaphatta magát, hogy egy olyan beszélgetésen ül, amelyre eredetileg esze ágában sem volt elmenni. Talán ez magyarázza a legjobban, miért jelentett olyan nagy veszteséget, amikor a Bánkitó szervezői 2025-ben bejelentették, hogy véget ér a fesztivál története.
A Kolorádó is megpróbált visszatérni: aszervezők a Fejér vármegyei Kálózon, a Zichy-kastély környezetében találtak új helyszínt, és 2026 júliusára már a fesztivált is meghirdették. Alig egy hónappal a kezdés előtt azonban lefújták a rendezvényt: az új terület kialakítása a vártnál jóval költségesebbnek és nehezebbnek bizonyult. A szervezők nem akarták olyan kompromisszumok árán megtartani a fesztivált, amelyek rontották volna a megszokott élményt. A Kolorádó visszatérését 2027-re halasztották, de egyelőre nincs bejelentett időpontja és helyszíne.
Nem azért, mert elfogytak volna a fellépők vagy az ötletek, hanem mert a gazdasági környezet változott meg annyira, hogy a korábbi, nonprofit működési modell már nem volt fenntartható. A csökkenő támogatások és a folyamatosan emelkedő költségek mellett a folytatásnak olyan ára lett volna, amelyet az alapítók nem akartak megfizetni: búcsújukban világossá tették, hogy nem szeretnének olyan kompromisszumokat kötni, amelyek a Bánkitó alapértékeinek, civil és művészeti szabadságának feladásával járnának. A fesztivál megszűnése ráadásul nem elszigetelt történet volt. Ugyanabban az időszakban a Kolorádó is bejelentette a búcsúját, és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a magyar fesztiválpiacon különösen nehéz helyzetbe kerültek azok a kisebb, önálló arculatú rendezvények, amelyek nem a tömegek kiszolgálására építették a működésüket. Pedig éppen ezek a fesztiválok kínálnak valamit, amit a legnagyobb rendezvények sem feltétlenül tudnak: közösséget, közvetlen találkozásokat, kísérletezési lehetőséget a feltörekvő zenekaroknak, és olyan kulturális programokat, amelyek önmagukban aligha vonzanának több ezres fizető közönséget. A Bánkitó búcsúja tehát nemcsak egy fesztivál elvesztéséről szólt, hanem arról is, hogy egyre szűkülnek azok a terek, ahol a kultúra, a társadalmi párbeszéd és a szórakozás természetes módon találkozhat.
A folytatás lehetősége a tulajdonosváltással érkezett meg. A Bánkitó új tulajdonosa a Művészetek a Vidékfejlesztésért Alapítvány lett, amelynek szervezői hátteréhez a Művészetek Völgye és a Kerekdomb Fesztivál tapasztalata is kapcsolódik. Az új igazgató Oszkó-Jakab Natália, a korábbi Bánkitó-csapat néhány tagja pedig szintén részt vesz a folytatás előkészítésében. A tulajdonosváltásról korábban már részletesen írtunk, és akkor is felvetődött a kérdés: mit jelent majd egy ennyire sajátos identitású rendezvény számára, ha egy nagyobb fesztiválszervezői háttér részeként működik tovább?
Az új szervezők azt ígérik, nem egy másik Bánkitót akarnak létrehozni. Megmarad a Tószínpad, a civil szervezetek jelenléte, a Kisrét beszélgetései, a színházi programok és a régi MÁV-terület hajnalig tartó bulijai, miközben a színházi előadások a település időközben megnyílt új helyszínére költöznek. Ezek azonban nem pusztán helyszínek egy fesztiváltérképen, hanem különböző találkozások lehetőségei: a Bánkitó éppen attól volt különleges, hogy az ember egy koncert és egy éjszakai buli között akár egy komoly társadalmi vitába is belekeveredhetett, majd egy órával később ugyanazokkal az emberekkel táncolhatott.
Az első bejelentett fellépő az Elefánt, ami zenei szempontból is jelzésértékű választás. A zenekar érzékeny, személyes dalszövegei és sajátos alternatív rockzenéje jól illeszkedik ahhoz a közeghez, amelyet a Bánkitó az elmúlt években felépített. A szervezők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a már ismert előadók mellett továbbra is fontos szerepet szánnak a kisebb, kísérletező és feltörekvő produkcióknak. Ez különösen lényeges ígéret, hiszen egy kisfesztivál értékét nemcsak az mutatja meg, hogy kiket tud meghívni, hanem az is, hogy kiknek ad először lehetőséget nagyobb közönség előtt bemutatkozni. A Bánkitó korábban az alternatív zenei szcéna egyik fontos találkozóhelye volt, és jó lenne, ha ez a szerepe az új korszakban sem szorulna háttérbe.
A közönségnek ezúttal már a szervezés kezdetén is szerepet szánnak: kívánságlistát indítanak, amelyen bárki javasolhat fellépőket, művészeti programokat, társadalmi témákat vagy közösségi eseményeket. Emellett nyílt arculati pályázatot hirdetnek fiatal grafikusoknak és vizuális alkotóknak, akik 2027. január 15-ig jelentkezhetnek elképzeléseikkel. Mindez jól hangzik, de a Bánkitó jövőjét természetesen nem az dönti majd el, hány kívánság érkezik vagy milyen lesz az új plakát, hanem az, hogy az új működési modellben valóban megmarad-e a művészeti szabadság, a civil programok súlya és az a nyitottság, amely miatt a fesztivál több volt egy tóparti koncertsorozatnál.
És persze ott van a gazdasági kérdés is. A korábbi szervezők éppen azért búcsúztak el, mert az általuk fontosnak tartott értékeket már nem tudták fenntarthatóan képviselni. Az új háttér több szakmai tapasztalatot és szervezési lehetőséget jelenthet, de az még nem derült ki, hogyan sikerül hosszú távon összeegyeztetni a pénzügyi működőképességet a fesztivál eredeti karakterével. Ez nem bizalmatlanság, inkább a Bánkitó történetéből következő jogos kérdés, hiszen ha a fesztivál korábbi formája éppen azért szűnt meg, mert az alapítók nem akarták feladni az elveiket, akkor a visszatérés sikerét sem lehet pusztán az eladott jegyek vagy a fellépők száma alapján megítélni.
Ami megnyugtató, a megújult szervezőcsapat közölte: nem egy másik Bánkitót szeretne létrehozni, hanem továbbvinni mindazt, amit az elődök 16 éven át építettek.
Mi mindenesetre szívesen emlékszünk arra a 2024-es délutánra, amikor a tóban hűsölő fesztiválozók között maga az egyik fellépő is a koncertjére készült, amikor vadidegenekkel lehetett órákon át beszélgetni, és amikor a programfüzetben szereplő rengeteg esemény közül végül jóval kevesebbre jutottunk el, mint szerettünk volna. Akkor úgy jöttünk el, hogy legközelebb nem követjük el ugyanazt a hibát: nem csak egy napra érkezünk. A következő évben azonban a fesztivál elbúcsúzott, és úgy tűnt, erre már nem lesz lehetőség.
A Bánkitó 2027. június 24-26. között tér vissza, a kedvezményes elővételes jegyek már elérhetők a fesztivál honlapján.
Bánkitó fesztivál
Szólj hozzá!