Aki valaha részt vett egy Hobo karácsonyon, aligha a csillagszórókra és a Csendes éjre emlékszik vissza... Sokkal inkább a bluesra, a rockra, az ismerős arcokra, a közösen énekelt dalokra és arra a sajátos hangulatra, amelyben a koncert egyszerre volt ünnep, találkozó és valamiféle közös számvetés az eltelt esztendővel. A Petőfi Csarnok legendás karácsonyi koncertjein például nemcsak egy zenekar lépett színpadra: egy egész közösség találkozott újra és újra, amelynek tagjai közül sokan évről évre visszatértek.
Hobo karácsonyai a Hobo Blues Band történetével fonódtak össze. A zenekar körül kialakult közösség számára a blues sosem pusztán zenei műfajt jelentett: a dalokban ott volt a szabadságvágy, a kívülállás, a hatalommal szembeni bizalmatlanság, a hétköznapi kiszolgáltatottság és persze az a bizonyos keserű humor, amely nélkül ezt az egészet talán elviselni sem lehetne. A karácsonyi koncertek pedig lehetőséget adtak arra, hogy mindez az ünnep idején is megszólaljon. Az évek során zenésztársak jöttek és mentek, a Hobo Blues Band története is lezárult, a karácsonyi találkozások azonban túlélték a változásokat. A hagyomány erejét jól mutatja, hogy amikor a 2022-es, 44. Hobo karácsonyra különösen nagy volt az érdeklődés, Hobo az előző estére még egy koncertet meghirdetett. A Szégyen és gyalázat (...) alcímű Kiskarácsony ráadásul nem egyszerű ismétlése volt a másnapi műsornak.
Hobo mostani meghívójában is a tőle megszokott természetességgel beszél erről a csaknem fél évszázados szokásról:
„Hát ismét eljön egy igazi ünnep. Változó időkben, változó helyszíneken, változó társakkal, de sikerült megtartanom ezt a hagyományt. (Nem volt nehéz.)”
A Hobo karácsonyok másik különlegessége, hogy a zenének kezdettől fogva társa volt az irodalom. Földes László pályáján a költészet sosem jelentett mellékes kitérőt: József Attila, Villon, Viszockij vagy Pilinszky művei ugyanannak a világnak a részei, amelyben a bluesdalok megszületnek. A versekben és a dalokban gyakran ugyanazok az emberek szólalnak meg: a magányosak, a lázadók, az elesettek, a helyüket keresők. Hobo pedig nem egyszerűen előadja ezeket a szövegeket, hanem a saját hangján, saját tapasztalataival együtt engedi őket megszólalni.
Aki egész életében a társadalom peremére szorult emberek történeteit énekelte, attól talán nem a hagyományos karácsonyi meghittséget várnánk. Csakhogy a kettő között nincs is akkora távolság. A szeretet nála nem feltétlenül szelídséget, és végképp nem a konfliktusok elhallgatását jelenti. Sokkal inkább azt, hogy az ember a másik emberben akkor is felismeri a társát, amikor a világ éppen minden erejével azon dolgozik, hogy szembeállítsa őket.
Az idei meghívóban Hobo szokatlanul közvetlenül fogalmaz:
„És ma, ebben az egyre gyűlölködőbb világban igazi örömet okoz, hogy ilyen sokadszor is együtt lehetek olyan emberekkel, akiket a zene szeretete hoz össze és akik közül sokan sokszor velem együtt ünnepelték a szeretet ünnepét, amit mindeddig még semmilyen hatalom nem tudott tönkre tenni.”
És persze ott van a közönség, amely nélkül ez a történet nem létezne. Negyvennyolc alkalom alatt sok minden megváltozott azok életében is, akik újra meg újra elmennek Hobo karácsonyára. Fiatal rajongókból szülők, majd nagyszülők lehettek, egykori baráti társaságok szétszóródhattak, mások éppen ezeken a koncerteken találhattak egymásra.
A régi zenésztársak közül sincs már mindenki közöttünk. Póka Egon 2021-ben, Deák Bill Gyula pedig idén szeptemberben távozott. Bill halála különösen fájdalmas aktualitást ad az idei karácsonynak: Hobo a búcsúztatásakor elárulta, hogy egykori énekestársa tavaly év végén felhívta, és felvetette, hogy csináljanak még valamit közösen. Erre már nem kerülhetett sor. A dalok azonban tovább élnek, és minden újabb karácsony alkalmat ad arra, hogy a régi történetek mellé újak kerüljenek.
Az idei, 48. Hobo karácsonynak december 27-én, vasárnap 19 órától a Nemzeti Színház ad otthont. A részletes műsort egyelőre nem árulta el, de a meghívójából annyi bizonyosan kiderül, hogy most sem pusztán egy koncertet szeretne adni. Inkább folytatni valamit, ami sokak számára már régen az ünnep részévé vált.
Ahogy írja:
„Mert a Szeretet a miénk.”
Hobo, Földes László, karácsony
Szólj hozzá!