A fesztivál második napján erős fejfájással ébredtem, ami elvette a kedvem a koncertezéstől. Ennek ellenére bíztam a rutinos fellépőkben és a zene erejében, hátha sikerül gyógyírként szolgálniuk a megfáradt haditudósító bajára. Sajnos, a rutin és az évek ezen a napon senkin nem segítettek, beleértve a fellépő zenekarokat is.
A nagyszínpadon két nagy öreg váltotta egymást kezdésként, és bármennyire is kedvelem őket és tisztelem a munkásságukat, azt kell mondanom, egyiküknek sem ez volt élete legjobb koncertje. A Bikini egy kissé fáradt és lapos volt, az új felállásban megjelenő Republic pedig még mindig Cipő halála miatt kesereg, ami önmagában egy szép gesztus, de így, a sokadik fellépés és tiszteletadás után már inkább visszatetsző. Kövezzenek meg érte, de én úgy gondolom, ha egyszer lezártunk egy időszakot - ráadásul jelentős körítéssel -, akkor nem ildomos folyton visszafelé kacsintgatni. És itt le is zárnám a dolgot.
Ma úgy gondoltam, inkább külön veszem a két színpad dolgait, így folytatván a sort a következő híres-neves zenekar a Magna Cum Laude, akik az idén voltak oly kedvesek, hogy az Indoor fesztiválon tartották immáron hagyományosnak mondható évzáró bulijukat. Én nagyon kedvelem a Magna dalait, és szívesen járok a koncertjeikre is, általában jó hangulatú bulikban lehet részünk, és tulajdonképpen itt is minden adott volt ahhoz, hogy jól sikerüljön, de nekem mégis egy kissé erőtlennek tűnt a dolog. Nem tudom miért, lehet, hogy a közönség nem volt annyira aktív, vagy a zenekar volt fáradt, vagy inkább én voltam túlságosan kritikus hangulatban, de ahogy szokták vót mondani, nekem ez nem jött át. Viszont legalább megtudhattuk, hogy februárban lesz Magna koncert a Barba Negrában.
A nagyszínpad záró akkordja Gönczi Gábor és zenekara a Smile Rockcircus. Volt már szerencsém korábban is látni mit művelnek a színpadon, így nem ért nagy meglepetés, amikor Gönczi Gábor gyakorlatilag az egész buli alatt úgy pörgött, mint aki megivott egy karton energiaitalt. Ha jól belegondolok, igazából ők voltak az egyetlenek a nagyszínpadon, akik valódi bulihangulatot tudtak varázsolni az óriási csarnokban. Állandónak mondható vendégművészük, Heincz Gábor Biga jelenléte szintén dobott a produkción. Kis ember nagy hanggal, röviden így tudnám jellemezni, de nem is olyan rég egy szórakoztató műsorban is bizonyította, műfajtól függetlenül, gyakorlatlag bármit el tud énekelni, amit elé raknak.
No, és akkor térjünk át a saját színpadunkra, ami nálam a másodk nap nyertese. A Mystery Gang elejére estem be, és bár ők sem ismeretlenek számomra, mindig csodálattal nézem azt az önfeledt játékot, amit a színpadon művelnek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teltház előtt játszottak, de akik ott voltak, nagyon jól szórakoztak. A rockabilly trió, akik mellékesen bejutottak a legjobb 30 közé a 2014-es Dal versenyben, szintén rutinos szórakoztatók, 1998 óta állnak a színpadon, és bármerre járnak az országban, mindenhol tátott szájjal nézik az emberek a gyönyörűen összerakott produkciót. Kicsit olyan időutazásos fílingje támad az embernek, mikor őket hallgatja, de ez egyáltalán nem rossz érzés. Arról már nem is beszélve, hogy ezt a fajta muzsikát nagyon nehéz egy helyben állva, nulla rángatózás nélkül kibírni. Nem meglepő, hogy többen táncra perdültek a színpad előtt, akár egyedül is, míg a banda olyan lazán nyomta odafenn, hogy még a sokat látott biztonságiak is inkább őket figyelték. Mindenkinek ajánlom, legalább egyszer nézze meg a fiúkat élőben! Garantáltan nem fog csalódni!
A Koncert.hu Színpad kettes számú nyertese a kelta folklór és a rockzene sikeres házasításának nagy mestere, a hazai és nemzetközi szinteken is egyre nagyobb ismertséget szerző Firkin, akik viszont sajnos nem jutottak be a legjobb 30 közé a Dalban. Pedig megérdemelték volna... A Firkin produkciójáról nekem az egyik kedvenc újkori mesém a Shrek valahanyadik részéből megismert "vidám fiúk" jutnak eszembe, azzal a különbséggel, hogy ebben a csapatban egy csinos és tehetséges ifjú hölgy is komoly szerepet játszik. Bármilyen problémája is legyen az embernek, egy Firkin koncert mindenre gyógyír lehet. (Még a fejfájásom is elmúlt, bár ezt részben a Mysterynek is köszönhetem.) Aki kedveli ezt a fajta muzsikát, annak jó hír, hogy nem is oly soká jelenik meg a zenekar sorrendben ötödik albuma, melynek lemezbemutatója szintén a Barba Negrában lesz februárban, úgyhogy már most érdemes bejegyezni a naptárba, mert abban biztos vagyok, hogy a rajongók fullosra töltik a helyet.
Az utolsó előtti fellépő az Anima Sound System, nekem valamiért sosem tartozott a nagy kedvenceim közé. Egy-két daltól eltekintve nem nagyon mozgatta meg a fantáziám a működésük, viszont koncerten határozottan jobban értékelhető a produkció, mint ha csak cédéről hallgatja az ember. Annyira mégsem tudott lekötni a dolog, hogy megvárjam a buli végét, amit csak azért sajnálok, mert hátra volt még egy fellépő a Maszkura és a Tücsökraj, akiket viszont szintén kedvelek. Ezúton is elnézést az idő előtti távozásért, de mentségemre legyen mondva, hogy az utolsó napra gyűjtögettem az erőt, mivel reményeim szerint egy húzós zárásra számíthatunk.
.jpg&w=800&h=450&t=square)
Szólj hozzá!