A részben egy kansasi sóbányában* őrzött filmtekercsekből restaurált anyag különlegessége, hogy egy ritka hangfelvételen maga Elvis mesél pályájáról – így a film egyszerre koncertélmény és személyes visszatekintés.
Amikor 2022-ben bemutatták Elvis című filmet, Baz Luhrmann rendező és stábja elképesztő mennyiségű archív anyagot nézett végig Elvis Presley pályafutásáról. A kutatás során azonban valami egészen különlegesre bukkantak: olyan koncertfelvételekre, amelyek évtizedek óta egy amerikai archívumban pihentek, és amelyek közül sokat a nagyközönség soha nem látott.
Ezekből született meg a koncertfilm EPiC: Elvis Presley in Concert, amely most rövid mozis körúton jut el a közönséghez.
A film tulajdonképpen időutazás Elvis egyik legerősebb korszakába, az 1970 és 1972 közötti évekbe, amikor a Las Vegas-i fellépések és az amerikai turnék újra a rock and roll csúcsára emelték. A koncertjelenetek jelentős része a korszak két legendás koncertfilmjének – az Elvis: That's the Way It Is és az Elvis on Tour – forgatásakor rögzített nyersanyagból származik. A felvételek közül sok kimaradt az eredeti filmekből, most viszont modern restaurálási technikával új életre keltek.
Luhrmann nem egyszerű archív válogatást készített.
A film egyik különlegessége egy körülbelül háromnegyed órás hangfelvétel, amelyen Elvis Presley saját szavaival beszél pályájáról és gondolatairól. Ez ritka dokumentum: Elvis híresen kevés interjút adott, így különösen izgalmas, amikor a koncertképek alatt a saját hangján meséli el történetét. A film szerkezete így inkább egy személyes visszaemlékezésre emlékeztet, mint klasszikus dokumentumfilmre.
A koncertfelvételek pedig pontosan azt mutatják meg, amiért Elvis legendává vált: a karizmát, amely egyszerre volt rock and roll energia, gospelből táplálkozó szenvedély és popkulturális ikonográfia. A színpadon egyszerre működött showmanként és rockzenészként – egy olyan korszakban, amikor már minden mozdulata mítosszá vált.
A film februárban indult világszerte IMAX-vetítésekkel, és a kritikai fogadtatás kifejezetten erős. A Rotten Tomatoes gyűjtőoldalon a kritikusok értékelése 96 százalékon, a nézőké pedig 98 százalékon áll, ami ritkán látható egy koncertfilm esetében. Több kritika is kiemelte, hogy a restaurált koncertfelvételek és a hangfelvétel együtt szinte személyes élményt ad: a néző nem pusztán archív anyagot lát, hanem valóban egy hetvenes évekbeli Elvis-koncert atmoszférájába kerül.
A magyar közönség is megnézheti a filmet, bár csak korlátozott ideig: Budapesten a Cinema City Aréna IMAX-termében március 12. és 15. között vetítik.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
*A film történetének egyik legizgalmasabb eleme az a hely, ahol az archív felvételeket megtalálták. Az Egyesült Államokban, Kansas államban működik egy különleges archívum, amely egy régi sóbányában kialakított raktárrendszerben őrzi a hollywoodi filmstúdiók kincseit.
A Hutchinson városa alatt húzódó földalatti járatokban működő archívum ideális környezetet biztosít a filmtekercsek számára. A sóbányában állandó hőmérséklet és rendkívül alacsony páratartalom uralkodik, ami tökéletes a celluloid filmek hosszú távú megőrzéséhez. Emiatt a nagy stúdiók – köztük a Warner Bros. – itt tárolják archívumuk jelentős részét.
A hatalmas föld alatti csarnokokban több millió filmtekercs sorakozik polcokon: klasszikus hollywoodi produkciók negatívjai, régi híradófelvételek, koncertfilmek és kiadatlan nyersanyagok. Amikor Luhrmann csapata Elvis-anyagokat keresett, ezek között a dobozok között találtak rá a korábban nem használt koncertfelvételek egy részére.
Elvis Presley, Baz Luhrmann, koncertfilm, sóbánya
Szólj hozzá!