Jómagam először zsűriztem, különleges élmény volt, örültem a meghívásnak, sőt valamivel patetikusabban fogalmazva igazán megtisztelő volt részt venni a rendezvényen. Közben bele sem gondoltam, hogy két, aktuálisan mellém rendelt társammal akár sorsokról is dönthetünk, ami szintén fellengzős gondolatnak tűnhet, de tényleg nem ez kötött le – egyszerűen próbáltam minél őszintébben és következetesebben pontozni, értékelni. Volt, aki pénzt, akadt, aki ajándékot kapott, a legtöbben azonban meghívást, fellépési lehetőséget. Amennyire nagy volt a szórás a helyszínek és a különböző műfajok között, annyira volt izgalmas ez a nem megszokott lebonyolítás. Az egyes előadások között jó társaságban, a zsűriközpontban, a kellemes Kazimír Bisztróban pihenhettünk meg.
A fellépők szöveges értékelése nem volt kötelező, én azonban fontosnak tartottam. Amúgy három szempont alapján kellett kiosztani a pontokat: ötletesség, előadásmód, kapcsolat a közönséggel. A szervezőknek nem volt könnyű dolguk, negyvenöt zsűritagot és több mint százötven fellépőt kellett mozgatni tíz különböző helyszínen, ráadásul ezerféle műfajban indultak a versenyzők – én a könnyűzenei produkciókat néztem meg. Elsőként az ATF Live nevű rapformációt a Müsziben. Kellemes, dallamos zene sok hangszerrel, vokalista lányokkal, három mc-vel. Egyáltalán nem volt rossz, bár személy szerint maga a szövegelés nem igazán ragadott magával. Mindenesetre a közönsége máris megvan a csapatnak, és nemcsak a Müszibe kísérték el őket sokan, a neten is szavaztak rájuk, sőt végül ők nyerték a közönségdíjat.
A Gina’s Giants ellenben nem nyert semmit, és gyanítom, nem a tagok tehetségtelensége miatt. Az énekesnő hangját szívesen hallgattam, el tudtam volna képzelni, hogy a Mika Tivadar Mulató aprócska pincéjénél jóval nagyobb tereket is betöltsön, és a zenekar is nagyon rendben volt. Az sem baj, ha valaki nem veszi komolyan magát, lehet viccelődni, de az a fajta arrogancia, amit a csinos szőke hölgy elővezetett, még egy saját nagykoncerten sem elegáns, egy tehetségkutatón meg főleg kontraproduktív. Egyébként sem szeretem, ha egy előadó folyton a közönség kis létszámával vagy annak passzivitásával foglalkozik, de a leányzó hangosan gondolkodott arról is, hogy mit kellett volna csinálnia a férfi zsűritagokkal a győzelem érdekében – végül nem tette meg, amit a kiosztott pontszámainkon is meglátszott, nem mintha az ellenszolgáltatás elfogadása beleférne az elfogulatlan zsűrizésbe…
A Téli Kertemben látott-hallott Szatmári Juli és barátai jóval szerényebbek és szimpatikusabbak voltak, ügyesen tették a dolgukat, és bár az előzővel ellentétben az övék nem egy stadionok betöltésére hivatott produkció, inkább kellemes, akusztikus muzsika, szépen együtt szóló hangszerekkel és énekkel, a vacsora melletti aláfestő zenénél azért több, és ha díjat nem is nyertek, nem sokkal maradtak le róla. Az éjszaka folyamán még vissza kellett térnem a Mikába a Sux3 nevű punkzenekart pontozni. Bár a srácok elhoztak néhány havert, akik lelkesen ugráltak elöl, egy házibuliban tehát simán elképzelhető ez a fajta zene, na meg a punk műfajhoz nem is kell sokkal jobban énekelni és zenélni, de az ügyetlen, semmitmondó és közhelyes szövegek sokat rontottak az összképen.
Másnap délután a Téli Kertemben kezdtem a zsűrizést az angol nyelvű dalokat játszó To Atlantis rockzenekarral, amelyben van valami elemi erő, ráadásul a zenészek láthatóan élvezték is a játékot, minden szám után egyre jobban engedték el magukat és őrültek meg. Ahogy Szatmári Juliék, úgy ők sem sokkal maradtak le a díjazásról. Nem sok esélye volt azonban a Hisztéria zenekarnak, amelynek már a tehetségkutatón való indulását sem igazán értettem, veterán punkzenekarról lévén szó, és hiába játszottak rutinosan és erőteljesen, bár nem túl szellemesen, a Gödörben egyáltalán nem volt közönségük, anélkül meg nem koncert a koncert… Nem sokkal később ugyanott a The Pills játszott brit-popot, immár emberek előtt, így aztán jobban is érvényesült az energia és az átütőerő, és bár ebben a műfajban sokkal rosszabbak is akadnak, talán az angol nyelvű dalok miatt nem igazán tűnik karakteresnek a banda – ők sem nyertek.
Nekem végül ennyi jutott, s többi fellépő produkciójáról csak hallomásból értesültem. A díjátadó az egyik fő helyszínen, a Hátsó Kapuban zajlott. A díjazásnál a zsűri több szempontot vett figyelembe, nemcsak az elért pontszámokat. Antré-díjat kaptak az abszolút újoncok, tehát a valódi kezdők és felfedezettek, szakmai díjban részesültek a már többé-kevésbé ismert, évek óta fellépő előadók, és ott volt még a zsűri különdíja, valamint a közönségdíj. Így aztán felsorolni is sok lenne az összes kitüntetettet. A könnyűzenei produkciók közül a Canarro, a Láma Dalai, illetve a Wildflovers Band szakmai díjat, az Osonó Poszáták, valamint Horváth Bálint és Nagy Gergely duója Antré-díjat kapott, a Surf Truckerz Project, az Ed Is On, a Morningdeer + 3 és a már említett ATF Live pedig különdíjas lett.
Mi meg jól éreztük magunkat, és nem csak azért, hogy növeljem a közhelyet számát.
Szólj hozzá!