Azt gondoltuk, megússzuk a cikkírást, és idetapasztjuk nektek a szervezőktől kapott közleményt, de miután tele volt olyan kifejezésekkel, hogy "a megszokott lokációk szokatlan kontextusba helyezése", meg "az elektro szentély Corvintető, a hipszter epicentrum Toldi", továbbá "a helyszínek diverzitása", valamint "organikusan burjánzó városi művészetek" és sok ilyen mondat még, de a kedvencünket mindenképpen megörökítjük: "A Budapest szövetébe mélyen beágyazódott urbánus kultúrát a startup színfalak mögé bepillantást engedő open office day, a sablonmentes múzeumlátogatások..." – csodálatos, mit mondjak, tényleg lenyűgöző –, eltekintettünk a copy paste-től.
Szóval, akkor elmeséljük a saját szavainkkal, miről is van szó, hátha nem megy el a kedvetek az egyébként tényleg izgalmas bulitól a sajtóközpont álbölcsészkedő rémálma miatt. Reméljük, a rendezvényt nem dimenzionálják ennyire túl, és maradnak emberközelben, hiszen nem néhány kultúrszociológus hallgató dimplomamunkája érlelődik, hanem egy színes és izgalmas igazi városi fesztivál.
Egyrészt az van, hogy miközben annyi mindennel el voltunk foglalva, a háttérben észrevétlenül felnőtt egy új vállalkozói generáció, akik, túl azon, hogy a változó piaci környezetben megpróbálják megvetni a lábukat, olyasmit szeretnének létrehozni, amiben maguk is hisznek, sőt: élvezik. Szeretnek bulizni, szeretnek enni-inni, jól lenni. És valami különös okból kifolyólag ezt kiterjesztenék azokra is, akiktől mindezért pénzt várnak cserébe. Szerintünk ez egy tisztességes deal, tekintve, hogy a világban nem épp a jó hírünket vitték a belvárosi felkapott vendéglátó egységek... Másrészt, átalakultak a szórakozási szokások is: ha jól sejtjük, a mostani 20-as, 30-as generáció egy nonstop fesztiválként értelmezi az életet, és ehhez próbálnak igazodni a koncert-, buli- és rendezvényszervezők is. Mindehhez még odacsaphatjuk azt a rengeteg külföldi fiatalt is, akik magát Budapestet is egy megabuli helyszínének tekintik. Minden alapja megvolt hát, hogy a város is feleljen ennek a kihívásnak, már a most zajló Budapesti Tavaszi Fesztivál is igyekszik az effajta igényeket kielégíteni.
A mi történetünk meseszerűen folytatódik: összefogtak hát a legkisebb királyfiak: a szórakozóhelyek üzemeltetői, éttermek, büfék fenntartói, a város speciális programjainak ötletgazdái, és ebbe az összefogásba (nem keverendő össze egy másikkal) bevontak mindenkit, aki él és mozog, valamint minimum úgy gondolkodik, mint ők.
Hogy mi a lényeg? Veszel egy karaszalagot. Nem óccsóér': elővételben 9.900 (április 22-ig); május 26-ig 16.500; utána 21.000 – a napihegy az elővételes jegy árával lesz pariban, és csak a helyszínen vásárolható. Ez így elsőre riasztónak tűnhet, de nézd meg, mit kapsz érte.
Ha éhes vagy, a rendezvényhez csatlakozó gasztropontokon 20-30%-kal olcsóbban csillapíthatod étvágyad. A Maslow-piramishoz igazodva ugyanis, ha nem a kaján jár az eszed, máris nyitottabb vagy az egyéb lehetőségekre. Azok meg vannak doszt. Lesznek turisztikai programok: városi séták, nyílt napok a felkapott start-up cégeknél stb., de nem marad ki a design-para sem – mindenki nyugodjon le: lesz WAMP is –, becsatlakozik a programfolyamba a Gourmet Fesztivál, a Szépművészet Múzeum, a Nemzeti Galéria, a Trafó, a Jurányi Inkubátorház, de rendeznek filmbemutatókat, koncerteket, performanszokat, mehetsz a budapesti fürdők valamelyikébe kipihenni az előző esti bulit, s nosztalgikus hangulatodban megnézheted azt is, mennyit bír inni a teve, mert még az állatkertbe is jó lesz a karszalagod.
Hogy milyen zene lesz? Nem valószínű, hogy lesz Punnany vagy Magashegyi, ők az ország egyéb fesztiváljain bizonyára fellelhetők lesznek, cserébe jön Nabiha, Alex Metric, Kraak&Smaak, a Duff Disco, Joyce Muniz, Jillionare, Dizzy Bell és DJ Yoda – azt gondoljuk, ezzel a felsorolással nagyjából belőttük a stílust is.
Igazán egyedi momentuma a rendezvénysorozatnak az a szervezők áltak roof top session-nek aposztrofált dolog, amely valószínűsíthetően olyan bulikat takar, amelyek a háztetőkön folynak. Már előre imádjuk, azonban itt jegyezzük meg, hogy a helyszínekre nincs foglalási lehetőség, vagy odamész időbben, és bejutsz, vagy lemaradsz: ne úgy számítsd majd ki az idődet, mint a péntek-szombat esti bulikat a pesti éjszakában, ahol illik minimum egy-, de inkább két órát késni a meghirdetett időponthoz képest.
Ez egy tökjó dolog, az csak a látszat, hogy előre nem szeretjük: a kommunikációjába nem szerettünk bele, mert nincs beszélőviszonyan (érted...? beszélő...) a megfogalmazott törekvésekkel. Több éves tapasztalatunk azt mutatja, hogy egy-egy sajtótájékoztatón úgy festik a falra a leendő rendezvényt, hogy ahhoz képest József színes szélesvásznú álomkabátja egy fekete-fehér rongy, aztán jön a szomorú tapasztalat, hogy a valóság köszönőviszonyban sincs a felvázolt szenzációval: ebben az esetben azonban annyira adott minden, hogy csak jól össze kell szervezni, és ha ez sikerül, akkor valóban minden pontosan úgy zajlik majd, ahogy azt a szervezők-tervezők-megálmodók közhírré tették.
És ha ez így lesz, akkor Budapest továbbra is büszke lehet majd magára – ezúttal már a Budapest Essentials miatt is.
Szólj hozzá!