Délutáni kezdés a Belmondoval, egy régi kedves/kedvelt ismerőssel. Mivel ismételten elviselhetetlenül meleg volt odakinn, nem volt meglepő, hogy bőven akadt hely a sátorban. Sosem értettem, hogy lehet egy rockzenekart berakni sziesztaidőben egy fesztiválon.. No de visszakanyarodva, Czutor Zoli és csapata megküzdve minden akadályozó tényezővel, most is mindent megtettek azért, hogy a nézőközönség jól szórakozzon.
Rögtön utánuk a Kovács Krisztián vezette Fish! lépett színpadra, akitől megtudhattuk koncert közben, hogy szintén nincs kibékülve a hollandokkal, de a franciákkal se'. (Nem is értem miért...) A buli szintén rövid, de tökös volt, és a dalok közti szünetben elhangzó összekötő szövegeknek köszönhetően folyton mosolyra húzodott a szánk széle. Ahogy hallgattam Krisztián vicces és néhol szarkasztikus beszólásait, azon gondolkodtam, szerintem ő tutkeráj hogy közeli rokonségban van Czutor Zolival. Ha kiállnának ketten egy színpadra, és mondanák a magukét, bármelyik híres humoristát kapásból lenyomnák. Nem véletlen, hogy az új Belmondo lemezen Krisztián is helyet kap majd egy duett erejéig.
Ami a folytatást illeti, egy régi kedvenc, Kowa (Kowalsky meg a vega) vette át a stafétabotot, és egy picit küszködve a technikával, de épségben sikerült végigvinni a koncertet. Egyébként Kowa minden fotós rémálma! Egyetlen pillanatra sem képes nyugton maradni a színpadon, hogy egy értékelhető fotót készítsen róla az ember, de ettől függetlenül még mindig szeretjük amit csinál.
No és a szerdai megemlékezésnél kihagytam az aznapi legjobb programot, a lufireptetést, ami tényelg jó buli volt, így ma muszáj megemlítenem, hogy a csütörtöki hétórás party a szélforgók jegyében zajlott. Ez nem volt akkora durranás, mint a lufis dolog (szó szerint sem), de látványnak tényleg szép volt. Ma pedig ha minden igaz strandlabdázni fogunk.
Miután begyűjtöttünk egy pár szélforgót, átbaktattunk a Világzenei Színpadhoz, de mivel ezt a napot a magyaroknak szenteltük, így mi mást nézhettünk volna, mint PASOt? A Pannonia Allstars Ska Orchestra örökös tagsággal rendelkezik a Világzenein, nem véletlenül. Őket már nem csak a hazai rajongók ismerik és szeretik, de külföldi vendégeink is szívesen ropják a táncot, ha meghallják az ismerős dallamokat. A koncert elején még picit aggódtam, mi lesz ebből, mert ott sem tolongtak a népek, de aztán beindult a buli, és a végére hozták a fiúk a szokásos teltházas vagyis telt rétes/dombos formát. Ezt sajnos már mi sem bírtuk ki komoly mozgolódás nélkül, úgyhogy hazafelé kissé sántára vettük a figurát.
A PASO után még egy picit belehallgattunk a Rachid Taha műsorába, de onnan visszasiettünk az utcaszínházhoz, amit ez a fél szem még nem látott. Bár napközben összefutottunk már a furcsa jágányokkal őrülten száguldozó furcsa kinézetű emberekkel, de látnunk kellett az egész műsort ahhoz, hogy komolyabb véleményt formálhassunk. No, hát azt javasolnám, aki kint tölti az idejét a Szigeten, és még nem volt szerencséje hozzájuk, 23 órakor azonnal menjem az A38 sátorral szembeni területre, de még véletlenül se üljön le a fűbe, mert egy idő után, ha nem vigyáz, átgázolnak rajta a biztonságiak és a színészek is. Persze, naívan mi is így kezdtük. Kényelmesen helyet foglaltunk, és vártuk a kezdést, de hamar felugráltunk, mert egy picit ijesztő, mikor csak annyit lát az ember a földön ülve, hogy oldalról vmi nagy, fénylő és rettentően hangos dolog szélsebesen felé közelít. Az egész műsor olyan szürreális, és néhol sztem a nézőket tekintve életveszélyes, de rendkívül szórakoztató! És nem csak a szigetelőknek, hanem a biztonságiaknak is, akiknek szerintem a járgányok előtt és után futkosás, valamint a nézők terelgetése felér egy kiadós testedzéssel. Komolyan nem irigyeltem őket ezért a munkáért.
Szóval kész cirkusz volt az egész, de látványban verhetetlen! És ma megpróbálkozunk az igazi cirkusszal is...
KÉPEK HOLNAP JÖNNEK!
Szólj hozzá!