Az elmúlt évben többen is ajánlották nekem, hogy ha igazán jó fesztiválélményre vágyom, akkor látogassak el a bonchidai Electric Castle-re, mert ez az a fesztivál, ami miatt szeretünk efféle rendezvényekre járni, plusz az egyik legerősebb elektronikus zenei line-uppal rendelkezik a térségben – szóval duplán nekem való. Gondoltam legyen, teszek egy próbát... Nem tudtam az első két napra kimenni, és egyre csak jöttek a hírek: másodjára mondta le fellépését Peggy Gou, Rezz előre nem látott utazási körülmények miatt nem tud eljönni, majd a fesztivál egyik legnagyobb neve, a The Chemical Brothers mondta le egészségügyi okokra hivatkozva a koncertjáét... Értékelem a transzparens kommunikációt és azt, hogy a szervezők felajánlották: a csütörtöki és pénteki napra visszatérítik a jegy árát annak, aki nem jött el a fenti előadók hiánya miatt (a contact@electriccastle.ro- ra kell írni), de azért ezek nem a legjobb jelek.
Mindezek ellenére vonatra szálltam, és hét óra alatt eljutottam egészen Kolozsvárig, ahol egy helyi barátnőmmel megvettük a fesztiválbuszra a jegyünket – egy órát álltunk sorba, hogy feljussunk, majd még egy órát utaztunk, és végre ott voltunk Bonchidán. Egy dolgot határoztam el: hogy még sötétedés előtt fel tudjam állítani a sátram. Ahogy sétáltam átvenni a belépőmet, meghallottam Iggy Popot, és arra jutottam, hogy ha úgy alakul, inkább beáldozom a sátorállítást... (Ma még jövünk egy Iggy-beszámolóval – aszerk.)
A belépő karszalagot nagyjából 2 perc alatt sikerült átvennem. (A fesztiválnak van egy szuper kis applikációja, kb. olyan, mint a Szigeté. Minden infó megtalálható benne, s a segítségével lehet pénzt is feltölteni a karszalagra. Így igazából tényleg csak a karszalagra van szükség a bulizáshoz, ami mérhetetlen nagy szabadságot ad.) Amikor elindultam a kempingbe, fel voltam rá készítve, hogy kutyás rendőrök fognak átvizsgálni, nagyjából a bugyimig, ehhez képest csak rám néztek, ki sem kellett nyitni a táskámat, engedtek tovább.
Aztán jött az első váó élményem. Ez a kemping valami varázslatos volt. Több komfortfokozat is rendelkezésre állt: kis faházikók emeletes ágyakkal, nagy sátrak kemping ágyakkal, előre felállított sima sátrak, és persze volt egy olyan terület, ahová bárki letehette a saját, magával cipelt sátrát. A vécék száma pont jó, ráadásul tiszták is voltak, mi több: még vécépapír is volt. A zuhany mellé berendeztek egy tükörszobát, ahol igazán komfortosan lehetett a csajos rutint végigcsinálni. Lehet, hogy ez más fesztiválon is így van egy kempingben, de nekem a legutóbbi sátras élményem – a tavalyi Daad fesztiválon – annyira rossz volt, hogy azt hittem, soha többet nem fogok kempingezni. Amúgy meg a világ legszerencsésebb embere vagyok, mert a barátnőim foglaltak nekem sátorhelyet és segítettek a sátram felállításában is, így a helyszínre érkezésem után 25 perccel már bent is voltam a fesztivál területén.
Legutóbb az Amsterdam Dance Eventen éreztem azt, hogy annyi a jó előadó, hogy nem tudom melyik színpadhoz menjek... Hát, itt is ez volt a helyzet. Először meghallgattuk Monolinket, akinek a settje már a tavalyi Balaton Soundon is nagyot ment. Majd átnéztünk a Sunwaves csapat sátrához – az egész fesztiválon itt volt a legjobb a dekoráció. A következő helyszín a fesztiválos Lidl volt, ahol kénytelen voltam venni 70 lejért egy esőkabátot, mert olyan hirtelen leszakadt az ég, hogy nem volt időm visszarohanni a kempingbe, viszont muszáj volt odaérni Barry Can’t Swimmre, aki számomra az egész fesztivál legjobb performanszát hozta.
A gyerek képzett jazz zenész, aki elkezdett az elektronikus zenével foglalkozni, először producerként, majd megtanult dj-zni is. A stílusa az én ízlésemhez képest egy kicsit túl boldog, de hihetetlenül profi és abszolút jelen van pult mögött, nem csak áll és tekergeti a potikat. Fantasztikus élmény volt az első sorban – és zuhogó esőben táncolni. Bármelyik irányba néztem, ugyanazt a mosolyt láttam, ami az én arcomon is állta az esőt...
Már említettem a Lidlt a fesztiválon, ez egy óriás mentés volt, de emellett a többi vendéglátó egység is megérdemli az elismerést: volt választék és a fesztivál minden pontján felbukkantak vendéglátóhelyek. Az italkínálatról csak annyi megjegyzésem lenne, ami ugyan nem fesztivál-specifikus, hanem az egész térségre jellemző, hogy nem ismerik a vodka-szódát... Wtf?? :)
Zeneileg az egész hétvége szuper erős volt, nem akarom egyesével felsorolni az összes fantasztikus előadót (belinkeltük volna, de már a 2024-es kezdőlap van fent a neten – aszerk.), csak a fesztivál záróakkordját emelném ki: hajnali 4 volt, amikor elfáradtam annyira, hogy úgy döntöttem Rhadoo bármennyire jó szettet is hoz, elmegyek lefeküdni. Kifelé, egy másik színpadnál egy Missile nevű dj játszott – afféle Duft Punkos stílusban –, és annyira jó volt az is, hogy utána megint újult erővel bolyongtam a két színpad között legalább egy órát, mert nem tudtam eldönteni, hogy hol jobb a zene. Ez volt a hétfő hajnal... Ritkák az ilyen pillanatok, ezért érdemes őket megbecsülni – én leginkább ezek miatt szeretek fesztiválozni, főleg, ha a buli egy olyan szuper helyszínen van, mint a bonchidai Bánffy-kastély.
Jövőre jöttök ti is? :)
Szólj hozzá!