Azt már megszokhattuk, hogy kis hazánkban a hatóságok olykor teljesen értelmetlen intézkedésekkel borzolják az egyszeri ember idegeit, és rutinos koncertező lévén rezignáltan veszem tudomásul a biztonsági személyzet barátságtalan megnyilvánulásait, de őszintén szólva a FEZEN-re kirendelt gárda még nálam is kiverte a biztosítékot.
Időnként úgy éreztem, ezek az emberek még életükben nem jártak egyetlen koncerten vagy fesztiválon, nemhogy dolgozóként, de magánemberként sem. Az állandó táskaátvizsgálást, amelynek célja a vágó- és szúróeszközök kiszűrése, a terrorpara miatt még értjük is, s ha nagyon akarjuk, a kereskedelempara miatt az egyetlen db két és fél literes palack ásványvízen felül elkobzott italokat is nyugtázzuk. De hogy miért kellett minden áldott reggel kilenc magasságában a békésen szunyókáló sátrazókra komoly szívrohamot hozni az egyenruhás embereknek üvöltve, miközben az ideiglenes lakhelyedet rázva követelték, hogy azonnal mutasd az egyébként egyetlen bejáratnál sem ellenőrzött karszalagod, azt már kifejezetten és finoman szólva nem értjük. Hab a tortán, hogy a köztudottan nem komolyzenei hangversenyeiről és csendben üldögélős közönségéről híres fesztiválon már akkor is ki akarták vezetni a bulizókat a tömegből, ha a koncerten ugrándozás hevében véletlenül súrlódtál a melletted tomboló honfitársaddal.
Ma sem értem hogy is volt merszem egy jó kis délutáni szarrá izzadós–sátras PASO–buli után a fedett helyszín mellett öt lépéssel megállni, és a táskámból előkotort fél literes vizes palackból hűtésképpen kilöttyinteni pár cseppet a tenyerembe és felfrisstínei az arcom – a biztonság kedvéért rögtön rám ugrott egy szigorú úriember, és közölte, hogy fejezzem abba eme illegális tevékenységem, és azonnal húzzak vissza a helyemre. Persze, ne legyünk igazságtalanok, voltak olyan emberkék, akikkel még viccelődni is lehetett, de összességében sajnos igen lehangoló véleményünk született a négy nap tapasztalatai alapján.
De hogy ne csak a biztonságiakról essen szó, akadtak problémák szervezési téren is. A kempingben például döbbenten vettük tudomásul a második nap reggelén, hogy összesen három, azaz három darab zuhanyzó jut minden hölgyre, és ugyanez a mennyiség az urakra. Majd később kiderült, hogy van ott még plusz három is, csak valamilyen rejtélyes oknál fogva titokban tartották. Hogy meleg víz nincs, az nem újdonság, és túl is éltük, de amikor úgy próbálsz meg fürdeni, és ne adj isten, hajat is mosni, hogy nulla a nyomás, és minden egyes cseppért külön könyörögsz a zuhanyfejnek, az már nem olyan szórakoztató.
Nagyon örültünk a kötelező reggeli karszalagos ébresztő után megszólaló fesztiválos rádiónak, ami biztosította, hogy még véletlenül se aludjunk vissza, de még most sem értem, hogy az állítólagos vihar miatt elmaradt/átrendeződött programokról miért nem lehetett ezen keresztül tájékoztatni a hoppon maradt népet?
A katasztrófavédelemnek is jár az újabb mínusz pont, amiért képesek voltak egy kis szellő miatt felfüggeszteni több ezer ember szórakozását. Ráadásul szívesen megkérdezném az illetékeseket, hogy miért kellett egy sátras koncertet félbeszakítani, onnan mindenkit azonnal kiterelni a szabadba, amikor egyértelmű volt, hogy a beígért eső csak órákkal később éri el a fesztivál területét. Arról nem is beszélve, hogy a saját sátrainkhoz bátran visszaengedtek (hisz köztudott, hogy vihar esetén az a legbiztonságosabb hely fesztivál idején), de az egyébként tornádó– és esőbiztos fedett helyszínekről azonnal távoznunk kellett. És hogy érezzük a törődést, a rend őrei még ebben a helyzetben is felülmúlták önmagukat. Nem elég, hogy semmilyen információt sem kaptunk a programok folytatásáról, amíg mi megpróbáltuk elfoglalni magunkat a sátrainknál, a biztisek ismételten körbejárták a kemping területét, és határozottan felszólítottak arra, hogy akár kint vagyunk, akár bent a sátorban, a cipzár mindenképpen legyen lehúzva! Végül is jogos. Ha már belénk csap a villám, legalább a sátrunk élje túl az estét…
És akkor a koncertek. Szerettem volna szép dolgokat írni, de sajnos leginkább csalódások értek. Azt, hogy többen bemondták az unalmast már a fesztivál kezdete előtt, tudtuk. Akik maradtak, azokban reménykedtünk, de igazán nagy örömöt egyikük fellépése sem okozott. Örök szívfájdalmunk marad, hogy a vihar miatt félbeszakadt Milky Chance buliról lekéstünk, és csak jóval később értesültünk róla, hogy a fiúk voltak olyan jó fejek, hogy akusztikban tolták tovább a bulit annak a pár embernek, aki nem hallgatott a jó szóra, és ott maradt a nagyszínpadnál. A többség által nagyon várt Guano Apes fellépése több volt mint borzasztó. Az énekes hölgy szemmel láthatóan annyira be volt állva, hogy igazából a közönség se zavarta egyszemélyes magánszámában, és míg ő rendkívül jól szórakozott a saját beszólásain, ugyanez a színpad előtt állókra már egyáltalán nem volt jellemző. Bármennyire is próbálnám szépíteni a dolgot, ez az igazi szánalmas kategória volt, és őszintén sajnálom azokat, akik csak ezért az egy koncertért látogattak ki aznap.
Persze voltak olyanok is, akik tisztességes bulit nyomtak, de azt kell mondanom, ezt a fesztivált is a közönség vitte a hátán, és az, hogy nem fulladt komoly érdektelenségbe, kizárólag a helyszínen megjelent szórakozni vágyó embereknek köszönhető.
efott
Szólj hozzá!