Miután a Fridge első napja kissé unalmasra sikeredett, kíváncsi voltam, a péntek esti mulatozásra vágyók vajon célpontként tűzték-e ki a fesztet, vagy inkább maradtak a romkocsmás belvárosi éjszakánál. Jelentem, a félház már megvolt! A délutáni műszak megint lájtosra sikeredett, még úgy is, hogy ezen a napon már a Hó-Show is megnyitotta kapuit. Az Irie Maffia és a Mary Popkids hozta a kötelezőt, Akkezdet Phiainál ébredeztünk, a Punnany Massif alatt tomboltunk, a Brains volt a levezető, a Pendulum pedig a kijózanító.
Igazából két dolgot tudnék kiemelni a pénteki nap történéseiből. Az első, hogy végre a koncerteken kívül más érdekességet is láthattam, a freestyle motorosok jóvoltából. Egy szép nagy kupac domb, tetején némi olvadozó hóval szédületes mutatványokra késztette a profikat. Én is leragadtam a látványnál, próbáltam megörökíteni minden ugrást (kevés sikerrel). Kettes számú élmény az ország jelenleg legsikeresebb csapata a Punnany Massif koncertje. Mint mindig, őrületes tombolás kísérte a produkciót, és amennyire én láttam a fotósárokból, a fiúk is élvezték a koncertet. Külön köszönöm a magánszólót Meszinek, már csak ezért is érdemes volt végignézni a koncertet! ;)
A PM hullámait az utánuk következő Brains csapatának is sikerült meglovagolnia, így az ő bulijukon is örömmel tombolt a közönség. A levezető Pendulum Dj set idejére a csarnokban már nehéz volt józan embereket látni, de tekintettel arra, hogy a szüneteket nem is tudták volna értelmes programokkal eltölteni, ezen nem csodálkoztam.
Az utolsó nap délutánján ugyanaz az érdektelenség mutatkozott, így a Hősök és a Grandmaster Flash ezúttal nem volt nagy durranás. Nem is bírtam egész végig a majdnem üres csarnokban lézengeni, inkább megnéztem a szitáló esőben a freestyle motorosszán versenyt. Tulajdonképpen ugyanazok a szereplők, ugyanazok az ugrások, mint egy nappal előtte, csak itt már némi jutalomért játszadoztak. Nekem szombaton ez volt az egyik legjobb program.
Mire visszatértem a csarnokba, a The Carbonfools már javában nyomta a műsort, de meglepetésemre az ő produkciójuk sem váltott ki komolyabb extázist a megjelentekből. Zenei szempontból az utolsó nap legérdekesebb előadója mindenképpen az ausztrál származású Dub FX volt, aki az óriási színpadon egyszál magában óriási showműsort csinált! Egyetlen társa a színpadon a saját kis loopere - és persze a zseniális hangja. Erre a bulira már majdnem megtelt a csarnok, és valóban jól szólt a beatbox elemekkel vegyített „popzene”.
A Freestylers és Paul Kalkbrenner nekem nem volt akkora élmény, de a láthatóan többnyire a húszas éveik elején járó kapatos fiatalok a megszokott diszkós figurákat nyomva bulizták végig a produkciókat, így valószínűleg jó választás volt mindkét fellépő meginvitálása. Az az igazság, hogy a Party Arena kimaradt az életemből. Pontosítva, benéztem párszor, de valahogy nem kapott el a gépszalag, így nem töltöttem sok időt ebben a teremben.
Mindent összegezve nekem ez a fesztivál nem volt valami ütős. Sokszor komolyan unatkoztam, és mivel a fellépő zenekarokon kívül más programlehetőség nem adódott, előfordult, hogy inkább nekiálltam megírni egy cikket. Pedig ez nálam ritkán fordul elő. És nem a cikkírásra gondolok…
Szólj hozzá!