Nem állítanám, hogy a második nap üdén és frissen ébredtünk, de viszonylag korán, így a több száz kép kiválogatása és a beszámoló megírása után ismét elindultunk a Szántódi úton, célba véve a nagyszínpadot, ahol aznap már a külföldi nagyágyúk is bemutatkoztak. Az útjelző táblák még mindig nem kerültek elő, és az árnyakban felejtett rendőrnek álcázott figurák még mindig ugyanazon a helyen, és ugyanolyan lelkesedéssel végezték a munkájukat. A bejáratnál viszont már gyorsan átestem a teljes motozáson...
A nagyszínpadon már belcsapott a húrokba az Intim Torna Illegál, és örömmel tapasztaltam, hogy végre beindult a délutáni élet is a fesztiválon. A közönség még egy kissé álmos volt, de a fiúk mindent megtettek azért, hogy a buli végére teljes mértékben felébredjünk. A metálsátorban mindeközben a The Grenma zúzott, a nagysátorban pedig a Akkezdet Phiai nyomták a rapet – s a délutáni hőségnek köszönhetően a sátrakban ismét ingyen szaunázási lehetőséghez jutottak a fesztiválozók. Nem egyszerű a fesztiválokon sajtósnak lenni, pláne, ha az ember lánya még fotózni is szeretne, ugyanis a hivatalos menetrend szerint csak az első 3 dal alatt tartózkodhatunk a fotósárokban, ami tekintettel a programsűrűségre, nem igen engedi, hogy egy teljes koncertet végignézzünk. Ez leginkább a nagyszínpados produkciókra érvényes, ahol a biztonsági emberkék szeretik megfuttatni az egyszeri sajtóst, ugyanis hol a színpad sarkában, hogy a fél kilométerre lévő "hivatalos" bejáraton engednek be, de persze előre sose tudjuk épp melyik lesz a nyerő. Ezúton is köszönjük, hogy segítenek nekünk formában maradni.
A második napon úgy tűnt, a szervezők rájöttek, hogy nem nyerő a keresztbeszervezett program, így gyakorlatilag a nagysátorban és a nagyszínpadon minden fellépő cirka fél órás késéssel kezdett. Ennek részben örültünk, mert így könnyebb volt átérni a kezdésekre, részben viszont nem, mivel nem tudtuk pontosan belőni, ki mikor indul. A 30Y sem az előre meghirdetettek szerint kezdett, viszont ezt a koncertet majdnem sikerült végignézni. Azért csak majdnem, mert közben a nagysátorban Péterfy Bori beindult, mint az úthenger. Az köztudott, hogy Bori nem fél a közönségétől, és gyakorlatilag minden koncerten vegyül egy kicsit a "néppel". Ezt a PAFE közönsége sem úszhatta meg, és valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a végére majd' felrobbant a sátor. Én átfutottam még a metálosokhoz, ahol a Leander Rising – Vörös Attila igazolt hiányzása ellenére is – fergeteges hangulatot produkált, bár a mellékelt képekből ez kevésbé látszik, ugyanis az első napi füstmennyiséget sikerült megduplázni mind a két sátorban.
Visszatérve a nagyszínpadra, némi programváltozásnak lehettünk szemtanúi, ugyanis előbb kezdett a Dup Pistols, majd utána DJ Fresh, s a Freestylers zárta a napot. A PAFE hivatalos sajtóanyagában DJ Fresh buliját hozták ki a nap nyertesének, én viszont ezzel vitába szállnék. Ahogy én láttam, a Dub Pistolsnak volt a legnagyobb közönségsikere, az utána következő DJ Fresh igazából már csak ezen a hullámon lovagolt. Ráadásul, hallgatva a produkciót, súlyos emlékek törtek elő bennem a tavalyi Sziget záróakkordjaként feltűnő David Guetta fellépéséről, amit akkor úgy jellemeztem, hogy ennél még egy vidéki diszkóban is jobb dííídzséééket talál az ember. Kedvenc részem, a "lehúzom a potmétert, had' énekeljen a szerencsétlen" sajnos itt is többször előkerült, ami oltári gagyivá tette a bulit. Ennél azért egy picit többet vártam volna...
A Freestylers előtt még beugrottunk a nagysátorba, ahol a Honeybeast küzdött a technikával, majd tűnt el a füstben végleg. Komolyan nem értem, miért kell totál homályba borítani szerencsétlen fellépőket. Az egy dolog, hogy ők nem látnak semmit a színpadon, de a közönség sem látja, kik vannak a színpadon... Ennyi erővel berakhatnának a háttérben egy cédét, oszt felküldhetnék a hangosítót, hogy ugráljon egy kicsit, azt se vettük volna észre.
A végjáték nálunk hajnal fél kettő tájékán a Freestylers fellépése volt, ahol a kötelező fotós kört letudva, a háttérből néztük még egy keveset mi történik, majd úgy döntöttünk, ennyi elég is volt.
A második nap konklúziója alapján, még mindig vannak hiányosságok a szervezés, a hangosítás, a világosítás és a füstölés terén, de legalább a hangulat emlékeztet egy igazi fesztiválos életérzéshez.
Igen PAFE, még mindig szeretlek! ;)
Szólj hozzá!