Megemlékezett a Papa Roach a The Prodigy nemrég elhunyt frontemberéről

2019/06/28  ·   Fesztivál   ·  Simonyi Éva

Az idei Volt helyszíne kicsit más volt a tavalyihoz képest: a bejárat, a kemping, és a színpadok elrendezése is megváltozott, így kellett egy kis idő, mire megtaláltunk mindent. (Bár leginkább a Telekom Nagyszínpad környékén mozogtunk.)

Megemlékezett a Papa Roach a The Prodigy nemrég elhunyt frontemberéről

Bár a bejutás kissé kalandosra sikerült, szerencsére időben bejutottunk a Papa Roach-ra, a koncertek közben pedig bőven volt időnk kicsit körbenézni a fesztiválon.

A bejutás azért is nem ment simán, mert az egyetlen konténer, ahol át tudtuk venni a jegyünket, éppen kifogyott abból a típusú jegyből, így körülbelül huszadmagunkkal fél órát kellett várnunk, míg megérkezett az utánpótlás, de emlékeim szerint ,amikor kint sátraztam sok-sok éve, akkor ennél jóval többet is álltam sorban, szóval túl lehetett élni. Inkább csak azért volt kicsit frusztráló a dolog, mert engem az egész felhozatalból a Papa Roach érdekelt a legjobban, amit így végül épphogy elcsíptünk.

De lényeg, hogy nem maradtunk le róla, időben befutottunk a Nagyszínpadhoz. Jobb oldalra álltunk, ott kicsit kevesebb volt a tömeg, bár pont ránk tűzött a hegyek mögött lemenő nap, sajnos akkor sem jártunk volna jobban, ha a másik oldalra állunk, ugyanis ott is ugyanolyan égető hőség és 0 árnyék volt. Én még mindig jobban örültem ennek az időnek, mintha szakadt volna az eső, de tény, hogy kicsit mindenkit kerülgetett a rosszullét az egy helyben állástól.

Ezen hál' istennek gyorsan segített a Papa Roach, akik csupán néhány perces késéssel léptek színpadra háromnegyed 7 után pár perccel. A zenekar új albumával érkezett hozzánk (Who Do You Trust?), de az sem csalódott, aki abba nem nagyon ásta bele magát, ugyanis elhangzott néhány közönségkedvenc is, mint például a kihagyhatatlan Last Resort, a Getting Away With Murder, a Scars, és a To Be Loved is. Az új albumról is próbálták a népszerűbb dalokat elhozni, úgy mint az Elevate, a Who Do You Trust? és a Not The Only One. A frontember elmondása szerint a turnén mindenhol forgatnak egy vágás nélküli videót, így az utóbb említett dalnál itt is előkerült a zenekar videósa, és felvételt készített a soproni közönséggel. Jacoby ennél a dalnál lejött hozzánk a színpadról, együtt bulizott a rajongókkal, fotózkodott, sőt még a magyar zászlókat is dedikálta. Nekem ez már a nyolcadik PR koncertem volt, így nem lepett meg a dolog, de még mindig jó volt látni, hogy mennyire élvezik a srácok, amit csinálnak. Ilyen rettenetes hőségben is, miközben látszott, hogy róluk is folyik a víz, olyan beleéléssel és energiával tolták le a bulit, amibe mi már félidőben belehaltunk innen lentről.

Jacoby többször elmondta, mennyire nagy megtiszteltetés nekik, hogy akárhányszor jönnek ide, mindig rengeteg ember jön el a koncertjükre, és ezért nagyon hálásak. Ez volt egyébként az ötödik magyarországi koncertjük. A buli vége előtt a The Prodigy nemrég elhunyt frontemberének emlékére eltolták a Firestartert, majd a Born for Greatness-szel zárták a koncertet.

Le a kalappal, ismét odatették magukat 120%-osan. Sosem okoznak csalódást, akárhányszor jönnek ide, én ottleszek!:)

Az átszereléskor beálltunk egy közeli pultba egy sörért, és bár minden tiszteletem a pultosoké, akik nagyon durván pörögtek, hogy minél hamarabb szolgáljanak ki mindenkit, ahogyan várható volt, kb. fél órát álltunk sorban. Koncert után a Nagyszínpad mellett ennél kevesebbet nem is vártam. A sör amúgy az átlag budapesti romkocsma árakhoz képest teljesen vállalható volt, sima, illetve ízesített dobozos sörök és csapolt sörök is vannak természetesen, 6-700 Ft körül.

A Cypress Hill kicsit késett, de a zenekar DJ-je közben végig hangolta a tömeget a bulira a zenekar régebbi slágereinek mixeivel. Amikor a színpadra léptek, kicsit kivert a víz (mégjobban, mint addig), de csak a hosszú ujjú melegítőpulóver látványától, amit nem tudtam hova tenni (se a végtelen slipknotos bőrdzsekit és térdig érő acélbetétest a fesztiválon a 35 fokban...). A Cypress Hill zenéjét gyakorlatilag mindenki ismeri, az is, aki nem hallgatta otthon a CD-iket. A 90-es években szinte lehetetlen volt kikerülni a házibulikon, filmekben, tévében, rádióban. Kicsit nosztalgiabulinak tűnt nekem “kívülről”, mivel nem nagyon hallgattam én sem magamtól a zenéiket, így az új dalok nem csengettek ismerősen, de a régi nagy slágerekre azért beindult a tánc a közönségben, akik egyébként elképesztő nagy számban gyűltek össze, gyakorlatilag a következő színpadig elért a tömeg.

A kb. másfél órás koncert után jött a kötelező átszerelés, ami során a színpad elején felhúztak egy óriási SLIPKNOT feliratú függönyt, így semmit nem láttunk a kezdésig.

Nekem igazából Corey Taylor másik zenekara, a Stone Sour áll közelebb a szívemhez, de nagyon jól tudtam, hogy mit várjak az estétől: óriási tömeget és megőrülést. Mindkettő összejött, a kezdés után annyira besűrűsödött a színpad előtt a tér, hogy nem is igazán volt esélyünk közel jutni a színpadhoz. Napközben is már rengeteg Slipknot-pólót lehetett látni, egyértelmű volt, hogy az emberek nagy része miattuk jött ki a fesztiválra. Amikor végre felhúzták a függönyt, és elindult a zúzda, akkor már tudtam, hogy itt talán jobb is, ha nem megyek be a pogó közepére. Elképesztő sok rajongó gyűlt össze, akik a zenekar minden egyes dalánál a mennyországban érezték magukat, gyakorlatilag egy percre sem ült le a hangulat, állandó pörgés volt a színpadon, folyamatosan történt valami, ami miatt nem lassult be az este, ami nagyban volt köszönhető annak is, hogy a magyar Slipknot rajongók már 4 éve vártak a lehetőségre, hogy ismét lássák kedvencüket. Corey Taylor többször elmondta, hogy végtelenül hálásak, hogy a magyarok ennyire szeretik őket, és megígéri, hogy hamarosan visszajönnek hozzánk.

Magáról a koncertről: számomra kicsit már sok ez a műfaj, ijesztőek a maszkok és félelmetes néha a színpadkép, illetve a közönségben is kicsit durvább volt a buli, mint ami nekem ideális (de ők élvezték, az tény, és ez a lényeg!), de ettől függetlenül imádom Corey Taylor stílusát, hangját, a zenekar vérprofi volt, és néhány dallamosabb és ismertebb szám (mint például a Duality vagy a Psychosocial) nagyon élvezetes volt még számomra is.

Mindent összevetve az elképesztő hőség és tömeg ellenére igazán élvezetes volt az első nap az idei VOLT-on.

Fotók még itt.

 

Papa Roach, VOLT Fesztivá

 

 

Szólj hozzá!


Bazi nagy Metallica-buli: pár nap, és indul az egynapos jegyek értékesítése

Bazi nagy Metallica-buli: pár nap, és indul az...

A Metallica nem lassít – sőt, úgy tűnik, a zenekar újra és újra képes felülírni saját rekordjait. A 2023-ban indult M72 World Tour globális...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Az elektronikus zene Metallica-ja 16 év kihagyás után érkezik Budapestre

Kevés zenekar tudta olyan intenzitással átformálni az elektronikus zene élő előadásának élményét, mint az ausztrál gyökerű Pendulum. A formáció hosszú kihagyás után visszatér Budapestre: 2025. október 17. nem csak a rajongóknak, de az élő elektronikus zene szerelmeseinek is kötelező dátum.

10 dolog, amit a Metallica-koncerttel kapcsolatban tudunk

Na, csak kibökték végre :) Mondjuk, pont ez a zenekar, amelyiknek semmiféle külön hergelésire nincs szüksége, akkora a rajongótábora világszerte, így Magyarországon is, hogy a suttogó propaganda elindítása max. kis izgalmat vitt az életünkbe, a jegyek így is, úgy is el fognak fogyni.

Az ember, aki nem akart istennek látszani – Nirvana MTV Unplugged by Pollyna

Ma este nemcsak egy koncertre ülhet be az, aki a Nirvana MTV Unplugged by Pollyna eseményt választja, hanem egy időutazásra, amely visszavisz 1993 őszébe – a zeneipar egyik legőszintébb és legmegrendítőbb pillanatához.

Mária Terézia vizét issza és design kanapén pihen meg JLO vasárnap Budapesten

Még kettőt kell aludni, és az MVM Dome színpadára lép „Up All Night – Live in 2025” című exkluzív turnéja keretében Jennifer Lopez. Azt már tudjuk, mit fog enni a világsztár (link a cikk végén), de vajon mivel oltja a szomját Budapesten?
Új koncertek