A döntés előzményei meglehetősen prózaiak. A fesztivál igazgatója, a Grammy-díjas hegedűművész, Nicola Benedetti szerint tavaly a fesztivál valamennyi kamarazenei koncertjét megzavarta valamilyen telefonos incidens. Csörgő készülékek, világító kijelzők, elfelejtett ébresztők és értesítések tették próbára a művészek és a közönség türelmét. A helyzet odáig fajult, hogy egyes, a BBC számára készített rádiós felvételeknél utólag újra kellett játszani bizonyos részleteket a háttérzajok miatt.
A fesztivál ugyanakkor nem a legismertebb tiltóeszközhöz nyúl. Míg olyan előadók, mint Bob Dylan, Jack White vagy Phoebe Bridgers rendszeresen Yondr-tokokba záratják a telefonokat a közönséggel, Edinburgh a bizalomra épít. A nézők megtarthatják készülékeiket, de azokat teljesen le kell némítaniuk, a személyzet pedig még a rejtett ébresztők kikapcsolásában is segít. A telefonhasználat a szünetekben, az előadás előtt és után, valamint a vastaps alatt továbbra is megengedett marad.
A brit fogadtatás meglepően pozitív. A komolyzenei közönség és a kulturális újságírók többsége régóta várt lépésként értékeli a döntést. Sokan úgy vélik, hogy a világító kijelzők mára legalább annyira zavaróvá váltak a nézőtéren, mint maga a csörgés. Különösen sok dicséretet kapott, hogy a fesztivál nem rendészeti kérdésként kezeli a problémát, hanem a közönség együttműködésére épít.
A kételyek inkább a gyakorlati megvalósítás körül forognak. Többen attól tartanak, hogy a szabályok betartatása a helyszíni személyzetre hárul majd, ami konfliktusokhoz vezethet. Felmerült az okosórák kérdése is: egy világító kijelző a csuklón éppúgy kizökkentheti a nézőt, mint egy telefon képernyője. Mások azt kifogásolják, hogy a kisgyermekes szülők vagy ügyeletes egészségügyi dolgozók számára nehezebb lehet az azonnali elérhetőség.
A vita azért is érdekes, mert a brit kulturális életben jelenleg két, egymással teljesen ellentétes irányzat figyelhető meg. Miközben Edinburgh a telefonmentesség felé mozdul, néhány intézmény korábban éppen a mobilhasználat engedélyezésével próbálta megszólítani a fiatalabb közönséget. A legismertebb példa a City of Birmingham Symphony Orchestra, amely egy időben kifejezetten bátorította a fotózást és videózást. A kísérlet azonban komoly ellenállást váltott ki művészek és törzsközönség részéről, így ma már sokan inkább az edinburgh-i modell felé kacsintgatnak.
Éppen ezért az idei edinburgh-i fesztivál valójában nem csupán egy házirend-módosításról szól. A brit kulturális szektor jelentős része figyeli majd, működik-e a bizalmon alapuló mobilmentesség. Ha igen, könnyen lehet, hogy néhány év múlva a koncert előtti „kapcsolják ki mobiltelefonjaikat” felszólításból valódi szabály lesz, nem pedig udvarias kérés.
Szólj hozzá!