Néhány évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy egyszer Ricchi e Poveri-koncerten találom magam. Természetesen ismertem a legnagyobb slágereiket, a Mamma Mariát vagy a Sarà perché ti amót pedig valószínűleg akkor is felismerném, ha álmomból ébresztenének fel. Az együttes tavaly májusban óriási sikerrel lépett fel Budapesten, és bár azon a koncerten nem voltam ott, szinte kizárólag jó véleményeket olvastam róla. Amikor kiderült, hogy idén ismét Magyarországra látogatnak, úgy döntöttem, itt az alkalom, hogy megnézzem, mit tudnak.
A Ricchi e Poveri jövőre ünnepli fennállásának hatvanadik évfordulóját, és bár az eredeti felállás erősen megfogyatkozott, az együttes a mai napig aktív. Angela Brambati és Angelo Sotgiu járják a világot, és mint később kiderült, a közel nyolcvanéves énekesek energiájából még mindig bőven jut egy másfél órás koncertre.
Mi az a Sanremói Dalfesztivál?
Az 1951 óta minden évben megrendezett Sanremói Dalfesztivál az olasz könnyűzene egyik legfontosabb intézménye. Nem egyszerűen egy dalverseny: több mint hét évtizede az olasz popkultúra egyik meghatározó eseménye, amelyet milliók követnek a televízióban. 1977 óta a sanremói Ariston Színház ad otthont neki, története pedig olyan előadókkal fonódott össze, mint Adriano Celentano, Toto Cutugno, Eros Ramazzotti, Andrea Bocelli vagy éppen a Ricchi e Poveri. A fesztivál az Eurovíziós Dalfesztivál megszületésére is hatással volt, ma pedig az olasz eurovíziós induló kiválasztásában is fontos szerepet játszik.
A Sanremói Fesztivál Csillagai elnevezésű estet a Magyarországon élő olasz zenész, Erox Martini álmodta meg és rendezte. Aktív közreműködő volt DJ Dominique is, aki a koncertek között egy-egy szettel hozta a legnagyobb olasz slágereket és azokat a magyar dalokat, amelyek ezekből inspirálódva születtek.
Az este első fellépője Maurizio Schweizer volt az Adriano Celentano Tribute Show-val, amely mind megjelenésében, mind hangban jól hozta az olasz sztár színpadi világát. Nem vagyok híve a tribute produkcióknak – pláne, ha azok erősen a külső hasonlóságra építenek –, most azonban el kellett ismernem, hogy működött a dolog. Egyetlen hiányérzetem maradt: éppen a 24.000 baci nem hangzott el. Talán a sok fellépő és a műsor gördülékenysége miatt kellett rövidebbre szabni ezt a blokkot.
Ezután Andrea Morricone lépett színpadra, aki édesapja, Ennio Morricone legismertebb filmzenéiből hozott válogatást a Cinema Studio Orchestra közreműködésével. Jó volt élőben hallani ezeket a szerzeményeket, különösen a maestro fiától, aki maga is zeneszerző. A produkció komolyzenei jellege ugyanakkor kissé kilógott az est alapvetően könnyűzenei közegéből – a műsor struktúráját tekintve talán szerencsésebb lett volna ezzel nyitni, ami az átállásokat is egyszerűbbé tehette volna.
Andrea Morricone után az est megálmodója, Erox Martini következett, aki a legismertebb olasz slágerek mellett bemutatta legújabb saját dalát, a Baciamit is.
Közben azonban valami elkezdett történni a nézőtéren. Ahogy közeledtünk az est fénypontjához, a Ricchi e Poveri koncertjéhez, a küzdőtéri ülőhelyekről egyre többen álltak fel, és kezdtek táncolni. A lelátón is akadtak olyanok, akik a széküknél vagy éppen a lépcsőkön perdültek táncra. Ekkorra már nem nagyon volt kérdés, kire vár igazán a közönség.
Angela Brambatit és Angelo Sotgiut óriási ováció fogadta, amikor a Buona giornata című dallal színpadra léptek. A két, nyolcvan felé közelítő énekes fantasztikus energiával bírta a másfél órás show-t, amely természetesen az együttes legnagyobb slágereire épült. Felcsendült a Se m'innamoro is, amellyel 1985-ben megnyerték a Sanremói Dalfesztivált. Bár a Ricchi e Poveri folyamatosan járja a világot, talán nekik sem mindennapos, hogy egyszerre egy teljes szimfonikus zenekar és egy popzenekar áll mögöttük. Láthatóan élvezték a helyzetet, és a dalok között nem győzték dicsérni a szimfonikusokat.
A koncert legnagyobb erénye éppen ez volt: az élő szimfonikus hangzás és a modern popzenei megszólalás találkozása. Némi pirotechnikával és konfettivel kiegészítve mindez valódi olasz csillogást varázsolt az MVM Dome színpadára.
Ahogy valószínűleg sokan a nézőtéren, én is arra számítottam, hogy a Sarà perché ti amo lesz a nagy finálé, ehhez képest már a műsor elején elhangzott. Mondanám, hogy ezzel sikerült túl korán ellőni a legnagyobb slágert, de nem így történt. A koncert vége felé érkezett a Ma non tutta la vita és a Mamma Maria, a ráadásban pedig ismét felcsendült a Sarà perché ti amo.
Ekkor már szinte az együttest túlkiabálva énekelte az egész csarnok.
A Ricchi e Poveri tehát ismét óriási sikert aratott Budapesten. Ennek egyik titka talán az, hogy az olasz kultúra és zene sokkal mélyebben beépült a magyar hétköznapokba, mint elsőre gondolnánk. Olasz slágerek, filmek, Bud Spencer és Terence Hill, a dolce vita és a dolce far niente – valamit évtizedek óta nagyon szeretünk ebben a világból.
És az este talán legjobb jelenete végül nem is az MVM Dome-ban történt.
Amikor kiléptünk a csarnokból, visszatértünk Budapest valóságába, az ünneplés azonban nem ért véget. Utcazenészek éppen a Felicitàt játszották, a kiáramló közönség pedig kisebb-nagyobb csoportokba verődve táncolt körülöttük.
DJ Dominique az egyik szett alatt úgy fogalmazott, hogy Bud Spencert és Terence Hillt legalább annyira szeretik Magyarországon, mint Olaszországban. A Sanremói Fesztivál Csillagai után ugyanezt teljes bizonyossággal elmondhatjuk a Ricchi e Poveriről is.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
Erox Martini célja, hogy az olasz zenét és életérzést minél több magyarhoz eljuttassa, így 2027. február 28-án Olasz Világsztárok Budapesten címmel újabb koncertet rendeznek. A helyszín ezúttal a Papp László Budapest Sportaréna lesz, Andrea Morricone és Erox Martini pedig már biztosan fellép. A headliner nevét egyelőre nem hozták nyilvánosságra, de az idei koncert sikere alapján jövőre is nagy névre számíthatunk.
Mi ott leszünk!
Ricchi e Poveri, San Remo, dalfesztivál, Andrea Morricone
Szólj hozzá!