Művészetek Völgye 2014

2014. augusztus 12.  ·   Fesztivál   ·  Zerge

Érdekes, hogy bár egy időben sokat jártam Taliándörögdre, és már létezett akkoriban a Művészetek Völgye is – bár akkor még leánykori nevén mint Kapolcsi Napok, és csak Kapolcson (meg talán Vigántpetenden, ami mondhatni, az út túloldala), Taliándörögdöt és a többi környékbeli települést akkor még kihagyták –, de valahogy úgy esett, hogy erre a fesztiválra csak most, 25 évvel az indítása után jutottam csak el (igaz, volt év, pl. 2009., amikor el is maradt, ha jól tudom, de nem emiatt nem mentem akkor).

Művészetek Völgye 2014

Kíváncsi voltam hát, mit lehet kihozni ebből a két, egyébként általam elég jól ismert kistelepülésből – meg Vigántpetendből –, ha odaköltözik még vagy három őslakosságnyi fesztiválozó.

Mindjárt odaérkezéskor a falu szélén megállva bele is hallgathattunk a Mojo Working blueszenekar koncertjébe, és akkor még nem sejtettem, hogy pár órán belül látni fogom az ország két legjobb szájharmonikását, valamint a Palermo Boogie Gang 2 tagját zenélni, mindezt 3 különböző koncerten. A közös pontot épp a fent említett Mojo Working jelentette, amelyben Szabó Tamás szájharmonikázott.

Ezek után megkerestük a szállásunkat – külön köszönet Csillag Zsuzsának a szállásvadászatban nyújtott segítségért –, letettük az autót, nagy nehezen szereztünk egy térképet, és elindultunk megkeresni, mi merre van.

Nos, ez a térkép bizonyára sok mindenre alkalmas volt, de erre az egyre, azaz térképnek pont nem. Nagyon szép grafika, nagyjából a középkori térképek stílusában, de hogy melyik faluban mi hol található – ember legyen a talpán, aki ez alapján kideríti. Nekünk sem sikerült, úgyhogy elindultunk a hang után. Legközelebb talán áldozni kellene egy keveset a dizájnból a használhatóság oltárán.

A műsorfüzet egyébként sem volt túl logikus felépítésű, de legalább pár minket érdeklő műsort sikerült kinézni, természetesen egymásba lógtak, de sebaj, megoldjuk, gondoltuk.

(A programfüzet szépségeihez hozzátartozik, hogy eleve kaptunk hozzá egy betétlapot, hogy melyik programhelyszínen milyen változások vannak a füzethez képest – a Kocsor házhoz kiadott módosítás például így szólt: A Kocsor ház programjában sok változás állt be, kérünk mindenkit, hogy a programokról a honlapon vagy a mobilalkalmazásban és a kihelyezett programtábláról tájékozódjon. És ez már a betétlapon szerepelt! :-) – de néhány helyen, például Taliándörögdön az Ősök Házában még adtak pluszlapokat is a betétlap mellé.)

Miután a cuccokat lepakoltuk, tettünk egy rövid sétát Taliándörögdön, ahol mint kiderült, a klastrom már nem programhelyszín (kár érte), viszont felderítettük legalább, merre vannak a fontosabb helyek (bolt, kocsma, templom, ebből mindjárt 3 is, érkezési sorrendben: katolikus, református, evangelikus) és programhelyszínek, bár délután az egyetlen értelmes helynek az óvodakertben helyet kapó Elevenkert bizonyult, ahol általam ismeretlen, de jó zenét játszó zenekarokat (La Petite Mort, Országos Hiánycikk) hallgathattunk, és megtudtuk azt is, hogy a Pörkölt Projekt nem egy ételkészítő verseny, hanem szintén egy zenekar, bár őket sajnos pont lekéstük, állítólag jók voltak.

Ezután megérdeklődtük, hogy jár a Csigabusz és mennyi a viteldíj (karszalaggal ingyen, de állítólag anélkül is, nem nézik), majd irány Kapolcs, ahol Ferenczi Gyuriék (a két legjobb szájharmonikás közül a másik, bár ezúttal sok máson is játszott) a Rackajammel kezdtek este 8-kor, meglepetésvendég Both Miklós a Naprából (ezt csak nekünk súgta meg Miki, a közönség tényleg nem tudta előre).

A koncert jó 45 percet csúszott, ezért nagy sajnálatunkra – mert tetszett, amit a rackák előadtak – csak az első néhány számot hallgattuk meg, és alig félóra után továbbálltunk, hogy le ne késsük teljesen a másik kinézett programot, a mintegy 100 méterrel arrébb, a Palya urvarban helyet kapó Rájátszást (ahol ismert zenészek kortárs költők verseit zenésítik meg, és a költők is részt vesznek az előadásban, ki hangszeren, ki csak énekelve; ezúttal a költőket Erdős Virág, Grecsó Krisztián és Háy János testesítette meg utóbbi kettő gitáron is, a zenészeket pedig Egyedi Péter, Beck Zoli, Kollár-Klemencz László, Szűcs Krisztián (eddig mind gitárok, változó felállásban, többnyire Beck basszusozik, de néha váltanak), Sárközy Zoltán (billentyű) és egy számomra ismeretlen dobos képviselte.

A hangosítás ugyan hagyott némi kívánnivalót maga után, de a műsor hozta a szokott színvonalat, egymás szokásos cinkelésével és színpadi ökörködésekkel spékelve, főleg amikor olyan vis maiorok is bekövetkeztek, mint Egyedi gitárhevederének elszakadása; el tudtuk volna még nézni meg hallgatni még egy darabig.

Ahogy vége lett, még gondoltuk, megnézzük a PASO-t, már ami még hátra van belőle. Kiderült, hogy ezt igen sokan gondolták így, úgyhogy a rendezőknek folyamatosan terelgetni kellett a kertből az úttestre kiszorult népet, hogy az autók is tudjanak haladni Veszprém és Tapolca között (ekkor este fél 11 körül volt).

A zenekar énekesét mindig is csodáltam, hogy bírja végigugrálni a koncertet öltönyben-kalapban, mikor nekünk bermudában/szoknyában és rövid ujjú ingben is melegünk volt, de még a 3 számos ráadásnál sem tűnt fáradtnak, és a humorát sem vesztette el koncert közben.

Amikor vége lett, elindultunk az aznapi utolsó tervezett koncertre, remélve, hogy nem csúsztunk le róla teljesen. Ez Fekete Jenő, a másik Palermo-zenész szólóestje volt Taliándörögdön a Kocsor házban. Odaértünk, csend fogadott, megkérdeztük hát Ezüst kollégát a Fúzió rádióból:

– Jenő már befejezte?

– Á, még el sem kezdte.

Mindezt a kiírt kezdési időpont után kb. 1,5 órával. De aztán nemsokára a húrok közé csapott, és ahogy mindig, most is elvarázsolt, hogy hogy árad ennek az embernek az ujjai alól a blues, és hogy milyen bámulatos technikával kezeli a hangszerét, ezúttal két akusztikus gitárt, nem egyszerre persze. Jenőről érdemes tudni, hogy nagyjából csak lelőni lehet a színpadról, így a műsort, bár remek jamelések voltak ígérve a végére – mint másnap megtudtuk, voltak is –, hajnal fél 2 táján sajnálkozva és kimerülve otthagytuk.

Másnap ellátogattunk ismét Kapolcsra, hogy mit rejthet ott egy szombat délelőtt meg kora délután, és belecsöppentünk egy olyan kézművesvásárba a patak két partján, hogy a Várban tartandó Mesterségek Ünnepét idén már meg sem kell nézni, hiszen itt is megvolt mindaz kicsiben. El is időztünk néhány órát a szemünket legeltetve, majd visszatértünk Dörögdre, ahol az Elevenkert ígért ismét jó zenéket a jó sör mellé – itt lehetett ugyanis egyedül kézműves sört kapni, amely ízben messze felülmúlta a (szponzor?) nagy sörgyár mindenhol máshol kapható két termékét.

Az Elevenkertben a Mikrobe beállásába csöppentünk be, majd a koncertet is meghallgattuk, és egészen kellemes zenekart ismertünk meg személyükben.

Mintegy egy órányi zenehallgatás után egyszer csak azt vettük észre, hogy elkezdik letakarni a hangfalakat (még ment a koncert), majd megkérik a közönséget, hogy a várható eső miatt – sokat nem kellett rá várni – fáradjanak át a közeli kocsmába, a következő koncert ott lesz megtartva.

És lőn, a Kettő kettő tánczenekar beszorult ebbe a viszonylag szűk terembe, de remek koncertet adott, igaz, a közönség felváltva járt ki levegőért, amit a zenészek nem tehettek meg, de kiválóan helytálltak így is.

Mivel újabb eső nem volt várható, az aznapi főműsorszám, a Puszi már ismét az Elevenkertben lépett színpadra, és teremtett kiváló hangulatot a tőlük megszokott színvonalon.

Aztán hogy, hogy nem, szombaton már az ország egy teljesen más táján ért a naplemente, és ahogy a matyó folklórfesztivál és néhány tájház megtekintése után és az igazi karcagi birkapörköltet megkóstolva (mint megtudtam, ez – a már hungarikum – attól más, mint a többi birkapörkölt, hogy Karcagon beleteszik az állat fejét és csülkét is) ballagtunk a mezőkövesdi főutcán (Mátyás király utca), arra lettem figyelmes, hogy a helyi művház előtt valami zene szól, úgyhogy arra irányítottuk a lépteinket.

Közelről egy feldolgozásokat – főleg Red Hot Chili Pepperst – játszó, nem túl érdekes zenekart láthattam, de kiderült, hogy őket a Veszelka Kommandó követi, akiket ismertem régről, amikor az eredetileg mezőkövesdi Narco Polo zenekar leállása után e néven folytatta a zenészek többsége.

Később persze kiderült, hogy Veszelkáék tagsága is alaposan kicserélődött az évek során, az általam ismert felállásból csak Topi, a dobos és Tibi, a dudás (és egyéb fúvós hangszeres + brácsás) maradt, ám a jelenlegi csapat is hozta azt a színvonalat, amelyre régebbről emlékeztem.

Ami a műfajt illeti, az maradt az induláskori, a népzenéket és – nevükhöz híven – betyárballadákat (Bogár Imrétől Sobri Jóskán át Rózsa Sándorig szinte minden híres betyárt megénekeltek) kissé rockosítva-világzenésítve korszerűsített folk-rock (vagy minek is nevezzem) gitárral, hegedűvel, dobbal, dudával, brácsával, valamint a Herczeg Flórát váltó kiváló énekeslánnyal felturbózva, esetenként a punk és a reggae elemeit is belekeverve a zenei fűszerek közé. A jól fülelő zenehallgató észrevehette persze, hogy nemcsak népdalfeldolgozások, hanem saját kútfőből származó dalok is vannak a zenekar repertoárján, – érdekes módon épp az alapítók számára hazai környezetből való matyó népdalokat nem fedeztem fel benne, pedig talán azokat is érdemes lenne bevenni az erdélyi, alföldi, dunántúli és egyéb népzenék közé feldolgozandó anyagként.

A koncert egyébként kiváló volt, bár engem kissé meglepett, hogy szülővárosukban (mármint a zenekaréban) is csak néhány tíz ember volt kíváncsi az ennél jóval többet érdemlő együttesre egy ingyenkoncerten, és a jelenlévők többsége is inkább beszélgetett, mintsem a zenére koncentrált volna.

De hát rég tudjuk: senki sem lehet próféta a saját hazájában.

FOTÓK: HURSÁN MAGDOLNA


Képtár

  • Művészetek Völgye 2014 kép 34473
  • Művészetek Völgye 2014 kép 34475
  • Művészetek Völgye 2014 kép 34476
  • Művészetek Völgye 2014 kép 34477
 

 

Szólj hozzá!


Sokfaktorost hozol? Már ma belecsapnak az ütősök a Velencei-tónál!

Sokfaktorost hozol? Már ma belecsapnak az ütősök a...

Idén is megrendezik az Ütős Fesztivált a Velencei-tónál: az ingyenes rendezvényre péntektől három napon át várják a közönséget az agárdi...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Bezár a Dürer kert

Legalábbis erősen ez a sejtésünk a reggeli lapok átolvasása után: egy hosszadalmas felszámolási folyamat végén Garancsi István érdekeltségébe került az Ajtósi Dürer soron található egykori ELTE-ingatlan, amelyben a Dürer Kert üzemel is – írja a 24.hu.

Tópart, fehér homok, naplemente, parti – a városhatártól egy ugrásra

A Gold Record berkeibe tartozó Dj-k összefogtak azért, hogy hétköznap is meglegyen a nyaralás-feeling... Mindehhez még útlevélre sincs szükség, csak Budakalászig kell eljutni.
Koncert.hu már a mobilodon is!
Koncert.hu Android alkalmazás Koncert.hu iPhone alkalmazás
Új koncertek