Amit elöljáróban tudni kell a fesztiválról: az apróbetűs fellépők (minden túlzás nélkül) más országokban headlinerek. A Novarock híres arról, hogy a legnagyobb hangsúlyt a fellépőkre helyezi. Gondolhatnánk, hogy a fesztiválok többsége így van ezzel, azonban ha már egyszer is jártunk a Novarockon, akkor láthatjuk, hogy az összesen kb. 200 kihelyezett toitoi, a néhány kajapult, pár vizesblokk és egy óriáskerék mellett valóban minden pénz a nagy nevekre megy el.
Ennyi a fesztivál. Három színpad, sátortenger, és por. De ha elnézzük a lineup-ot, talán megbocsátjuk nekik, hogy a puszta közepére húzzák fel minden évben az egészet.
A fesztiválon szinte semmi infrastruktúra nincs: van egy nagy főút, ami a bejárattól elvisz minket a nagyszínpad köré épített party zónáig, azon belül van két nagyszínpad, meg egy kisebb, a party zónán kívül pedig van egy sátrazós kemping.
Az este negyed tíztől koncertet adó Five Finger Death Punch utolsó néhány számát kaptuk csak el sajnos, viszont egy egyértelműen jó hangulatú közönséghez érkeztünk meg.
Az amerikai heavy metal banda körül épp a fesztivál előtti néhány napban kerekedett egy kisebb botrány, ugyanis az énekes a hétfői koncertjükön bejelentette, hogy számára az volt az utolsó koncert. Ez igen váratlanul érte a rajongókat, de a Facebook-on keresztül megnyugtatták rajongóikat, hogy a koncertek nem maradnak el. (Később felkerültek olyan hírek is, mely szerint a most már ex-énekes rehabra megy). Az európai turnét az együttes a Bad Wolves énekesével, Tommy Vext-tel fejezi be.
Az átszerelést követően (kb 50 perc) lépett színpadra a fesztivál egyik igen nagy húzóneve, a Linkin Park. (A koncerten – és egyébként a fesztivál többi napján is – rengeteg magyar rajongó vett részt annak ellenére, hogy az együttes fellép a Volt fesztiválon is.)
A Linkin Park 2017-es One More Light című új lemeze a poposabb stílusa miatt sok rajongónál kiverte a biztosítékot, és a koncerten is rengetegen voltak/voltunk, akik az igazi régi slágereket várták a legjobban. Az újabb dalok közül egészen kedvelem mondjuk a Talking to myself-et, szóval szerintem ez elég jó, lendületes kezdésnek bizonyult, azonban az első fél órában egy kicsit úgy éreztem, hogy leül a hangulat.
Bár összesen 3 dal hangzott el az új albumról, az igazán nagy slágereket az együttes a koncert második felére tartogatta. Elhangzott a Breaking The Habit, majd ezt követte a többi közönségkedvenc. Eljátszottak mindent, amire egy magamfajta best-of típusú rajongó vágyhat: In The End, Numb, Leave Out All The Rest, Bleed It Out, sőt, még a Crawling egy szál zongorával kísért verziója is elhangzott, igaz, ezt inkább a közönség énekelte, mint Chester Bennington...
A koncertet nem a látványvilág vitte el a hátán: volt egy kis füstgép, egy kis kékes megvilágítás, és két kivetítő – de az egész nem volt meghatározó. Viszont a zene annál inkább tökéletes volt: Chester hangja hibátlanul szólt élőben is, teljes átéléssel adta elő a dalokat, és Mike Shinodával, valamint az együttes többi tagjával alkotott összhang említésre méltó volt: az egész előadásukról sugárzott a profizmus. Ahhoz képest, hogy sokan az új albumot a torkunkon letolni akaró bandát vártunk, a Linkin Park kitett magáért, és szerintem sokunk nevében mondhatom, hogy egy igazán emlékezetes, és élvezhető koncertet adtak.
A színpad kb fél órás átszerelése után kezdett zenélni a Fatboy Slim néven ismertté vált DJ, Norman Cook, akit szintén láthat a magyar közönség az idei Volt fesztiválon is. Erről a buliról viszont nem mondható el, hogy szegényes lett volna a látványvilág. A fényjáték és hangerő hatására nekem konkrétan fél óra után messzebb kellett mennem, mint ahol álltam, pedig az sem volt közel a hangfalakhoz... A show alatt egy percre sem ért minket kevesebb inger, mint a legnagyobb dropoknál, nem volt a dalok között csendesebb, lassabb átvezetés, folyamatosan 110%-on kaptuk az arcunkba a rendkívül intenzív fényeket és hangot, emiatt számomra fél óránál tovább nem volt élvezhető az egész buli. Egyszerűen sok volt. A tömeg nagy része viszont láthatóan eszméletlenül jól szórakozott a buli legnagyobb részében. Egy idő után viszont, amikor már lementek a “popslágerek", és elindult a keményebb szeletelés, és ez igen nagy néposzlató hatással bírt: a ténylegesen ütős, technosabb számok megérkezésével a dühöngők jó része kiürült, és csak az igazán elszántak maradtak bulizni a show végéig.
Mindent összevetve: rendkívül intenzív első nap volt, nem kellett minket altatni, amikor hajnali négykor bedőltünk az ágyba…
Folyt.köv.
Szólj hozzá!