Az Indoor tipikusan az a fesztivál fajta, ahol a puritán külső minőségi zenével párosul. Ez picit fura lehet a nyári fesztiválokat rendszeresen látogatók számára, hisz ott megszokhattuk, hogy a zenei programkon kívül más elfoglaltságot is találunk, míg ebben az esetben a koncerteken tombolás az egyetlen szórakozási lehetőség. Igazából nem érdemes hasonlítgatni, ez egy teljesen más rendezvénytípus, ahol a buli a lényeg.
Az időbeosztást tekintve jó ötletnek tűnt, hogy nincs üresjárat a koncertek közt, viszont az eddigi tapasztalatok alapján a két színpad - két műsor felállás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Az első napon máris csúsztunk egy picit (hiába, a karácsony alatt elszoktunk a koncertezéstől), így sajnos az Ivan & The Parazol buliból kimaradtunk, viszont az Emil.Rulez! kárpótolt mindenért! Még akkor is, ha Hajós Andrásnak kifejezetten rossz kedve volt, aminek többször hangot is adott. Először azt gondoltuk, ez csupán egy kis játék a közönséggel, de hamar kiderült, az időnként kissé hisztis gyermekre emlékeztető viselkedés hátterében szomorú indok ált.
Úgy tűnik, az Emil. Rulez! végleg befejezi pályafutását, és valószínűleg ez volt az utolsó koncert ebben a felállásban. Ezt maga Hajós András árulta el, miután a közönségtől folyamatos beszólások érkeztek az egykedvűsége és a dalszöveget mobilról olvasása miatt. Megmondom őszintén, engem is fejbecsapott a hír, és ennek tükrében tökéletesén megértem, hogy ilyen helyzetben nem volt túl sok kedve a humorizáláshoz. Nagyon remélem, hogy ez csupán valami hirtelen felindulásból elkövetett meggondolatlan kijelentés volt, bárkiről legyen szó, hisz az idei év véleményem szerint a igen sikeresnek mondható a zenekar szemszögéből. Ráadásul a nyári parkos koncert azt is bizonyította, hogy van még fizetőképes kereslet és kellő rajongói támogatás a formáció irányában, úgyhogy kéretik újragondolni a történteket!
Ezt az "apró" közjátékot leszámítva a buli szépen lement, a közönség is jól mulatott, így szavunk nem lehet. Amennyiben valóban ez volt az utolsó Emil fellépés, én azt mondom, emelt fővel távoztak, és ez a lényeg!
Hogy ne legyen úrrá rajtunk a szomorúság, rögtön átugrottunk a koncert.hu saját színpadára, ahol a Fatal Error fiatal tehetségei tépték a húrokat. Találkoztam már velük nem is olyan régen egy bizonyos Gumizsiráf-díjátadón, ahol nagyon vicces kis műsort rittyentettek össze. Már akkor megkedveltem őket, igazi rockerfigurák, minden értelemben, és ezt itt is sikerült megmutatniuk. Az egyetlen probléma a színpadi mozgásukkal, hogy egyszerűen követhetetlenek. Ahányan vannak annyifelé mozognak, és így nem tudunk egyetlen emberre sem hosszabb ideig koncentrálni, mert valaki mindig közbeugrik. De hát fiatalok, életerősek, a jövő reménységei.
És akkor jöjjön a legnagyobb dobás az első napon. A Quimby legénysége már a sajtótájékoztatón is biztosított minket arról, hogy ez a koncert felejthetetlen lesz. És igen, valóban így történt! Hogy minek köszönhető ez a siker, ezt valószínűleg ők sem tudnák pontosan megfogalmazni, de nekem úgy tűnt, klasszisokkal jobban muzsikáltak, mint idén a Szigeten vagy bármilyen más rendezvényen. A monstre buli több mint két órás rekordidővel zárult, és az új lemez dalai is kellőképpen "be lettek mutatva". Ahhoz képest, hogy most nem volt semmiféle csodaországos körítés, mégis működött a dolog. Egyetlen percig sem éreztem, hogy leült volna a buli, és körbenézve az egybegyűlteken, mindenki önfeledten tombolt. Így kell ezt kérem csinálni!
Mivel a Quimby vége előtt a másik színpadon a FreshFabrik próbált szerencsét, gondoltam átugrom, belenézek a műsorba, hisz ők is a kedvenceim közé tartoznak. Sajnos itt igazolódott be, hogy nem szabad és nem is érdemes a nagy tömeget vonzó fellépőre rákontrázni egy másik színpadon játszó zenekarral, ugyanis egyértelmű volt, hogy aki a Quimbyn kezdett, az ott is marad a végéig, így viszont az FF kénytelen volt beérni azzal a pár fanatikus rajongóval, akik inkább ezt a stílust kedvelik. Ettől függetlenül le a kalappal a banda előtt, hisz ugyanolyan lelkesedéssel tolták végig a bulit, mintha egy sportcsarnoknyi ember előtt állnának. Egy profi zenekar nem rémül meg semmitől, és mindig, minden körülmények közt a legjobbat próbálja nyújtani. Példaértékű!
A nagyszínpadon a következő fellépő az Irie Maffia volt, akik tulajdonképpen szerencsés helyzetbe kerültek azáltal, hogy a Quimby után kerültek a közönség elé, hisz ilyen esetben már nem kell sokat küszködni azért, hogy a tömeg jól érezze magát. Gyakorlatilag felültek a hullámra, és vidáman szörföztek, kihasználva a helyzeti előnyt. Azt nem állítanám, hogy ez volt életem legjobb Irie-bulija, de panaszra sincs okom. Mondhatjuk úgy is: hozták a kötelezőt.
Ami engem lényegesen jobban felizgatott, az a koncert.hu színpad következő műsorszáma, Magyarország egyik legjobb – ha nem a legjobb– koncertzenekara, az immáron milliomos Fish! fellépése volt. Nem titok, hogy nagy kedvenceim, és nem csak azért, mert a frontember Kovács Krisztián egy igazi showman, hanem azért is, mert a halas koncerteken mindig történik valami. A halaknak amúgy is ficánkolós éve volt, hisz ősszel jelent meg új nagylemezük, amivel az év hátralevő részében végig turnézták az országot, majd december végén az Árkád Unplugged Groundon arattak fölényes győzelmet, és ezzel elnyerték a millás fődíjat is. Így adódott a lehetőség, hogy az Indoor Fesztiválon zárják az évet, amit a maguk módján meg is tettek. Volt itt köszönet az egész stábnak, a rajongóknak és persze az Indoornak is, Zolika magánszáma Matyi gitárjának pengetésével, majd a dobszekció átvételével, később pedig a rajongókon való szörfözéssel, Andris hastáncosokat megszégyenítő produkciója, Krisztián és a közönség anyukájának közös emlegetése, Zsolti tornamutatványai gitározás közben, a rend éber őreit kijátszó kissé kapatos fiatalember landolása a fotósárokban, és még megannyi szívet melengető pillanat, mely kihagyhatatlan eleme a Fish! koncerteknek. Nemhiába népszerűek és nélkülözhetetlen elemei a zenei fesztiváloknak.
Mire visszatévedtem a nagyszínpadhoz, a PASO már javában húzta a talpalávalót, és bár – valószínűleg a hajnali órának is köszönhetően – kissé megfogyatkozott a közönség, aki kitaróan bulizott, nem bánta meg, hogy nem a hazautat választotta. A PASO is igazi fesztiválzenekar. Bárhol megfordulnak, a ska zene hazai nagyágyúi, ott mindig garantált a jókedv és a tánc. Igazából itt se lehet azt mondani, hogy nagy dolgok történtek a színpadon, de esetükben nem is kell semmiféle plusz. Pont elég ha eljátsszák kedvenc dalainkat, és mi máris hálásak vagyunk.
Nálam itt ért véget az első nap. Sajnos, az Ozone Mama már kimaradt a végjátékból, mert sietni kellett az éjszakai buszhoz. No igen, az egyetlen hátránya az ilyen hajnalig tartó buliknak, hogy nagyon hosszú a hazafelé vezető út. De megéri rászánni egy kis időt, mert néha valóban felejthetetlen pillanatokkal gazdagodik az ember lánya...
Szólj hozzá!