Az a helyzet, hogy az idei fesztiválokon valahogy nem dobtak fel a koncertek. Nagyon kevés olyan produkciót tudnék mondani, ami bármilyen szinten is megérintett volna. Lehet, hogy velem van a baj, lehet, hogy a közönséggel – és az is lehet, hogy az imádott művészeinkkel, nem tudom. Még boncolgatom magamban a témát, hátha megvilágosodom, viszont az az egy biztos, hogy az idén a Strand fesztnek volt a legjobb – és egyben a legrosszabb közönsége is. No meg a legunalmasabb koncertje. De csak szépen sorjában...
Már a tavalyi fesztiválszezon lezárása után elkezdtem hinteni az igét baráti körben, hogy 2017-ben a kisebb fesztiválok lesznek nyerő helyzetben. És már megint igazam lett. Függetlenül attól, hogyha a sztárfelhozatalra tekintünk, sajnos nem ez volt a legerősebb évünk. És mégis. Úgy tűnik, már a fiataloknak sem vonzó, ha egy fesztiválon lépni nem tudsz a tömegtől. A Strand ebből a szempontból a legjobb választás egy bulira vágyó fiatalnak, és nem csak a gyönyörű balatoni panoráma miatt.
Ez az a kisfesztivál, ahol úgy tűnik tanulnak a hibáikból, és igyekeznek a következő évben javítani a javítandó dolgokon. Muszáj megdicsérnem a takarítókat, ugyanis a folyamatos és áldozatos munkájuknak hála, nem kell térdig járnunk a szemétben, még az éjszakai nagyüzem alatt sem. További plusz pont a szervezőknek, hogy a Szigeten már bevált, és nálunk kultikus helyszínként emlegetett Vándor Vurstli, ha nem is teljes pompájában, de kedvenc játékainkkal együtt ide is leköltözött. Mondanom se kell, hogy a szigetes nyerő szériám itt is folytatódott, így a legkedvesebb bohócos dobálós játékomnál férfiakat megszégyenítő módon ismét sikerült megtalálnom a legkisebb lukat a labdával. :)
És ha már újdonság, akkor meg kell említeni a szabadtéri mozit, ami szintén remek ötlet, csak azokból a bizonyos székekből lehetne még vagy dupla annyit kirakni.
A kemping kapcsán egyetlen dolgot kénytelen vagyok kritizálni. Ez pedig a távolság. Aki nem kocsival érkezik - és vagyunk így egy páran -, annak az állomástól jó fél óra gyaloglás, mire elérkezik a kemping bejáratához, és mindezt átélni csomagokkal a hőségben, nem túl emberbarát. Sírva könyörgöm kedves szervezők, indítsatok vmi transzfer buszt, vagy akár kisvonatot, mint a Margitszigeten, mert rohadt fárasztó ez az oda-vissza ingázás gyalogosan. Előre is köszi, ha megfontoljátok a javaslatot.
A kemping részleggel alapvetőn nem volt gond, kivéve, hogy a mobiltöltő kiskocsi gyakorlatilag éjjel-nappal fullon volt, így leginkább a kedvenc cukrászdánk konektorát használtam feltöltődésre. Ez itt a reklám helye, de ha arra jártok, mindenképpen üljetek be a Sulek cukiba, ahol isteni a fagyi meg a süti meg a jegeskávé, és még a kiszolgálás is baráti, szóval mondjuk úgy, hogy megéri a pénzét.
Mielőtt rátérnék a zenei vonulatra, egy röpke kitérőt tennék a biztonsági szolgálat munkájával kapcsolatban. Az idei fesztiválokon nekem semmi problémám nem volt a rend őreivel, úgy tűnt, a felvonuló csapatok tisztában vannak azzal, hogy ide szórakozni jönnek a fiatalok, így csak akkor léptek közbe, ha feltétlenül szükséges volt. Azonban sajnos a strandos személyzetnél akadt egy bomlasztó elem. Innen szeretném üzenni annak a rendkívül unszimpatikus és láthatóan embergyűlölő 938-as számon létező fiatalembernek a nagyszínpadnál, hogy ha valaki annyira rosszul van, hogy magától esik át a kordonon a biztonsági sávba, azt nem a porban kell vonszolni sűrű anyázás közepette, majd odalökni a segítségként érkező biztitárs karjába, hanem óvatosan kivezetni a mentősökhöz, ugyanis nem feltétlenűl részeg vagy drogos az illető, lehet, hogy csak szimplán nem bírta a tömeget és a meleget. Halkan jegyzem meg, hogy ezt az esetet még a színpadon álló sztárfellépő is tátott szájjal nézte végig... És az sem a leghumánusabb megoldás, ha a szörföző lányt, aki még igen messze volt kordontól, a lábánál fogva húzza végig a békés tömegen, pont leszarva, hogy ezzel nagyobb sérüléseket okozot több embernek is, mintha hagyta volna, hogy a hölgyet finoman lerakják a társai. Az már csak hab volt a torán, hogy a fesztivál hivatalos videósát sem engedte hogy végezze a dolgát. Szóval mindezek alapján szeretném kérni a helyi security fővezért, hogy ezt az úriembert soha többet ne engedjék emberek közelébe, mert konkrétan közveszélyes, szemmel láthatóan dühkezelési problémákkal küzd, ráadásul magában beszél, szóval javasolnék számára egy alapos kivizsgálást.
Mindezek után essen néhány szó a koncertekről is. Igazából három külföldi fellépőre voltunk rágerjedve, ebből kettő bejött, egy pedig óriási csalódás volt. Már a fesztivál kezdete előtt azon aggódtam, hogy fogom megoldani, hogy az általam kedvelt Fish! koncertjéről még időben átballagjak a Bastille-ra, mer' ugyi őket mégis csak ritkábban látja az ember lánya. Barátnőmmel abban maradtunk, hogy ő előre megy helyet foglalni, én meg később csatlakozom. Mondanom se kell, hogy a Fish! koncertjéről nem tudtam időben elszabadulni, így a Bastille már javában nyomta, mire odaértem, de a tömeg miatt sajnos nem sikerült megtalálnom a foglalt helyet. Ezért inkább körbejártam a helyszínt, és próbáltam jó helyet találni egy élő bejelentkezéshez, ami nem is olyan egyszerű feladat. És itt jön képbe a legroszabb közönség. Ugyanis bármerre jártam, mindehol a dumálást hallgathattam a műsor helyett, ami rohadtul idegesítő tud lenni. Nem beszélve arról, amikor üvegtörő hagon sipítozva ujjonganak közvetlenül melletted, hogy végre megtalálták egymást, valamint az abszolút kedvencem a magát rendkívül humorosnak tartó egyed, aki az élő videó közben direkt módon üvölt be különbözö dj neveket, mert szerinte ez poén. Ki kell ábránítanom, egyáltalán nem az. Az egyetlen szerencséjük az volt, hogy mély fájdalommal bár, de ez a Bastille koncert végtelenül unalmasnak bizonyult. Erika barátnőm, aki a egyébként egyáltalán nem rajong a Fish! zenekarért, és így csak a beállásukat nézte végig, a Bastille után megjegyezte, hogy még a halas beállás is érdekesebb volt, mint az egész Bastille-koncert. És ha ezt egy rajongó mondja, akkor abban már lehet vmi. Igazából semmi érdekeset nem produkáltak, ugyanazok a mondatok, uyanazok a mozdulatok, és ahogy szintén Erika mondta, szemmel láthatóan még a gitáros is unta a saját produkciójukat.
Ezzel szember a másik színpadon a Fish! megint nagyon alkotott, és itt még a közönségre sem lehetett panasz. De így jártam a Bagossy koncerten, ByeAlexnél, a Hiperkarmánál, és Rúzsa Magdinál is. Úgy tűnik, a magyarok jobban teljesítettek a Standon.
Kivéve egy produkciót, ami viszont abszolut nyertese a Strand fesztnek: Parov Stelar mondhatni félig már magyar állampolgár, annyi időt tölt nálunk, de az a helyzet, hogy az élő koncertjei még mindig megunhatatlanok. Ez volt az egyetlen olyan buli, ahol az elejétől a végéig ugráltunk, és minden pillanatát élveztük. Külön öröm számomra, hogy élőben sikerült tudósítani, ahogy a trombitás Marc egy rövid szörfözés erejéig beleveti magát a tömegbe. Viszont nagy fájdalom, hogy kedvenc biztonsági emberünk miatt nem tudtam letapizni egyik fúvóst sem, pedig a végén szépen sétálgattak a kordonon belül...
Mindent összevetve a Strand méltó zárása volt az idei nyári fesztiválszezonnak, és ha továbbra is a fejlődés a cél, hamar arra sorsra juthat, mint a Sziget, ahol a külföldiek aránya már kb 90%-on áll. Bár ezt mi magyarok kevésbé élveznénk...
Szólj hozzá!