Ezért aztán izgatottan mondtam igent, amikor felkértek, látogassak el a fesztiválra és írjam meg az élményeimet. A negyedik napra kaptam belépőt, és szombaton el is indultam a hídon, az ismeretlen felé...
A hatalmas kígyózó sor ellenére feltűnően gyorsan hömpölyögtünk a bejárathoz, gördülékenyen és simán hozzájutottunk a szalagjainkhoz. Aztán hirtelen úgy éreztem magam, mint egy túlterhelt számítógép processzora. Elképedve néztem a forgatagot és a programok helyszínét elém táró térképet. Határozott léptekkel elindultam a Telekom Petőfi Volt színpad felé – legalábbis azt gondoltam. Hosszú gyaloglás után eszméltem rá, hogy teljesen más színpadhoz érkeztem meg, de még nem ismertem ki magam eléggé. Aztán gyorsan útbaigazított egy kedves holland vendég.
A The Couple már hangolt a közelgő koncertre, Eszes Viki a zenekar frontembere fülig érő mosollyal integetett a színpadról amikor meglátott. Büszkeséggel töltött el a látvány, hiszen ismerem immár közel tíz éve. Követem pályafutását, és lenyűgözött a koncert, amivel készültek. A színpad és a technikai háttér maga volt a megtestesült álom. Remek hangmérnökök ténykedtek amúgy a rendezvény egész területén. Nem volt szeglete a szigetnek, ahol ne szólt volna valamilyen zene. Nem győztem kapkodni a fejem, de igazán tetszett ez a sokszínűség.
Aztán bóklásztam tovább, céltalanul, átadva magam a hely szellemének. Testfestett turisták színes forgataga a világ minden pontjáról. Semmi tolongás vagy balhé, mindenki „ráfeküdt a vízre”, egyszerűen eggyé váltak az atmoszférával. A hömpölygő forgatagban több kedves ismerőssel is találkoztam, így bandába verődve nézelődtünk tovább.
Mondanom sem kell, legközelebb egy alkalmasabb lábbelit választok, hiszen jó nagy területet kell bejárni, ha az ember mindent látni akar. Alapvetően a legnagyobb kellemes csalódásom az volt, hogy kulturáltan szórakoznak az emberek. A kempingek biztonságosak, számos értékmegőrző is található a sziget területén. Remekül koordinálják az embereket, semmi káosz. Csak a gondtalan szórakozás. Miután csillapítottuk kilométer hiányunkat, letelepedtünk a nagyszínpadhoz közel és jöttek a nagykoncertek.
A délutáni előadásoktól kezdve figyeltem az eseményeket. És ámultam a technikán. Számomra minden nagyszabású élő koncert öröm. Pláne, ha ilyen műszaki-technikai csapat van a háttérben. A hangzás, a fények, a pirotechnika. Minden énekes-zenész álma. És a hazai, valamint külföldi előadók otthonosan mozogva birtokolták ezt a színteret. Egymás után jöttek az újabb és újabb áll-leesős pillanatok, de a pálmát az általam legjobban várt előadó, Macklemore vitte. Színtiszta energia, amit az úriember nem sajnált a publikumtól. Mindezt emberséggel, közvetlenséggel adta át a Sziget közönségének! Szinte a zsigereimet is átjárta, teljesen új magaslatokba emelt. Feltöltött. Kikapcsolt. Hosszú ideje nem buliztam ekkorát. És bizony eljátszottam a gondolattal, milyen frenetikus érzés lehet egy ilyen színpadon játszani...
Nyugtázva a napot úgy hiszem, jövőre is itt a helyem, legalább 2-3 napra visszatérek majd. Rég ért már ilyen kellemes élmény. Több lettem általa. Azt gondolom, jó időre elegendő motiváció és impulzus ért, hogy továbbra is azt mondhassam: Minden lehetséges, ha kitartasz az álmaid mellett.
Köszönöm, Sziget, köszönöm, Koncert.hu!
A magunk nevéven: Szívesen! ♥
És ha kíváncsiak vagytok, milyen, ha maga a szerző áll a színpadon, itt a következő koncertje:
Koncertkiállítás vajon mi? Schwartz Dávid megmutatja!
Sziget 2017, Schwartz Dávid
Szólj hozzá!