Legutóbb a Hunniában láttuk őt, és nem repesett a szív. Valójában el sem akartunk menni, mert már eggyel előtte is súlyos állapotban volt a zenész, és az ember a pulton a nemlétező távirányítót kereste, hogy valahova máshova kapcsoljon kínjában. Holott ezek a kínok sokkal kezelhetőbbek voltak, mint amit a hiperkarma egykori frontembere átélt.
A Recorder blognak adott interjújában Robi nyíltan beszél mindarról, amit eddig városszerte csak suttogni mertek: a függőségéről, a drogproblémáiról és a kényszergyógykezeléséről.
"Most ott tartok, hogy nem drogozom, és már gyógyszert sem szedek. Minden nap alszom, felszedtem pár kilót, lényegében az elmúlt tizenkét-tizenhárom évemből most először vagyok teljesen tiszta, mert amikor négy éve abbahagytam a drogokat egy időre, akkor meg gyógyszerre ittam, ami ugye szintén drogozásnak számít."
Őszintén és szívből drukkolunk, hogy a dolgok így menjenek tovább, mert már a hiperkarmát is fájt annak idején elveszíteni, Bérczesi Róbert pedig olyan árnyalat a magyar alternatív zenei palettán, aki nélkül sokkal kevesebbek lennénk. Valahogy legyűrjük majd a gombócot, hogy az interjú szerint a hiperkarma visszatérése még várat magára, nem jár automatikusan a javuló mentális állapottal. De azért...
Na de egyelőre beérjük a május 2-i fellépéssel, s ezúttal nem az évek óta beidegződött gyomorgörccsel táborozunk le a színpad elé, hogy vajon most mi fog történni, végigjátssza a koncertet vagy sem, zenél vagy beszél, és ha az utóbbi, akkor lesz-e benne rendszer (egyébként mindig volt...).
Ő meg az éneke nekünk elég, és full respect a Gödörnek és Maróti Daninak, hogy végig kitartottak Robi mellett, és akkor is bíztak a lehetetlenben, amikor már midnenki tudta, hogy az.
Szóval, lehet végre lapozni, bízva abban, hogy mind Bérczesi Robi, mind a Gödör Klub életében víg napok következnek. Mindannyian megérdemlik.
Szólj hozzá!