Bár Végvári Ádámot leginkább a Neoton Família énekes-gitárosaként ismeri a közönség, játszott többek között a Gemini, valamint a Kati és a Kerek Perec* zenekarokban is. Manapság ő képviseli a Neoton koncertek rockos oldalát, de elmondása szerint minden zenekarba a dallamos rock világát vitte magával.
Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével?
Édesapám fiatal korában szerenádokat adott nőknek. Ezt egy gitárral tette, ami a lakásunk falán lógott később, tele a nőktől kapott szalagokkal. Hatéves korom környékén levettem a gitárt és elkezdtem pengetni. Nemsokára már dallamot is játszottam, édesapám pedig elkezdte megtanítani a legalapvetőbb harmóniákat. Tulajdonképpen innentől kezdve zenéltem.
Édesanyám a Filmgyárban volt énekkorrepetitor. Én tízéves koromban kezdtem énekelni, édesanyám pedig elkezdett tanítani. Tizenkét éves koromban már felléptem a zuglói utcabálon. Volt egy nagyon jó rádiónk otthon, azon hallgattuk a Szabad Európa Rádióban Cseke László műsorát. Valahogy lekagylóztam a dalokat, és aztán ezeket énekeltem a hozzánk nagyon közel lakó Ihász Gáborral a parki padon.
A pályádat végignézve mondhatjuk, hogy számodra a rockzene jelentette az otthonos közeget. Mit jelent számodra ez a műfaj?
Valójában az én műfajom az ún. west coast rock, ami az a fajta rockzene, aminek dallama is van. Abban az időszakban rockzenészek és jazz-zenészek kezdtek együtt dolgozni, ebből alakult ki ez a műfaj. Ékes példák erre a Toto dalai: a Rosanna, az Africa és a többi sláger. Bármilyen zenekarban játszottam is a pályám során, mindig ezt a műfajt vittem magammal és próbáltam valahogy beilleszteni az adott csapat repertoárjába.
Mennyire volt ez nehéz feladat?
Az első zenekarokkal még inkább feldolgozásokat játszottunk. A Kati és a Kerek Perec zenekarral aztán születtek saját dalok, de a koncert felét Led Zeppelin-, Deep Purple- és más rockdalok tették ki. Aztán jött a Neoton, amely egy tipikus popzenekar volt annak ellenére, hogy Jakab György például kifejezetten szerette a blues és a funk műfaját is. Az én személyem és zeneiségem adta meg azt a kis rockos hangzást, ami a Neoton dalaiban megvan. Ilyen dalok lettek például az Apám szólt vagy a Legkisebb fiú.
Gondoltátok volna akkor, hogy ezeket a dalokat ennyi év után is generációk fogják énekelni?
Remélni sem mertük. Mai fejjel azt gondolom, hogy érdemes volt dolgozni ezeken a dalokon. Jók voltak a szövegek, a zenekar pedig sokszínű volt: rengeteg különböző műfajú dal született, több szólistával. Ez a műfaji sokszínűség alapvető fontosságú volt ahhoz, hogy a Neoton sikeres legyen.
Volt egy szólólemezed is a Neoton-korszakban Éva nélkül címmel. Hogy született ez az anyag?
Amikor megérkeztem a Neotonba, akkor leginkább a Pásztor-Jakab-Hatvani szerzőtrió írta a dalokat. Nagyon nehéz volt beilleszteni a saját stílusomat ebbe a közegbe már csak azért is, mert nekem is rengeteg dalom volt – de nekik is. Mindemellett pedig Baracs János Öcsi is szerzett zenét, Csepregi Éva pedig szövegeket írt. Nagyon sok dal született, amikor pedig ezek az energiák már kezdték szétfeszíteni a zenekart, akkor az évi egy Neoton-lemez mellett született Éva-lemez, Ádám-lemez és duettlemezek is.
Van olyan dal, ami ma mást jelent számodra, mint amikor megírtátok?
Ilyen dal nemcsak a Neotonnál van: ilyen például a Kati és a Kerek Perec Hívnak a fények című dala is:
„Olyan régen várom a percet, olyan régen hív a fény.
Olyan régen hiszem, hogy boldogít, ha a zenének élek én.”
Ez a dal is műsorra kerül a jubileumi koncerten, amit október 29-én tartunk az Erkel Színházban. Ezen az estén minden dalt egy kicsit rockosabbá teszek majd, több gitárjátékot viszek a színpadra. A Neotonban is jelenleg két bravúros gitáros (Dajka Krisztián és Sipeki Zoltán) zenél mellettem, de vendég lesz többek között Alapi István, akivel egy kemény gitárpárbajra készülünk.
Vigyáznom kell ugyanakkor a műsor összeállításánál, hiszen a Neoton közönsége megköveteli a popstílust is. Most azon dolgozom, hogy megtaláljam a megfelelő egyensúlyt a műsorban a két műfaj között. Egyébként egy ilyen nagykoncert előtt a mai napig izgulok, viszont a nehezebb dalokat rengetegszer gyakorlom otthon. Azt gondolom, hogy ezen a pályán fontos a tehetség, de a szorgalom még fontosabb.
Milyen a viszonyod a 75-ös számmal?
Egyrészt nagyon furcsa, nehéz megszokni ezt az életkort, ugyanakkor nem igazán érdekel. Sokat sportolok, igyekszem magamat formában tartani, bár sok mindenről letiltottak. Korábban heti két-három alkalommal jégkorongoztam vagy éppen fociztam. Most látom ezeknek a hasznát: nem úgy öregszem, mint a korosztályom nagy része. Másrészt nagyon örülök, hogy a színpadon is aktív lehetek. Rengeteg munka van ebben a jubileumi koncertben, és azt remélem, hogy olyan színvonalú műsort állítottunk össze, amely a közönségnek is tetszik, és akár többször is színpadra állíthatjuk majd.
Mi ott leszünk, beszámolunk róla!
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
* A Kati és a Kerek Perec 1975-ben alakult magyar pop-rock együttes, aktív, lemezes korszakuk a hetvenes évek második felétől a nyolcvanas évek elejéig tartott, 1984-ben szűnt meg véglegesen. A zenekar meghatározó tagja Nagy Katalin énekes-billentyűs és Kiss Ernő basszusgitáros-énekes volt, mellettük az évek során többek között Fábián Attila, Patay Miklós, Bardóczi Gyula, Mikulcza Sándor és Babarik Vince is játszott az együttesben. Végvári Ádám 1978-ban csatlakozott hozzájuk énekesként és gitárosként, és a zenekarral készült az 1979-ben megjelent Kati és a Kerek Perec nagylemez is, rajta többek között a Hívnak a fények, a Titanic és az Üvegszív című dallal. Végvári és Bardóczi 1980-ban a Neoton Famíliához igazolt.
Végvári Ádám, Neoton, Kati és a Kerek Perec
Szólj hozzá!