A fadóról még annak is van valamilyen elképzelése, aki életében nem hallgatott végig egy fadolemezt. Portugália, Lisszabon, portugál gitár, feketébe öltözött énekesnő és az a bizonyos melankólia, amelyre előbb-utóbb előkerül a nehezen lefordítható saudade szó is. A műfajnak ráadásul nemcsak hagyománya, hanem meglehetősen erős szabályrendszere és kialakult előadói képe is van. Hogyan kell állni, hogyan kell megszólalni, mitől „igazi” egy fado – és meddig lehet elmenni úgy, hogy valaki még fadistának nevezhesse magát. Ana Moura története azért érdekes, mert ő ezekre a kérdésekre egy ideje nagyjából azt válaszolja: majd eldönti maga.
Pedig pályája elején minden adott volt ahhoz, hogy a kortárs fado egyik klasszikus világsztárja legyen. A 2000-es években Portugálián kívül is ismertté vált, lemezei nemzetközi közönséghez jutottak el, és olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint Herbie Hancock vagy Gilberto Gil. A The Rolling Stoneshoz pedig egy tokiói lemezboltban vezetett az út.
2005-ben Moura éppen a Carnegie Hallban lépett fel, amikor a Stones turnézó szaxofonosa, Tim Ries Tokióban fadolemezek után kutatott. Végül három Moura-albumot vitt magával, majd annyira megtetszett neki az énekesnő hangja, hogy az énekesnőt bevonták abba a projektbe, amelyben a Rolling Stones dalait különböző zenei műfajokban értelmezték újra. Közösen rögzítették a Brown Sugar és a No Expectations című számokat, később pedig színpadon is együtt játszottak.
És ott volt Prince is.
Az amerikai zenész nem egyszerűen kedvelte Moura zenéjét: baráti és szakmai kapcsolat alakult ki közöttük, 2010-ben pedig Prince megjelent az énekesnő egyik lisszaboni koncertjén, és színpadra is állt vele. Ana Moura tehát akár kényelmesen meg is maradhatott volna a nemzetközileg sikeres fadoénekesnő szerepében. Csakhogy egy idő után éppen ez a szerep kezdett szűk lenni számára.
2021-ben szakított addigi kiadójával, a Universallal, és saját kezébe vette pályája irányítását. A fordulatot a 2022-es Casa Guilhermina hozta: a fado mellé afrikai zenei hagyományok, kizomba, elektronika és a lisszaboni klubok ritmusai kerültek. Mindez nála nem egyszerű stílusgyakorlat. Édesanyja Angolában született, anyai nagyanyja, Guilhermina angolai volt – róla kapta a lemez a címét is. Moura szerint az afrikai zene ezért nem valamiféle kívülről behozott egzotikus elem, hanem saját családi történetének része.
Közben magáról a fadóról is mást gondol, mint amit a róla kialakult közhelyek sugallnak. A műfaj korai formái szerinte szorosan kapcsolódtak a tánchoz, így amikor saját zenéjében ismét nagyobb szerepet kap a ritmus és a mozgás, azt nem feltétlenül a hagyomány megtagadásának tekinti, inkább egy régebbi rétegéhez nyúl vissza. A klasszikus portugál örökség mellé így került semba, morna, kizomba, abrazil zene és elektronika, koncertjein pedig már a koreográfia is fontos szerepet játszik. Moura ettől még nem tagadta meg a fadót. Éppen ellenkezőleg: továbbra is fadistának nevezi magát, csak nem fogadja el, hogy ez kijelölje számára, milyen zenét szabad énekelnie.
Moura az elmúlt években egyre nyíltabban beszél a női önrendelkezésről, a portugál társadalom konzervativizmusáról és arról, milyen gyorsan megjelenik az ítélkezés, ha egy nő nem úgy él vagy viselkedik, ahogyan elvárják tőle. Saját tapasztalata szerint minél szabadabban viselkedik, annál erősebben érzi ezt a nyomást; az anyaság pedig korábban nem tapasztalt erőt és szabadságot adott neki. Így a másság Ana Mouránál több irányból ugyanoda vezet. Másképp nyúl a fadóhoz, más zenei hagyományokat enged be mellé, és közben azt is megkérdőjelezi, ki mondhatja meg egy nőnek – vagy egy fadistának –, hogyan kell viselkednie.
2026-ban már új dalokkal is folytatta ezt az utat: tavasszal a brazil Giovani Coutinhóval közös Dona Onça jelent meg, májusban pedig MARO-val készítette el az Era de Aquário/Deixa o Sol Entrar című számot, a Hair musicalből ismert Let the Sunshine In portugál nyelvű újraértelmezését.
November 15-én az Akvárium Klubban három zenész és két táncos kíséri majd. A műsorban a Casa Guilhermina dalai mellett korábbi szerzemények és tradicionális fadók is megszólalnak.
Ana Moura, fado
Szólj hozzá!