Hogy viselitek a mostani helyzetet? Tudtok így dolgozni, próbálni?
Süti: Sajnáljuk, hogy a világ kényszerpihenőre szorult, viszont most sokkal többet lehetünk a családunkkal és több idő juthat a gyakorlásra is. Ezek pedig jó dolgok. Igyekszünk mindig a dolgok pozitív oldalát keresni. Sok ötletem van, és végre van idő demókat csinálni – létrehoztam egy otthoni „zenesarkot” így már otthon is tudok felvételeket készíteni. Azért pedig extrán hálásak vagyunk a sorsnak, hogy az aktívan koncertező zenekarokat sújtó vész minket elkerül, hiszen mióta duóvá alakultunk, inkább projektként működünk, kevésbé koncentrálunk az élő fellépésekre. Rengeteg nótánk van, szeretnénk klipeket forgatni, most ennek van itt az ideje – aztán meglátjuk hová alakul a világ.
De ha majd újabb idők járnak, azért lesz koncert is?
Krisztián: Szívesen játszunk élőben. Szeretjük az új nótákat, és szeretnénk látni a közönség reakcióját is. Mert jó érezni, hogy nem csak mi gondoljuk jónak az adott dalt, vagy nem csak nekünk tetszik az, amit csinálunk. A koncertlista kész van, tervekkel is tele vagyunk, szóval bármikor el tudunk indulni, ha majd újra normalizálódik az élet körülöttünk.
Honnan jött a Cuki Presszó név?
Süti: CAFB Naturals néven kezdtük, utalva a számok eredetére. Aztán egyre több dal született, amelyek már nem fértek bele a CAFB-ből eredeztetett repertoár skatulyájába. Ekkor jutott eszembe gyerekkoromból az iskola melletti vendéglátó egység, ahova nem inni, hanem fagyiért és sütiért ugrottunk be. Annak a neve Habcsók volt ugyan, de azt mégsem akartuk, hanem a presszó hangulatára utalva lettünk Cuki Presszó. Esetünkben a Cuki tehát – félreértés ne essék – még véletlenül sem ránk vonatkozik, hanem egy gyerekkori emléket hoz össze a dalaink életről filozofálgatós, közérthető, presszós hangulatával.
Melyikőtök a szerző?
Süti: Én nem vagyok egy diktátor, tehát szívesen fogadok mindenfajta zenei és szövegötletet. Most úgy alakult, hogy nekem sok van, lehet, majd lesz máshogy is. Annak ellenére pedig, hogy sokszor én hozom az alapot, nem fáj – sőt még örülök is neki –, ha a másik belejavít, beleszól a dal végleges formájába. Nálunk Krisztián a kritikus a csapatban. Ezzel aztán fifty-fifty vagyunk, hiszen ő is a magáénak érzi a nótát és szívből játszhatja. Azt gondolom ettől együttes az együttes.
Mi ihleti a dalaitokat?
Süti: Akár egy mondatfoszlány is beindít egy nótát. Régebben riffekben gondolkodtam, aztán ráírtam a szövegeket. Ma már dalok szólalnak meg bennem egyszerű, emberi dolgokról, ami talán mást is érdekelhet: személyes élmények, elképzelt szituációk. Szívesen írok olyan nótákat, amik egészen apró-cseprő hétköznapi dolgokon gondolkodtatnak el. Aztán ahogy „korosodik” az ember már tud finomabban fogalmazni, mind arról, amit anno ifjú titánként, még dühből és elszántságból írt. Ezért is lett az első album címe Pozitívan.
A Cuki Presszó a CAFB nótákban gyökerezik – mennyire váltatok azóta le az „anyazenekarról”?
Süti: Természetesen a zene a CAFB-ből indul, de már szelídebb formában. Ettől függetlenül persze még írogatok CAFB nótákat is, hiszen jó néha az a kis ”vadulás”. Sőt, a tarsolyban vannak még meg nem jelent rockos dalaim is. De a Cuki most már más irányba mutat. Az az őszinteség még mindig megvan, mint a punkrock zenekarban, de már inkább arról szól, hogy nem üvöltve, hanem egymással leülve is meg lehet beszélni a problémákat. Szeretném, ha a zenénknek egy olyan üzenete lenne, hogy a bajok, gondok kis odafigyeléssel és alázattal megoldhatóak. Ez nem arról szól, hogy fel kellene adni az elveinket és önmagunkat, de kis kompromisszumokkal túl lehet jutni az élet útvesztőin.
Tehát akkor az a tapasztalat, hogy a szelídebb verzió jobban célba ér...
Krisztián: Többségében így látjuk. Emlékszem, mikor a régi zenekarommal a CAFB előtt játszottunk, mindig végignéztük a koncerteket: a turné végére minden számot ismertünk. Beszéltük is az akkori zenésztársaimmal, hogy ha ezeket a számokat egy aktuális popcsapat énekelné, más zenei alapokra helyezve, biztos slágerek lennének. Nem is gondoltam volna akkor, hogy ezeket a nótákat egyszer majd mi fogjuk új köntösbe öltöztetni.
A friss klipekből is látszik, hogy két szálon fut a történetetek – a feldolgozások vagy a sajátok a sikeresebbek?
Süti: Már az „anyazenekarban” is voltak feldolgozások, imádjuk más dalait átalakítani. Jelen esetben a sajátjainkkal történik ugyanez. Tehát én nem választanám ennyire el a két dolgot. Hiszen a régi nóták is mi voltunk, de most átfogalmazhatjuk úgy a dalokat zeneileg, hogy azt más korosztály is meghallgassa, megszeresse. És persze bármikor be tudnám ezeket a zenéket is „vadítani”, csak már nem akarom.
Több fős zenekarként kezdtetek – tudatosan váltatok végül duóvá?
Süti: Sajnos az élet alakította így, de már nem bánom. Már nincs az emberekben annyi kitartás és hit, mint régen, mindenki a tutiba akar bekerülni, de ráfordítás nélkül. Én pedig szeretem, ha minden ki van találva, be van gyakorolva, meg vagyon beszélve. Félreértés ne essék, kedvelem az improvizatív zenét – de az enyém nem olyan. Azt hiszem, belefáradtam, hogy mindig új arcokat kell tanítgatni. Ezért gondoltuk Krisszel, hogy ha már így alakult, akkor maradjunk véglegesen duó.
És merre tovább?
Krisztián: A punkos filozófiával szemben úgy gondoljuk, hogy van jövő. A zenekar üzenete is ez, de persze ezért tennünk kell valamit. Szeretnénk minél több emberhez eljutni vagy klip, vagy dal formájában. A koncert pedig csak hab a tortán – mindig egy ünnepnek fogom fel, ha játszunk. Ilyen ünnepből pedig remélem, hogy évről évre több lesz majd a naptárunkban!
Cuki presszó
Szólj hozzá!