Javában pörög már az új lemezetek, milyenek a visszajelzések?

Nagyon szereti a közönség az új anyagot, minket pedig ez a tény nagyon boldoggá tesz! Sőt, azt kell mondjam, ilyen jól még egyik lemezünket sem fogadta a rocktársadalom. Már a megjelenés hetében több mint 800 korong talált gazdára Magyarországon, nálunk, Szlovákiában pedig körülbelül 200 darab lemezt kellett postára adni már az első napokban. Jó ezt tapasztalni, úgy tűnik, az emberek még jobban ki vannak éhezve a tiszta, őszinte rock’n rollra ezekben a koncerthiányos időkben.

Van kedvenc nótátok a Szűk a térről?

Szerintem a zenekarból mindenki más dalt mondana, ha favoritot kellene választani. Nekem például a No Future és az Egyszerű este a két abszolút befutó. Az első azért, mert benne van minden lázadás, ami engem manapság mozgat, az Egyszerű este pedig két dolog miatt is extrán belopta magát a szívembe: az egyik a jóleső könnyedsége, a másik pedig a tény, hogy Bogi lányom is vokálozik a refrénben.

Miért éppen Szűk a tér lett a cím? A vírushelyzetre utal?

Akár arra is utalhatna, de a dalok nagy része korábban született – úgy érzem, jó ideje beszűkült körülöttünk a tér. Minden szinten. Nincsenek színek, mindenki vagy feketében, vagy fehérben gondolkozik. Vagy baloldali, vagy jobboldali. Vagy demokrata, vagy republikánus – és sorolhatnám, de szerintem mindenki ért, mire gondolok. Eltűntek a motiváló átmenetek, a különlegességek, a sablonmentességek az életből. Most meg itt van ez a helyzet: nincsenek koncertek, nincs lehetőség turnézni, csak a dalokban találkozunk a közönségünkkel. Valóban beszűkült a tér...

A szigorított zeneipari szabályok miatt valóban így érezhető.

Sem nálunk, Szlovákiában, sem Magyarországon nem tudunk koncertezni. A 25 éves jubileumi turnénktól pedig úgy kellett búcsút vennünk, hogy még bele se kezdtünk igazán. Van persze egy rakás tervünk, tehát nem mondhatom, hogy unatkoznánk, de egy zenekar lételeme mégiscsak a koncertezés, mi a színpadon vagyunk önmagunk. Szóval nagyon remélem, hogy most már tényleg hamarosan vége ennek az egész hülyeségnek, és olyan láthatatlanul, olyan hirtelen tűnik el, ahogyan jött.

Zeneileg megihletett amúgy ez az időszak titeket?

Mi a pandémia alatt voltunk stúdióban. "Ihletődés" helyett inkább úgy fogalmaznék, hogy nyugodtan tudtunk dolgozni tavasszal. Viszont őszre kemény koncertterveink voltak, ezek mentek a kukába. Aztán még az is lehet, hogy születik dal erről az évről.

Mibe tud ilyenkor egy zenész kapaszkodni?

Ez egy nagyon jó kérdés – szerintem rengetegen keresik rá a választ. A legfontosabb, hogy a zenész, természetesen, szeretne a saját és környezete egészségére vigyázni, de mellette szüksége van a színpadra – nem is csak az anyagiak miatt, hanem azért, mert nekünk a színpad az életünk. Ha nincs koncert, nincs közönség, nincs izzadt éjszaka, nincs visszajelzés és nincsenek érzelmi kitörések, akkor a zenész meghal egy kicsit.

Ha lehetne három kívánságod, mi lenne az?

Ha fél vagy egy éve kérdezted volna meg ezt, tuti teljesen mást válaszoltam volna. De most turnét, színesebb, érzelemdúsabb világot és karácsonyra egy Szűk a tér aranylemezt vizionálnék. Meg is van a falon a helye!

És ha lenne olyan szupererő, ami elfújja a vírust egy pillanat alatt? Akkor merre vennétek az irányt első körben?

Azon nyomban nekiugranánk az elmaradt jubileumi országjárásunknak, aztán pedig pihenésképpen kiugranék a feleségemmel a barátainkhoz Los Angelesbe és Arizonába: nem egy dalunk ihletődött már amerikai tájon. Még az is lehet, hogy egy majdnem kész lemezzel térnék vissza!

Ahogy a fentiekből látszik, van azért jövő...

A Rómeó Vérzik dalszerzésre használta fel a karantént

Vajon fognak az emberek jövőre koncertekre járni?