A Showtime és a Ticket Express alapítója arról beszélt, az igazán nagy veszteséget a vendéglátóiparban szenvedte el, de az anyagi tűréshatáron túl is meg tudta tartani a kollégáit.
A koronavírus-járvány okozta világválság szerinte annyiban más, mint a korábbiak, hogy a társadalom egy bizonyos részét verte telibe, míg a másik része iszonyatos konjunktúrát élt meg – példaként említette az online kereskedelmet, a telekommunikációt, a home office-ra épülő informatikai rendszerek piacát, a higiéniai termékeket értékesítő cégeket, a vitamin- és gyógyszerkereskedelmet, valamint az online oktatásra épülő szoftvereket és hardvereket.
A rendezvényipar, a vendéglátóipar és a turizmus ugyanakkor egyértelmű vesztese az elmúlt egy évnek.
„A rendezvényiparban egy rendkívül kettéosztott piac alakult ki. A kultúr-tao támogatásokkal és egyéb közpénzekkel megtolt kamu produkciók szervezői elképesztő mennyiségű pénzt tudtak felhalmozni, amivel könnyebb volt túlélni a legnehezebb hónapokat, miközben a piac nem támogatott része jól megszenvedte az egészet, már csak azért is, mert koncerteket előbb csak korlátozásokkal, később semmilyen módon nem lehetett megtartani” – mondta.
Brády Márton elmondta, neki több Presser-koncertet és egy Falusi Mariann fellépést kellett harmadszorra átraknia, a Rúzsa Magdi- és a Dead Can Dance-koncertet egy évvel halasztották el, az áprilisra tervezett Tátrai-Charlie koncert pedig erősen kérdőjeles. Ezek mindegyikénél konkrét veszteség a marketingre és a próbákra elköltött pénzek.
Azzal számol, hogy a korlátozásokat fokozatosan oldják majd fel: előbb a kisebb befogadóképességű helyek nyithatnak majd várakozásai szerint. Viszont ahhoz, hogy a rendezvényipar újra düböröghessen, többre lesz szükség a nyitásnál.
„Sok olyan esetről hallok, hogy egyes koncertszervezők nem adják vissza a jegyek árát, arra bazíroznak, hogy az emberek megunják a próbálkozásokat, ami szerintem elképesztően rosszat tesz az egész ágazatnak. Nem a vásárlóknak kellene kölcsönt adniuk, hanem az államnak kellett volna segítenie a valóban rászorulókon. A Showtime ugyanakkor 1994 óta 400 koncerttel a háta mögött letett annyit az asztalra, hogy minimális volt a jegyvisszaváltási igény. Ehhez kell egy bizalom, amit nem szabad eljátszani, és a piacon vissza kell építeni a járvány után” – magyarázta.
Brády szerint az igazán nagy veszteséget a vendéglátóiparban szenvedte el. Szerinte a korlátozások teljesen következetlenek voltak, az unalomig ismételt kaszinókon kívül zsúfolásig megteltek a bevásárlóközpontok és sok esetben a stadionok is, de nem érti, hogy a vendéglátóhelyeken miért nem lehetett kávézni egymástól 3-4 méterre. Csalódottan látta tavaly tavasszal, hogy elképesztően jól menő, napi több milliós forgalmat csináló vendéglátóhelyek az első héten kirúgtak sok-sok alkalmazottat.
„Kell egy bizonyos tartás, hogy ha baj van, nem hagyjuk magukra a munkatársakat. Én hat kollégámat meg tudtam tartani, ez több mint 30 millió forintomba került, ami már túlvan az anyagi tűréshatáron. Most szenvedjük el a másodlagos károkat, ezekben a hetekben romlanak meg a német prémium söreink a hordóban, ami mind megy a lefolyóba. A nyitáshoz kell majd egy új készlet, ami milliós nagyságrend, de reméljük, mielőbb fogadhatunk újra vendégeket” – értékelt.
Kávézója, a Gusto idén 29 éves, és a tulajdonos dacból és dühből is szeretné, ha megélné a harmincat is... Reméli, hogy az emberek mihamarabb újra felszabadultan szórakozhatnak, mehetnek koncertekre, járhatnak éttermekre.
Összegzésül arról is beszélt, hogy számára két nagy tanúsága van a járványnak.
„Az egyik, hogy amikor igazán komoly a helyzet, csak magadra számíthatsz, nincs miért szolidaritást elvárni sem másoktól, sem az ország vezetésétől. Ha baj van, elengednek, egyedül hagynak. A másik, hogy egészen másféle tartalékokat kell képezni, mint ahogy korábban elképzeltük” – zárta szavait.
Szólj hozzá!