A bűvös kockát Rubik Ernő építész és formatervező alkotta meg 1974-ben, eredetileg oktatási segédeszközként. A térbeli gondolkodást fejlesztő játék gyorsan túlnőtt eredeti funkcióján: a nyolcvanas évekre globális jelenséggé vált, és a világ egyik legismertebb logikai játéka lett.
Azóta a Rubik-kocka messze túlmutat a játékon: a popkultúrában a zsenialitás, a problémamegoldás és a káoszból kirajzolódó rend metaforájává vált. Feltűnt filmekben, sorozatokban és reklámokban, gyakran karakterek személyiségének jelölőjeként – a kirakott kocka a kontrollt, az összekevert állapot a bizonytalanságot jelzi. Kevés magyar találmány mondhatja el magáról, hogy ennyire univerzális vizuális nyelvvé vált.
Erre a jelentésrétegre rezonál a 1000 Rabbits új dala is. A korábban Rabbitfoot néven ismert, öttagú londoni zenekar (Laura – hegedű, Liv – szintetizátor, Paolo – gitár, River – ének, Luke – dob) a helyi klubszíntéren építette fel magát, különösen a brixtoni The Windmill színpadán. Zenéjük játékos, kissé szokatlan art-pop: erős ritmusokra épít, miközben az ének és a hangszerelés folyamatosan váltogat az intim és az extrovertált megszólalás között.
A „Rubik’s Cube” a zenekar második kislemeze a Young kiadónál, a debütáló „Virgin Soil” után. A dal egy korábbi ötlet – a saját bevallásuk szerint „James Bond-dalként” emlegetett vázlat – újraépítéséből született, és végül egyetlen délután alatt nyerte el végleges formáját. River riffjére épül, Paolo gitárja nyitja meg a robbanékony refrént, miközben a szám a zenekar hangosabb, katarzisra építő oldalát hangsúlyozza.
A „Virgin Soil” táncos lüktetéséhez képest a „Rubik’s Cube” annak sötétebb, mégis felszabadító tükörképe: a versek visszafogottabbak, a refrének viszont fényes, kitörő energiával érkeznek. A cím nem véletlen – a dal is egy színes, folyamatosan alakuló kirakós, amely végül mozgásba hozza a testet.
Szólj hozzá!